Létay Krisztián (13) az egyik legnagyobb reménysége Csapó Gábor csapatának (Fotó: M. Németh Péter)

Pedig az arénában nemcsak Szécsi, Vincze, Ibolya, Varjas és társaik, a szurkolók, hanem maga Faragó Tamás is várt reá. A montreali legenda miatta látogatott ki az uszodába, hogy átadja neki a róla elnevezett vándordíjat. Mert 2002-ben az év utánpótlás-játékosának őt, Létay Krisztiánt választották a szakemberek.
"Nagy megtiszteltetés ez számomra, sajnálom, hogy nem tudtam a nagyközönség előtt átvenni a kupát" - kezdte a lila-fehérek felettébb tehetséges, 19. életévében járó balkezese, aki a bajnoki mérkőzéseken csillogtatott tudása mellett az augusztusi junior Európa-bajnokságon villantott nagyot. Bariban csaknem harminc találattal lett gólkirály, úgy, hogy nemcsak kötelezőnek mondott bulimeccseken, hanem a rázós, kiélezett rangadókon, a legnagyobb riválisok ellen is megdolgoztatta az eredményjelző kezelőjét. (Mellesleg az asszisztok zömét jó barátja, a szintén Újpesten nevelkedő Vasas-pólós, a Faragó-kupát 2001-ben kapó Varga Dániel jegyzi.)
"Valóban jól sikerült az előző esztendő. Tökéletesen persze akkor lennék elégedett, ha Bariban nem veszítjük el a finálét, és ezüst helyett aranyérem díszelegne a szobámban. Sebaj, majd az idei világbajnokságon pótoljuk ezt is, az Újpesttel meg megpróbáljuk a bajnokságban elcsípni a negyedik helyet. Ezt a két tervet kellene az idén teljesíteni"- folytatta az UTE egyik legnagyobb kincse. A vízilabdát egy, a kezébe került szórólapnak köszönhette - no meg természetesen edzői áldozatos munkájának. "Sportiskolában végeztem az általánost, ahol kötelező volt igazolt módon sportolni. Először az öttusával próbálkoztam, ami jó bulinak tűnt csupán, hiszen a haverok zöme is ezzel próbálkozott, gondoltuk, majd jól elleszünk együtt. Mondani sem kell, eltanácsoltak. Vízilabdázni vágyó gyerekeket várnak a Margitszigeten, ez állt azon a szórólapon, ami eljutott hozzám, ekkor jött meg az alapötlet. A szüleim levittek, én meg ottragadtam. Pesti Anikó néninél úgy négy-öt évig csak úsztam, majd Martinovics László adott a kezembe először labdát. Aztán végigjártam a szamárlétrát, Csombor Zoltán, Godova Gábor, majd Petrovits Mátyás lett az edzőm. Mindanynyiuknak sokat köszönhetek."

A Faragó-kupa díjasai
1983:	Dóczi István
1984:	Sprock Tibor
1985:	Gyöngyösi András
1986:	Gyöngyösi András
1987:	Kardos István
1988:	Péter Imre
1989:	Varga Zsolt
1990:	Benedek Tibor
1991:	Nagy Tibor
1992:	Märcz Tamás
1993:	Fodor Rajmund
1994:	Kiss Gergely
1995:	Kiss Gergely
1996:	Kiss Csaba
1997:	Steinmetz Ádám
1998:	Tromler Miklós
1999:	Katonás Gergely
2000:	Szívós Márton
2001:	Varga Dániel
2002:	Létay Krisztián

A Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán levelező tagozatos fiatalember fejlődése töretlen, erőssége az improvizatív játék, jól lő, technikás, elmondása szerint "az úszás húzza le az átlagot". Ám miután ő is azok közé tartozik, akiket a jó értelemben véve szinte ki kell rugdosni edzések után az uszodából, hamarosan kész pólós válhat belőle.
"Krisztián meghatározó alappillére lett a mai Újpestnek, olyan, akit meg kell becsülnie, és akit meg is becsül szakosztályunk. A közelmúltban Berezvai, majd Dala levette a válláról a terhet, ám amióta egyedüli balkezes, nagyobb a felelősség rajta. A csapat is haloványabb, ha nem megy neki. Szerencsére azonban bírja a megpróbáltatásokat, rendkívüli a játékintelligenciája, fegyelmezett, sokat edző játékos, akinek tudása mindenre feljogosíthatja. Ugyan balszerencséje, hogy az előtte lévő balkezesek még fiatalok a válogatottban, ám ha javítunk az úszásán, idővel ő is ott lehet közöttük" - elmélkedett jelenlegi trénere, a Csapó Gábor, Petrovits Mátyás duó utóbbi tagja, aki tanítványa helyett a szövetség emlékplakettjét vette át a Komjádiban. A vándordíjat maga Faragó Tamás szállította házhoz (érdekesség: három jelenlegi válogatott balkezes, Benedek Tibor, Kiss Gergely és Kiss Csaba is megkapta anno ezt a díjat), ami már önmagában is feljogosítja őt a jövőbéli remeklésre. Persze ahhoz előbb fel kell épülnie (mintegy két hét pihenést javasolnak az orvosok) az egyelőre mankót is segítségül használó játékosnak, mert az a fránya labda kivételesen - igaz, nem a vízben! - kifogott rajta ...