"Ha rátámaszkodsz egy székre, de az felbillen és te egyensúlyodat vesztve a földre esel, na ilyen a szánkózás" - mondta nem is olyan régen az amerikai Ashley Hayden, körülbelül leírva azt az érzést, ahogy elindul a végtelenbe járművével. A szánkózás ősi időkre vezethető vissza, a történészek azt feltételezik, hogy a kilencedik század viking törzsei már használták ezt a közlekedési eszközt, legalábbis erre utalnak az Olsofjord közeli kutatások.

Az első igazi szánkóversenyt 1883-ban rendezték a svájci Davosban, ahol a szállodák közötti négy kilométeres viadalt egy ausztrál diák, Georg Robertson nyerte meg, hajszállal megelőzve az egyik helyi postást, Peter Minscht. 1913-ban, Drezdában megalakult a Nemzetközi Szánkósport Szövetség, amelyet három ország, Németország, Ausztria és Svájc keltett életre.

Az egy évvel később rendezett első Európa-bajnokság a csehek diadalát hozta: egyesben Rudolf Kauschka, párosban pedig a Karl Lobel, Erwin Posselt kettős győzött. 1935-ben a nemzetközi szánkó- és bobszövetség egyesült. 1954-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság athéni kongresszusa úgy döntött, a szánkót is felveszi az olimpia műsorára, ám erre tíz évet még várni kellett. Közben 1955-ben, Oslóban már világbajnokságot rendeztek. Érdekesség, hogy ez az egyetlen téli sportág, ahol figyelembe veszik az ezredmásodperceket is.

A sportág leginkább Németországban és Olaszországban hódít, nem véletlen, hogy 1980 óta csupán kétszer nem e nemzet versenyző kapták az aranyérmet. 1980-ban az orosz Vera Szosulija, 1992-ben pedig az osztrák Doris Neuner tudott meglepetést szerezni, egyaránt a hölgyek között. Az amerikaiak most abban bíznak, hogy férfi párosban odaérhetnek az élre. Naganóban ezüst- (Thorpe, Sheer), illetve bronzéremre (Grimette, Martin) futotta az erejükből.

Esélyesek
A hölgyeknél az esélyes természetesen a címvédő német Silke Kraushaar, aki élete első olimpiáján, négy éve bajnok lett, de számos Világkupa-versenyt is nyert már, nem beszélve világbajnoki címéről. Legnagyobb ellenfele honfitársnője, Sylke Otto lehet, akivel a 2000-20001-es szezonban összesen hét Vk-versenyt nyert meg - Silke négyet, Sylke hármat.

A férfiaknál két esélyesről beszél a szaksajtó. Az egyik a sportág koronázatlan királya, a német Georg Hackl, aki eddig három egyéni olimpiai bajnoki címet nyert már. 1988-ban, Calgaryban még csupán a második pozícióig jutott, ám azóta nem talált legyőzőre. Amennyiben nyerne, ő lenne az első téli sportoló, aki négy egymást követő olimpián ugyanabban a számban győzött. Erre a nyári ötkarikás históriában is mindössze három klasszis volt képes: Carl Lewis (távolugrás), Al Oerter (diszkoszvetés) és Paul Elvstrom (vitorlázás).

A másik nagy esélyes az olasz Armin Zöggeler, akinek az olimpiákon még nem sikerült felérnie a csúcsra. 20 évesen Lillehammerben bronz-, 1998-ban Naganóban ezüstérmet szerzett, nem véletlen, hogy az igazi kiugrást Salt Lake Cityben várják tőle. A Világkupákon azonban szinte megállíthatatlan, 1996-ben még második volt, ám az elmúlt négy évben csupán 1999-ben nem sikerült megszereznie az összetett elsőséget.

A párosoknál a nagy favorit az amerikai Clay Ives, Chris Thorpe és az osztrák Markus Schiegl, Tobias Schiegl kettős.

Akik meglepetést okozhatnak
Nők:
Becky Wilczak (amerikai), Sylke Otto (német), Barbara Niederhuber (német), Angelika Neuner (osztrák)

Férfiak:
Markuc Prock (osztrák)

Pincési László, SZTÁRSport 2002.02.07