Érdekes látvány volt.

Halálforgás kéz a kézben - négyesben!

A műkorcsolyaversenyek során az egyik legnagyobb visszhangot keltő szám, a párosok versenyének főszereplői az eredetileg aranyérmet nyerő Jelena Berezsnaja, Anton Sziharulidze kettős és az utólag - óvás és gyűrűző sportpolitikai botrány után - szintén olimpiai bajnokká koronázott Jamie Sale, David Pelletier duó a legnagyobb békességben siklott a jégre a gála fináléjában.

Megfogták egymás kezét, úgy korcsolyáztak körbe-körbe négyen, majd következett a halálforgás. A két fiú szorosan egymás mögött, pokoli pózban, félig hanyatt dőlve a jégen, a két lány szinte egymáson fekve. A mozgásuk azonban harmonikus volt és olyan természetes, mintha nem is két, hanem négy emberre találták volna ki ezt az elemet.

Abban a pillanatban talán mindenki elfelejtette a bonyodalmakat, a balhékat, a politikát és az esemény maradt az, aminek normálisan lennie kellett volna: sportrendezvény a világ legjobb műkorcsolyázóinak részvételével.

Ám nemcsak a párosok alkottak maradandót az utolsó, immár tét nélküli felvonásban.

Legalább ekkora feltűnést keltett az újdonsült női olimpiai bajnoknő Sarah Hughes, aki előbb egy rendkívül nőies overallban korcsolyázott a tizenhatezer néző gyönyörűségére, majd egy szám kihagyással visszatért a jégre, hogy immár kűrruhában, kezében egy csokor virággal könnyeket csaljon a nézők szemébe.

Csak állt ott, a jégen, a kezében a virággal és közben a hangszórókból zene helyett az ő hangját lehetett hallani: "Sarah Hughes vagyok, még csak tizenhat éves. New York-i és büszke arra, hogy amerikai. Most azok emlékére szeretnék korcsolyázni, akik életüket vesztették azon a borzalmas szeptember tizenegyedikei napon és remélem, hogy ez soha többé nem fog megtörténni..."

És akkor Hughes korcsolyázni kezdett.

Letette a csarnok jegére a virágokat és 16 éve minden komolyságát beleadta ebbe az előadásba a "You will never walk alone" (Sohasem maradsz egyedül) című szám aláfestésével. Azon a jégen, amelyen alig 24 órával korábban hatalmas meglepetésre végigverte a világot.

Pedig nem ő volt az esélyes, hanem az erre a napra vadnyugati stílust öltő - cowboykalap, lasszó, bőrnadrág, szóval minden ami kell - Irina Szluckaja, vagy éppen honfitársa, az amerikai csapat egyik legjobban sztárolt versenyzője, Michelle Kwan, aki Sting Aranymező című számát választotta a gálára. A közönség állva ünnepelte a korcsolyázónőt, aki meghatottságában, vagy talán még mindig a bronzérem miatti csalódottságában nem győzte a könnyeit törölgetni a szám végén.

A férfiaknál a koromfeketében korcsolyázó Alekszej Jagugyin volt az egyik legnagyobb kedvenc és a Carmenre táncoló honfitársa, Jevgenyij Pljusenko a másik, de kétségkívül nagy sikert aratott a bajnok jégtánckettős produkciója is, amelyben Anissina előbb meghódította, majd a testén "átgázolva" faképnél hagyta a csodálkozó Peizeratot.

A győzteseknek egyébként nincs sok idejük az ünneplésre - a pihenésre pedig még annál is kevesebb -, hiszen március 18-24-e között Naganóban már a világbajnoki címért szállhatnak harcba.

Nemzeti Sport 2002.02.24.