A hollandok alapos munkát végeztek, időben elkészült az olimpiai stadion, uszoda és a küzdősportok csarnoka. A játékok iránt óriási volt az érdeklődés, anyagi sikert is hozott. Viszont a rendezésben több hiba is akadt, botrányok, birói elfogultság lengte be az egész olimpiát. A küzdelmeket 16 napba tömöritették, s ezen az olimpián osztották ki utoljára a záróünnepélyen az összes érmet.

A korábbinál jóval nagyobb csapat utazott az olimpiára, sok kísérővel. Az első győzelmet dr.Mező Ferenc (balra)szerezte a müvészeti versenyen "Az olimpiai játékok története" c. munkájával. Birkózóink kitettek magukért, Keresztes Lajos könnyűsúlyban lett bajnok, pedig nem tartották esélyesnek. Kardvívóink csapatban és egyéniben is diadalmaskodtak. Petschauer Attila a csapatot a "hátán" vitte, asszó vesztése nélkül lettek bajnokok, az egyéniben Terstyánszky Ödönnel vívta a döntőt, de fáradtsága miatt a másik magyar győzött. A legváratlanabb győzelmet a 20 éves Kocsis Antal érte el ökölvívásban. Úszóink közül Bárány István (nemrég halt meg) neve említésre méltó, akinek sikerült megszorítania Weismüllert (Tarzan), s ő az első magyar úszó, aki az 1 perces álomhatáron belül úszta a 100m-t.

A legfájóbb vereséget Komjádi Béla vízilabdacsapata szenvedte el. A döntőben már 2:0-ra is vezettek, de aztán a 2.félidőben a németek egyenlítettek, s a hosszabbításban a fáradtabb magyarok veszítettek.

Magyarország a pontversenyben a 9.helyre került.