- Szóval?

- Bár a LEN legújabb döntése kétségkívül káros lehet a póló jövőjére nézve, azt jó, ha előre tisztázzuk: az európai és a nemzetközi szövetség irányítóinak felkészültsége között jelentős a különbség a kontinentális szervezetben dolgozók javára.

- Talán áramszünet volt a római irodában...

- Meg nem mondom, noha azt azért el kell ismerni, hogy a döntéshozók rendkívül átgondolt kvalifikációs rendszerrel kompenzálták a létszámcsökkentést. Praktikusan: az úgynevezett kis nemzetek, amelyek most a B Eb mezőnyéig sem jutnak el, az övékénél lényegesen erősebb csapatokkal is találkozhatnak a selejtezők során. Ugyanakkor ténykérdés, hogy a legerősebb válogatottak mögött kapaszkodó együttesek közül legföljebb egy, adott esetben egy sem kerülhet majd be az Európa-bajnoki mezőnybe. Ez pedig mindennek mondható, ám a sportág népszerűsítésére irányuló lépésnek aligha.

- Pedig ha valami, a népszerűsítés ráférne a vízilabdára.

- Úgy van, ahogy mondja.

- Egyik ballépés a másik után. Mit tehet, egyáltalán tehet-e bármit is egy nemzeti szövetség?

- A konkrét ügyben a szlovénok kezdeményezésére mozgalom indult, és elképzelhető, hogy mi is csatlakozunk a határozat visszavonását célzó akcióhoz. De még egyszer mondom: a FINA-val több a gondunk.

- Miért nem indítunk mi is mozgalmat?

- Már indítottunk. A jugoszláv, a horvát, az olasz és az orosz szövetség vezetőivel túl vagyunk néhány beszélgetésen, és arra készülünk, hogy a Világ Liga feltehetően még az idén megrendezendő tanácsülésén kiterítjük a lapjainkat.

- Borítanak?

- Első lépésként csupán szóvá teszünk egy-két dolgot. Például azt, hogy az önálló Európa-bajnokság után külön világbajnokságot kapjanak a pólósok, vagyis a vízilabda a FINA-ban is váljon le az úszósportról. Aztán javasolni fogjuk, hogy az Eb-ket és a vb-ket ne azonos években rendezzék, mert a jelenlegi helyzet komolytalan. Megpróbáljuk elérni a most még öt szakággal dolgozó, éppen ezért egy-egy sportágra kevesebb figyelmet szentelő nemzetközi szövetség, úgymond, strukturális átszervezését. Továbbá fölvetjük, hogy a játékvezetők kíséreljék meg végre egységes szemlélettel dirigálni a mérkőzéseket.

- A jelenlegi szabályok keretei között?

-A szabályok jók, a zavart az értelmezési különbségek okozzák. Hozzáteszem: a játék paragrafusai évtizedek óta majdhogynem változatlanok. Csupán a példa kedvéért: bár a leírtakon senki nem módosított, korábban a center nem tudott rosszul mozdulni, most meg nem tud jót tenni. Ez így nevetséges és közönségellenes.

- Mire számít a szövetséges fellépés nyomán?

- Természetesen arra, hogy megfogadják a tanácsainkat.

- És ha nem?

-Akkor ki kell találni valamit, amíg nem késő.

- Itthon minden rendben?

-Amit az imént a játékvezetőkről mondtam, az idehaza ugyanúgy igaz: a cél az egységes szemléletű bíráskodás.

- Elismerem, a kérdésben volt némi irónia. Mert hogyan is lehetne rendben minden, amikor hónapok óta húzódik a tárgyalás a tavaszi Honvéd-Vasas döntőn kitört brutális verekedés ügyében, miközben nyakunkon a bajnoki rajt...

- Ha semmi nem jön közbe, a jövő héten végre újra összeül az egyszer már döntést hozó, ám az aktákat időközben visszakapó fegyelmi bizottság.

- Mikor juthat el a "pör" a harmadfokon eljáró elnökségig?

- Amennyiben a felek a megszabott tizenöt napos határidőnél hamarabb fellebbeznek, akár a szeptember tizenhetedikei ülésünkön napirendre kerülhet a téma. De őszinte leszek: ebben azért nem nagyon hiszek. Sokkal inkább elképzelhető, hogy a bajnoki szezon hónap végi kezdetéig sem zárul le az ügy.

- És akkor?

- Akkor úgy indul az idény, hogy a játékjoguktól amúgy is megfosztott játékosok még nem tudják pontosan, meddig kell pihenniük.

- Mértéktartóan fogalmazva: ez sem kifejezetten optimális helyzet, ugye?

- Mit szépítsem: ez sem az.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2002.09.06.