A csapat tőle tíz méterre melegít, elszántan, harciasan, a lányok vállát szokás szerint piros-fehér-zöld színek díszítik, sok idő van még.
Odaát, a túloldalon az ellenfél, egyvalaki mégis kilóg a sorból. A megszokottnál mintha izgatottabb lenne, mozdulatai megfontoltabbak, látszik rajta, kavarognak benne az érzések. Kiről másról, Tóth Noémiről van szó, aki szülőhazája, a régi játszótársak ellen kénytelen vízbe szállni - Magyarország ellen, Olaszország színeiben. Az élet kifürkészhetetlen szálai…
A meccs előtt 1-1. Kihirdetik ugyanis az Eb legjobb kapusát és játékosát. Utóbbi Giusy Malato, a rivális tarthatatlan centere lett, ez hidegen hagy bennünket. Ám Sós Ildikó nevének elhangzása szívmelengető, a társak azonnal a tatabányai hölgy nyakában, puszihegyek meg ilyesmi, egységesek, nagyon egységesek.
2-1 ide. Negyedórával a start előtt a két évvel ezelőtti Eb-nóta csendül fel, a lányok kedvence, tudják, az "Elindulunk, hogy szétszakítsuk a gátakat, elindulunk, hogy valóra váltsuk az álmokat” kezdetű sláger.
Elég nézni az arcukat: a helyiek efféle kedvessége még inkább tüzeli bennük az elszántságot. A mester is előbújik, szokásos napszemüvegében sétál, kezdődjön végre.
Drávucz Rita és orizzontés csapattársa, Di Mario ráúszása aztán pontban 17.30-kor elindítja a várva várt derbit, a pesti kontinensviadal visszavágóját.
Ugye nem lesz visszavágás?!
Itt semmi, ott semmi, csapkodó a játék. Az első fórunk felejthető, szerencsére azonban az olaszok sem olyan magabiztosak, mint voltak eddig. Conti kisasszonyról nem is beszélve, aki a negyed felénél benyeli Valkay Ági lövését. Az előny nem sokáig van nálunk, hiszen elég egy rossz váltás, Di Mario egyedül, 1-1, figyelni kell, lányok!
Malatón a szemük, egyelőre megjátszhatatlan a klasszis, nem véletlen, hogy nem kerülnek előnybe a taljánok. Mi sem, centerjátékunk ugyanis - mint eddig az Eb-n - halovány, de addig nincs baj, amíg ilyen a lövés! Pelle Anikó bombáz, védhetetlen, 2-1 az első menet, vége lehetne…
A következő meg 0-0. Nekünk jó, ám a játék… Maradjunk annyiban, nem a női pólót népszerűsítő… Eladott labdák mindkét oldalon, pontatlan passzok egész sora, fórban kiejtett labdák, idegesség a négyzeten.
Mit a négyzeten, a köbön!

Grego (12) lendít, és… Az olasz mozdulata után kétszer is Sós kapujába került a labda (fotó: Árvai Károly)

Persze a másik oldalról is megközelíthető a történet: a védekezés hibátlan.
A harmadik felvonásban ugyanaz a helyzet, annyi változattal, hogy az olaszok Musumeci révén egyet csak begyűrnek valahogy.
Rossz a meccs, nem vitás.
Bátortalanok a vízben lévők - egyedül Malato hozza a formáját: két, egyébként vitatható négyest is összekapar a záró negyedben, fórt szerez, neki köszönheti a rivális, hogy nem adja ki kezéből előnyét. No meg Zancinak, aki Di Mario büntetőjét és Valkay Ági újabb pattintását követően pontosan helyez, és Musumecinek, aki Szremkó Kriszti egyenlítését, majd Grego négyesét követően Pelle kezeit mandinernek használva jár túl szegény Sós Ildi eszén.
Primász Ágnes szépítő találata későn érkezik, mert ugyan 37 másodperccel a vége előtt az egyenlítésért játszhat a csapat, de elveszíti a labdát. Sajnos Grego és Tiba Zsuzsa összeakaszkodása a legizgalmasabb pontja a meccsnek (ki is állítják őket végleg, ami persze a nem oszt, nem szoroz kategória), amelyet 6-5-re nyernek a negyedik Eb-aranyukat szerző olaszok.
Nem csoda, hogy néhány pillanat múlva újra az árnyékban a kapitány, a sikerkapitány és csapata. Lesznek ők még újból rivaldafényben is, meglátják!
Európa azonban ezúttal az olasz hölgyeket ünnepli. Joggal.

Mestermérleg
Pierluigi Formiconi: - Nem játszottunk jól, de nyertünk, és ez a lényeg!
Faragó Tamás: - Az utolsó negyedben nyílt játékkal kellett próbálkozniuk, mert mindig hátrányban voltunk. Ítéltek ellenünk két négyest a végén, ez döntőnek bizonyult. Mindenki tette ugyan a magáét, mindenki várta a csodát - ám sajnos hiányoztak azok a kiugró teljesítmények, amelyek eddig húzták előre a csapatot. Készülünk tovább a vébére.

Setterosa