Kína jóléte megér egy olimpiát?
Peking ötkarikás álmai
Peking foggal-körömmel küzd a 2008-as nyári olimpia házigazda szerepéért. Már 2000-ben is szoros második helyet vívott ki magának Sydney mögött. De vajon valóban ünnepelhető az emberiség egy elnyomó országban?
Öt város, Peking, Párizs, Toronto, Oszaka és Isztambul pályázik arra a
nemes, ámbátor nem kevés gonddal járó feladatra, hogy
2008-ban megrendezhesse a Nyári Olimpiai Játékokat. A
Nemzetközi Olimpiai Szövetség illetékeseinek hamarosan
döntést kell hozniuk, hogy ki érdemelje ki ezt a
tiszteletreméltó szerepet.
Egyelőre, úgy tűnik,
Peking esélyei nem elhanyagolhatók. A kínai főváros
mindent latba vetett, hogy meggyőzze a nemrégiben
Pekingben járó NOB vizsgáló bizottságát, megérett a
feladatra. A látogatókat limuzinok, újonnan festett
házhomlokzatok, virágokkal, fákkal és műfüvekkel teli új
utak várták. Bárhová is néztek a NOB-osok, mindenütt
mosolygó arcok és angol nyelvű transzparensek
köszöntötték őket. Hiányoztak ellenben a korábban
megszokott füstölgő gyárkémények, a szemét az utcákon...
Minden olimpiát rendezett város és országa
számára büszkeséget, presztízst és gazdasági fejlődést
hozott a nagy sportesemény. Kína számára még ennél is
többet jelentene, visszatérhetne a világ vezető országai
közé, és végleg legyőzhetné a "rossz és gonosz erőket"
az országban. Az olimpia sohasem csak a sportról szól, a
politika, a korrupció és egyebek is társulnak (sajnos)
hozzá. 1993 óta, amióta Kína fővárosa szoros versenyben,
de elvesztette a 2000-es olimpia megrendezési jogát
Sydneyvel szemben, sok változáson ment keresztül.
Modernizálódott és nyitott a világ felé, állampolgárai
szabadabbak lettek, de a politikailag eltérő véleménnyel
rendelkezőkre még mindig lesújtanak. Kérdés, hogy az
országban megrendezett olimpia erősítené-e a
liberalizmust, meggyorsítaná-e a gazdasági és politikai
fejlődést, vagy egész egyszerűen legitimizálná a kormány
helytelen viselkedését, és táplálná a nacionalizmust?
Peking pártolói - többek közt Juan Antonio
Samaranch, a leköszönő NOB-elnök - szerint a bizalom
katalizátorként hatna Kína pozitív változásaira. Nyolc
évig biztosan nem fordulna meg a gazdasági és politikai
fejlődés menete, Kína nem szállná meg Tajvant, és az
idegengyűlölet is enyhülne. Az emberi jogok aktivistái
nem értenek ezzel egyet, ők úgy gondolják, hogy
helytelen lenne egy elnyomó rezsimet ilyen kitüntetésben
részesíteni. Hogyan láthatná vendégül egy olyan ország,
amely emberek millióit küldi munkatáborba, a béke,
szabadság és emberiség ünnepét?
Peking nem bízza
a véletlenre, már most hatalmas erőket vetett be a
technikai előkészületekre. 800.000 önkormányzati
dolgozót és diákot mobilizált a NOB-vendégek megfelelő
fogadtatásának előkészítéséhez. Taxisofőrök és
metróvezetők angoltanulási programban vesznek részt. A
helyi önkormányzat megkezdte 452, hírhedten mocskos
nyilvános illemhely felújítását, amelyeket - mint a
szállodákat - csillagokkal fognak osztályozni. Zhang
Yimout, Kína leghíresebb filmrendezőjét, akinek a
filmjeit korábban betiltották, mert Kína elmaradott
vidékeit mutatták be, felkérték egy Pekinget
népszerősítő reklámsorozat forgatására. Meglehetősen
vakmerő ötletnek tűnik a strandröplabda-verseny
Tiananmen téren való megrendezése. A bikiniben flangáló
sportolók Mao arcképe előtt fognak ugrándozni a
homokban? A bizarr választás nem tudná eltörölni a
fegyvertelen tüntető diákok 1989-es lemészárlásának
emlékét sem.
Tekintsük meg a riválisokat is.
Párizshoz, a legnagyobb ellenfélhez hasonlítva,
Pekingnek még igen sok tennivalója akadna. Közlekedési
hálózata, környezetvédelme, sportlétesítményei jócskán
elmaradottak. Ezzel szemben Párizs tapasztalatokkal és
kitűnő infrastruktúrával rendelkezik, környezete jóval
tisztább. Igaz, Párizsnak hátrány is jelent, hogy
korábban már rendezett két olimpiát, ráadásul 2004-ben
és 2006-ban is európai ország lesz a vendéglátó. Mivel
Samaranch utódja nagy valószínűséggel a kanadai Dick
Pound lesz, csekély az esélye annak, hogy az olimpiai
rendezési jog is Kanadába, Torontóba kerüljön. Japán
ugyan nem vallott szégyent Tokióban, Sapporóban és
Naganóban sem, az időeltolódás miatt azonban nem lenne
szerencsés (az amerikai TV-közvetítők nem örülnének a
sydney-i problémák után), hogy a választás Oszakára
essen. Isztambul esélytelenségét elsősorban a rossz
időzítés határozza meg, de a török fővárost nem segíti
az sem, hogy egykori riválisa, Athén nagy küzdelmet
folytat, hogy időben készen álljon a 2004-es
olimpiára.
A NOB döntéshozói 2001. július 13-án
adnak majd választ kérdéseinkre, és mi csak abban
bízhatunk, hogy bármelyik városra esik is a választás,
az Olimpiai Játékok eszméi sértetlenek
maradnak.
BJ, Sportweb 2001.03.13.
|
FONTOS
