A négy - illetve a közös pályázat miatt öt - érintett város vezetése zárt láncú tévéadásban figyelte, amint a direkt e célra létrehozott testület elnöke Chicagóban bejelentette a határozatot. Ami az egyik helyszínen örömünnepet váltott ki, a másikon csalódott morajt okozott. Anthony Williams washingtoni polgármester még csak jelképesen siratta el a több milliárd dolláros beruházások reményét, a pályázatot kidolgozó csoport vezetője, Dan Knise viszont szabályosan megkönnyezte a bejelentést. Az amerikai fővárosban tizenegy évvel ezelőtt vetődött fel az elképzelés, a pályázati munkát hat éve készítik. Most nem csupán a tízmillió dolláros (2 és fél milliárd forintos) költséggel kidolgozott tanulmány ment veszendőbe, hanem annak a több száz embernek a munkája is, aki önkéntesként segítette a kampányt.

Az értékelők szerint a négy pályázat meglepően hasonló pontszámot ért el, ezért a chicagói repülőtér egyik hoteljében megtartott hatórás vita nem is arról szólt, hol lehetne jobb játékokat rendezni, hanem arról, melyik városnak van nagyobb esélye a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál. Érdekes módon ugyanaz szólt Washington ellen, ami San Francisco mellett: a politika. Az amerikai főváros sokak szemében alkalmatlan olimpiai helyszín, hiszen megosztaná a világ közvéleményét. A nyugati parton lévő San Francisco viszont messze van az amerikai politikai központoktól, és amennyire „apolitikus", annyira multikulturális település. Ez utóbbi megállapítás New York-ra is áll, ráadásul a tavaly szeptemberi terrortámadások miatti rokonszenvre is számíthat.

Az amerikai olimpiai bizottság november 3-án dönti el, hogy a két döntős közül melyik pályázatát támogatja; a NOB 2005-ben választja ki a győztest. Az amerikai sajtó szerint egyébként nincs sok esély arra, hogy az Egyesült Államokban egyhamar olimpiát rendezzenek.

Horváth Gábor, Népszabadság 2002.08.29.