Férfi Világliga, négyes döntő
Az oroszok következnek
Csak a gólokat számoltuk
Molnár Tamás (elöl) négy
góllal ünnepelte meg huszonhetedik
születésnapját |
Nyilván nem utoljára
győztek le minket a spanyolok az egyetemes pólótörténelem
során, ám hogy még egyszer ennyi ajándékkal nem kedveskedünk
nekik a sorssal karöltve, az már most megjósolható.
Visszapörgetve a csütörtöki eseményeket, minimum
elgondolkoztató, hogy Gómez két pattintott átlövését
leszámítva az összes góljukat két méterről szerezték a
hispánok. Az annyi mint hét. Elitszinten ez a nonszensz
kategóriája. Két centergól, két húzás a falból emberelőnyben,
plusz három közelről begyömöszölt labda, utóbbi mind egy-egy
lecsorgó lövést követően. Ez három azon tizenegy labdából,
amely hozzájuk pattant vissza elsődleges lövési kísérletüket
követően. Utóbbi veszettül nagy szám, még nagyobb mázli,
persze csak erre írni a vereséget nem volna ildomos. Hét
közelről bevágott lövés - ebből négy üres kapura ment: Szécsi
vagy kétségbeesetten szerelni akart, vagy az első lövés után
próbálta maga alá "gyűjteni" a lábát - a védelem sorozatos
rövidzárlatának súlyos bizonyítéka. Ez csak részben
magyarázható a múlt heti, amerikai túra kilencórás
időeltolódásának leküzdésével (tapasztalatból mondhatom:
visszafelé mindig nehezebb). Szécsi Zoltán szerint ez is volt
a gond ("a játékosok nagy része hajnal négytől csak forgolódik
az ágyában, délután ugyan alszunk megint, de úgy ébredünk,
mint akit kiütöttek"), Kemény Dénes viszont inkább a hosszú
széria idegi túlterheltségére utalt, ám nem fogadta el
magyarázatként ("sokadszorra kellett volna befagyasztanunk a
vezetésünket, s ez most nem sikerült; viszont nem tudom, a
koncentrációszint visszaesése menynyiben törvényszerű, elvégre
ugyanazok lőttek kétszer is zsinórban három gólt, akik később
hibát hibára halmoztak"). Egy biztos, mindenkinek magába
kellett szállnia - más kérdés, hogy úgy tűnt, a mieink kaptak
egy nap haladékot, elvégre a görögök aktuális gárdája egészen
viharvertnek tűnt a nyitónapon.
Velük szemben csupán
egyvalamit kellett megtenni: komolyan venni a találkozót. A
csoportmeccseken akadt néhány alkalom, amikor az olaszok és a
spanyolok szépen belesüllyedtek a maguk kis örvényébe, s
épphogy ki tudtak kecmeregni onnan. Nos, a saját
puccskísérletükbe belebukott ászokat nélkülöző hazai együttes
ellenében alig két perc alatt kiderült, a csütörtökön
megsebzett oroszlán igen komolyan gondolja a zsákmányszerzést.
Az első három támadásunkat góllal zártuk: a 27. születésnapját
ünneplő Molnár nyitott centerből, majd Kiss Gergő bombázott be
egy fórt, Biros pazar beindulása pedig igazán élményszámba
ment. Egy kissé eszement tüzelőgyakorlat miatt hovatovább
szégyenkeznünk illett, ám a negyed hajrájában Fodor és
Steinmetz Ádám gondoskodott a méltó különbségről (0-5). A
folytatásban 0-6-nál Tsziklosz "beguruló" átlövése valóságos
hangrobbanást idézett elő az apróságoknak is örülni bíró
helybéliek körében - ennél többre nem nagyon számíthattak a
drukkerek. Támadásban egyszerűen sansztalanul kísérleteztek a
hellének, centerüket egy az egyben szerelgették le bekkjeink,
a zóna áttöréséhez hiányzott a kellő lövőerő az ifjú
karizmokból. Góljaink szaporítása jóformán csak a csatársor
koncentrációján múlott: ez, akárcsak egy napja, ismét
hullámzott hangyányit, a második negyed átalvását követően a
második részre aztán megemberelték magukat játékosaink.
Minthogy a FINA-szabályok szerint a legnagyobb különbségű
győzelem kiesik hármas holtverseny esetén, nem számított,
mennyivel nyerünk: azok után, hogy az oroszok büntetőkkel
győztek a spanyolok ellen, szombaton a mi esetleges
sikerünkkel hármas holtverseny alakulhat ki, melyet az egymás
ellen elért eredmények döntenek el. No most a matematika azt
súgja, hogy egy 14-13-as magyar sikerrel még az oroszok is
elégedettek lehetnének, így ugyanis a mi gólkülönbségünk a
minitornán 22-22 lenne, az övék 26-26, míg a spanyolok
21-21-gyel bronzmeccsre kárhoztatnának. Persze, lehet éles is
a meccs: az idén négyből négyszer nyertünk a nagy testvér
ellen, minimum egy négyessel. Most ha csak kettővel kapnak ki,
már kiesnek. A pénzdíjat tekintve minimum plusz-mínusz
harmincezer dollárról van szó, vagy még többről. Majd kiderül,
működnek-e náluk a régi reflexek.
Mestermérleg:
Panaiotisz Mihalosz: - A világ talán legjobb csapatával
találkoztunk, fiatal játékosainknak remek lehetőség egy ilyen
mérkőzés, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. A lelkesedésükkel
már most elégedett lehetek.
Kemény Dénes: - Az, hogy ennyi
energiát mozgósítottak a fiúk, természetes reakció a
csütörtöki vereséget követően. A reális különbség a két csapat
között, annak ellenére, hogy a görögök kényszerből
fiatalítottak, ennél azért kisebb. Azaz a számszerű
eredményből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni.
CSG, Nemzeti Sport 2002.08.03.
|
FONTOS
