A kolozsvári születésű, de 1981 óta Houstonban élő Károlyi Béla, aki az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpián a román, ezután pedig az amerikai női tornát jutatta a legmagasabb csúcsokig, a 2003-as anaheimi vb szervező bizottságával látogatott Magyarországra.

A delegáció tárgyalt a novemberi, debreceni vb rendezőivel, a két nemzeti szövetség pedig együttműködési megállapodást kötött. Forgács Róbert, a magyar torna szövetség főtitkára az ezt követő sajtótájékoztatón elejtett egy mondatot, miszerint, bízik abban, hogy Károlyi Béla a jövőben magyar olimpiai bajnokokat is nevel. Adta magát a kérdés az érintetthez: Ez teljesülhetetlen kívánság, avagy van realitása is? Az idén 60 esztendős Károlyi Béla válaszából kitűnt, hogy sajnos nincs.

- A történelem sokszor úgy alakul, hogy az ember nem érheti el azt, amit akar... Amikor a román, majd az amerikai versenyzőim olimpiai és világbajnokok lettek, akkor is minden vágyam az volt, hogy egyszer a magyar torna sikereihez is hozzájárulhassak. De azt kell mondjam, hogy hála Istennek, erre soha nem volt szükség. A magyar tornasportban rengeteg képzett edző van, kiváló munkát végeztek a múltban, ezt teszik a jelenben, s meggyőződésem, hogy így lesz a jövőben is. Felettem már eljárt az idő, s az teljesen kizárt, hogy mindennapos edzésprogramot vezessek. S mint mondtam, a magyar torna jó kezekben van. Ám ha valamilyen szinten tudok segíteni, akár csak egy tanáccsal vagy szponzorálással, természetesen megteszem.

- Mint ahogyan támogatja a debreceni vb-t is?
- Így van, s nagyon büszke vagyok arra, hogy Magyarország kapta a vb-t. Biztos vagyok benne, hogy olyan kiválóan lesz megrendezve, mint ahogyan korábban még egyetlen vb sem volt. Tapasztaltam, hogy hihetetlenül lelkesek a szervezők, az élükön Kósa Lajos polgármesterrel. De én is ugyanilyen lelkes vagyok, s akiben egy csöpp magyar vér folyik, annak lelkesednie kell!

- Megnézte az épülő Budapest Sportcsarnokot? Azért kérdezem, mert amikor a régi leégett, szinte azonnal felajánlott tízezer dollárt az új csarnokra.
- Természetesen megnéztem, s örömmel láttam, hogy szépen haladnak a munkálatok. Igazi gyöngyszem lesz, ami méltó lenne egy budapesti olimpiához. S életem nagy álma válna valóra, ha még megérném, hogy Budapest olimpiát rendezne.

- De 2012-ben történetesen a lakóhelye, Houston is szívesen lenne házigazda.
- Mondtam is a magyar sportdiplomatáknak, hogy riválisok leszünk! De gyorsan hozzátettem, hogy csak viccelek. Mert a szívem és a lelkem is itt van.

- A sydneyi olimpián annyi nagy siker után az amerikai női torna legjobb eredménye a csapat negyedik helyezése volt. Bár jelenleg a felesége, Márta asszony irányítja a válogatottat, nyilván önnek is van rálátása a dolgokra...
- Állítom, hogy az amerikai válogatott az elkövetkezendő években szenzációsan szerepel majd, mert ilyen generáció, mint a mostani, csak 15-20 évente jön össze.

- Ezt azért az Ön példájával megcáfolhatjuk, hiszen több nagy generációja is volt. A régi versenyzőivel tartja a kapcsolatot?
- Igen, gyakran felhívnak telefonon. Egyébként érdekes, hogy a korábbi versenyzőim közül sokan Houston környékén telepedtek le. A kicsi Mary-Lou (Retton - az 1984-es olimpia egyéni összetett bajnoka - a szerk.) éppen Houstonban lakik, s három gyönyörű lánya van. Nadia (Comaneci - ötszörös olimpiai bajnok - a szerk.) Oklahomában él, ő is férjnél van. Ma is mindketten kötődnek a tornához.

- Belegondolt már abba, hogy a magyar edzők közül az olimpiai eredmények tekintetében messze ön a legeredményesebb. Még Széchy Tamást is jócskán megelőzi.
- Nézze, én ilyeneket egyáltalán nem számolgatok. Egyszerűen csak örülök annak, hogy egy olyan mesterségben sikerült leélnem az életemet, amit nagyon szeretek.

Fábik Tibor, SZTÁRSport 2001.10.26.