Salt Lake Cityben egyelőre még az első számú sport, a mindenható amerikai futball végső csatájára, a Super Bowl döntőjére figyelnek, de a sportvilág érdeklődésének középpontjában a következő három hétben a nyolcadik alkalommal az Egyesült Államokban rendezendő olimpia áll.

Ez a középpont földrajzilag ugyan kicsit messze esik tőlünk. Az út, átszállásokkal, várakozásokkal, biztonsági ellenőrzésekkel együtt kerek 26 óráig tartott az őrmezei Cirmos utcából a Down Townban, a belvárosban épült Crystal Inn szállóig. A szeptember 11-i terrorakcióra a repülőtéren sétáló fegyveresek, no meg az Amszterdamban történtek emlékeztettek. A beszállás előtt nyolc biztonsági ember jónéhány percen át egyenként faggatta a Douglas DC 10-es óriásgép közel ötszáz utasát. A szokásos rutinkérdések, ki csomagolta a bőröndjét, ki juthatott csomagjához azóta, milyen tárgyakat akar kivinni, azokat kitől kapta, és így tovább. Tőlem, a tudósítótól pedig még azt is megkérdezték, hogy a magyarok hány sportágban indulnak a téli olimpián, és ugyan már soroljam fel ezt a hét sportágat. Még szerencse, hogy megúsztam a személyi motozást, ami mostanában már mezítláb végződik, s a gyanút keltő utasok cipőjét is átvilágítják. Salt Lake Cityben azonban fantasztikus szívélyességgel fogadják az olimpiai résztvevőket, akiknek minden igényt kielégítő vendéglátásban lehet részük.

"Elhelyezésünk a legkényesebb igényeket is kielégíti, az Utah egyetemi kollégiumában - magyarázta Molnár Zoltán, a csapat vezetője. - Háromszintes épület földszintjén kaptunk helyet, a két felső emeleten az osztrákok laknak, így tehát Salt Lake Cityben is jó szomszédai lehetünk egymásnak. Egyébként alig kétszáz méterre vagyunk a központi étteremtől, ahol minden megtalálható mi szem, s szájnak ingere."

A magyarok jól berendezett, szőnyegpadlós apartmanjai két- és háromszobásak. Minden szoba kétágyas, s általában négy sportolóra jut egy-egy vizesblokk.

"Naganóban ugyan nem voltam, de az utóbbi tíz esztendőben ilyen összkomfortos, kényelmes szállás nem várta sehol az olimpiai versenyzőket - folytatta Molnár Zoltán. - És külön szeretném kihangsúlyozni azt a figyelmes, megértő kedvességet, rugalmasságot, ahogyan foglalkoznak velünk. Mintha kimondatlanul is arra törekednének, hogy feledtessék a világ sportjával az atlantai bosszúságokat, a nemtörődömséget, az összevisszaságot. Helyreállítsák az Amerikai Olimpiai Bizottság jóhírét."

Bosszúság az volt bőven annak idején. Tucatnyi tolvajlás a magyar szálláshelyen, többszöri éjszakai tűzriadó, élénk szirénázással, orvosi szoba és vizsgáló folyóvíz nélkül, közlekedési káosz, s az ünnepélyes megnyitó botránya, ahonnan egyesek hajnalban értek vissza az olimpiai faluba.

De most Salt Lake Cityben vagyunk. Igaz, a sífutók és a sílövők a hatvan kilométerre fekvő versenyeik közvetlen közelében Soldier Hollov egyik vadonatúj lakóparkjában kapnak elhelyezést, amelynek színvonala Molnár Zoltán véleménye szerint legalább négycsillagos szállodának felel meg.

A magyar versenyzők első nagyobb csoportja a sífutók és sílövők vasárnap, helyi idő szerint késő délután, kora este érkeznek. A nap addigra már elköszön tőlünk, s így a mínusz húszfokos, csípős hideg a hazai tavasz után bizonyára meglepi őket. No de hozzá vannak szokva. S ha itt lent, a városban legfeljebb csak hófoltokat látni, hiszen a területfenntartók serényen dolgoznak, a környező hegyekben nincs hóhiány, igazi téli olimpiát ígérnek a szervezők. S addigra talán az időjárás is megenyhül, bár a meteorológia még újabb viharokat jelez.

Elutazott a magyar delegáció

Vasárnap reggel repülőre ült a magyar delegáció, és elutazott a február 8-án kezdődő Salt Lake City-i olimpiára. A két hétig tartó játékokon hét sportágban huszonöt magyar versenyző szerepel majd. Az utolsóként csapatba kerülő sífutó, Holló Mátyás kedden vagy szerdán utazik a küldöttség után.

Vad Dezső, Nemzeti Sport 2002.02.04.