A szerbek elleni, kizárólag körülményei miatt idegesítő vereséget már a hétfői első találkozó a "még inkább feledhető” kategóriába sorolta, azon ugyanis a németek az utolsó negyedben elgázolták a spanyolokat, így amikor mi kora este a románok ellen szálltunk vízbe, a másik csoportban - persze, az utánunk következő két találkozó eredménye nélkül - öt négypontos együttes tülekedett, kibogozhatatlan körbeverések rendszerében vergődve, továbbá a formájukat tekintve szintén kevés támpontot adva. Olasz, spanyol, horvát és görög - a potencia mindegyiknél megvan, ám egyelőre többször pólóznak hajmeresztően gyengén, mint félelmetesen.
Nem mintha az oroszok elleni fergeteget követő két partin valami földrengetőt produkáltunk volna. A jugók - elvben szerb-montenegróiakat kellene írni, de lássuk be, erre sem száj, sem toll nem áll rá - például a második negyed közepéig csak keresték a labdát, felállt védelem ellen képtelenek voltak normális akcióra, aztán ugyan akadt két kontrájuk, ám ezt leszámítva mi uraltuk a meccset. Épp ezért volt érthetetlen, hogy a presztízsen túl semmilyen szempontból sem érdekes találkozón miért kezdtek el kapkodni legjobbjaink. Utóbbi szó egyébként ezúttal tényleg a legjobbakat jelzi, elvégre Benedek Tibor és Kásás Tamás megmagyarázhatatlan módon lövések helyett baklövéseket mutatott be - kettejük indexe 12 lövés/2 gól, Kiss Gergővel kiegészítve 16/3… -, de a többiek is romboltak a nimbuszon néhány emberfórban bemutatott borzalmas passzal. Meg sem lehet számolni, hányszor nyerhettük volna meg a meccset a rendes játékidőben, aztán a hosszabbításban (5-4-nél Kásás négyest hibázott, a ráadásban Benedek ziccert), hogy aztán a hirtelen halálban egy jutalomfórból Sapics eldöntse a mérkőzést. "Nem emlékszem, hogy a csapat az elmúlt hét évben mikor verte meg magát ennyire indokolatlanul” -morgott Kemény Dénes még a hétfői tornatermi edzés idején is, azt taglalva, hogy ennyi bután elrontott meccslabda fölött nehéz napirendre térni. Különösen úgy, hogy a védekezés rendben volt, Szécsi remekelt, a már említett, hat a hat elleni játékot gond nélkül megoldottuk, míg hat az öt ellen, klaszszikus felállásban megjátszott hátrányoknál kilencből nyolcat bekkeltünk ki - amiből két következtetés adódik: 1. kár a vereségért, mert ki tudja, hátul mikor jönnek megint így össze a dolgok a nagy rivális ellen; 2. ha ilyen támadójáték mellett is csak aranygóllal kapunk ki tőlük, akkor nagy vész talán nincsen.
A románok ellen pedig megint úgy vízilabdáztunk, ahogy kell. Az első negyedben tekintélyteremtés zajlott: Kásás vágta be az első emberelőnyt tanítanivaló módon, hogy aztán megnyíljon a védekezés magasiskolája. A románoknak nemhogy gólhelyzetük nem akadt, egy nyamvadt emberelőnyre sem volt esélyük. Eközben a Kásás-Benedek duó további három pazar akciógóllal voltaképpen az első hét perc végére eltüntette a kérdőjeleket (4-0). Eztán néhány apróbb bakitól eltekintve folytatódott a macska-egér harc, bár a közegre való tekintettel talán cápa-apróhal ütközetről is beszélhetnénk - egyszóval szép lassan szétcincáltuk az ellenfelet, igaz, ez a folyamat, ellentétben a filmekből ismert marcangolásokkal, magába foglalt jó néhány szépségdíjas jelenetet is. Korántsem mellesleg a Kásás-Benedek páros hétfőn egyaránt három gólt szerzett, egyaránt négy lövésből (8/6, Kiss Gergővel együtt 9/7), ami talán jelzi, a rend helyreállott a fejekben. Ha marad így, jó hetünk lesz, ez garantálható.

Magyarország-Románia 14-5 (4-0, 4-2, 3-3, 3-0)
Góldobók: Benedek, Kásás 3-3, Biros, Kiss 2-2, Fodor, Molnár, Madaras, Vári 1-1, illetve Cretu 3, Angelescu 2
3/1, illetve 4/1
Négyméteresből: 1/1, illetve 1/1

Mestermérleg

Nenad Manojlovics (Szerbia-Montenegró): - Nyertünk, mert szerencsésebbek voltunk, de az előnyök megjátszásánál még nagyon hektikus a csapat.
Kemény Dénes: - Azért két gólt átmenthettünk volna a jugók elleni meccsre…
Liviu Raducanu (Románia): - Inkább az oroszok ellen próbálunk valami komolyabbat elérni, ezért ma nem játszottunk akkora erőbedobással.