Mint minden évben, úgy idén is megválasztották az év kiemelkedő telesítményt nyújtó sportolóit. Immár 38. alkalommal szavaztak sportújságíróink, ki is volt 1995. legjobb sportolója a különböző kategóriákban.

Az idei év eseményei alapján kajakosaink, kenusaink, vízilabdázóink reménykedhettek abban, hogy esetleg ők lesznek a kiválasztottak. S ami igaz, az igaz, a papírforma nagyon bejött. Az első helyezett minden kategóriában messze lepipálta a többieket, légyen bár férfiról, nőről, edzőről vagy épp csapatról szó. Az eredmények magukért beszélnek.

A nők között Kőbán Rita kajakos lett az első, aki szinte minden évben ott van a legjobbak között, de a másik klasszis, Egerszegi Krisztina állandóan megelőzte. Idén fordult a kocka s Rita lett az első, és Kriszta a második. Őszintén bevallom, én is erre a sorrendre tippeltem.

A férfiak között is a víz vitte a prímet, a kenus Pulai Imrére szavaztak legtöbben idén s nagy fölénnyel utasította maga mögé Repka Attilát, aki a barcelonai olimpián aranyérmet szerzett birkózásban. A 3. helyezést Hanzély Ákos, öttusázó érdemelte ki a voksok alapján.

A csapatversenyben szintén a kajak-kenu uralkodott. A Fradi labdarúgócsapatát és a férfi vízilabda-válogatottat sikerült maga mögé utasítania a Horváth-Kolonics kenu párosunknak, akik idén ahol indultak, ott nyertek, lásd a duisburgi VB 5 számban elért öt aranyérmét. Kétség sem férhet hozzá, ők 1995 legjobb csapata.

Az edzők és szövetségi kapitányok között is a kajak-kenu adta meg az alaphangot. Az edzőknél Ludasi Róbert a Horváth-Kolonics duó edzője lett első, második pedig Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki pedig Kőbán Ritát készítette fel az idei VB-re. A szövetségi kapitány tisztjén sem volt nagy vita, Vajda Vilmos a kajak-kenu szakág színeiben diadalmaskodott, megelőzve olyanokat, mint Horkai György (vízilabda) és Dunai Antal (labdarúgás).

Ezek voltak a száraz tények, minden irónia és kritika nélkül. De azért lenne néhány megjegyzésem. Az kétségtelen, hogy idén a kajak-kenu tarolt, a sok-sok aranyérem magáért beszél. Na, de ott van még egypár sportág, ami szintén kiemelkedőt nyújtott idén, s mégsincs ott a topon. Hogy is van ez? A győzelem fokmérője az aranyérmek száma lenne? Ugye nem? Másrészt nem is értem, hogy akarják összehasonlítani a kenut a vívással, vagy épp a judóval. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, mi alapján tudnak rangsorolni a sport szakavatott írói. Hogyan lehetne összehasonlítani az asztaliteniszt a kézilabdával, vagy az atlétikát a vízipólóval? Sehogy. S innentől meg már csak azon folyik a vita, kinek melyik sportoló, csapat a kedvence, kikkel szimpatizál s ez alapján dönt, ki is volt 1995 legjobb sportolója. Ilyen egyszerű lenne az egész?