Magának a játékoknak az előkészítése és megrendezése 4600 milliárd forint, s hogy ehhez valamiféle hasonlító mércével szolgáljunk, vegyük az összevetés alapjául, mondjuk, hazánk 2003-ra szóló költségvetési törvénye összkiadásainak főösszegét, amely kerekítve 8800 milliárd forint. Ennek ismeretében egyesek szörnyülködnek, mások kétkednek, némelyek pedig, mint ahogyan a témát felkaroló népszerű televíziós show, a Heti hetes sztárjai tették, a hasukat fogták a nevetéstől szilveszter éjjelén, tréfával vették el a dolog élét. Kivéve a vízilabdázó Csapó Gábort, aki maga is olimpiai bajnok lévén (1976, Montreal), igyekezett a kacagó társak körében is méltósággal védelmébe venni az ügyet.
Megoszlanak a vélemények. Tulajdonképpen azért, mert egyfelől kevesen akadnak, akik megfelelően tájékozottak és pontosan érzékelik, hogy összefüggéseiben miről is van szó, másrészt pedig azért is alakulhatott ki bizonytalanság a kilenc év múlva esedékes nyári olimpia megrendezésének megítélése körül, mert elkészítése, illetve benyújtása óta a tanulmány ugyanazon megállapításait különböző módon értelmezték egyesek, ki-ki a maga szándéka és az ennek megfelelően kialakított érvrendszere szerint idézte. Akadnak természetesen ezeken kívül is további bonyolító tényezők, de ezekről majd később.
A szerzők az olimpiai játékok műszaki és gazdasági megvalósíthatósága kapcsán az alábbi mondattal összegzik álláspontjukat: "A cégünk által elkészített olimpiai megvalósíthatósági tanulmány eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy a bizonyos kritikus súlyponti feltételek teljesülése esetén egy 2012-ben Budapesten megrendezésre kerülő olimpia mind műszaki, mind gazdasági szempontból megvalósítható."
Elvben tehát megrendezhetők a játékok, s a cég a fővárosban, illetve a köréje vont 50 kilométeres sugarú körben akár három koncentrált helyszínt is el tud képzelni, ehhez Budapest adottságai megvannak.
Ugyanakkor Budapest és Magyarország - mai állapotában nem tudna olimpiát rendezni - húzza alá a tanulmány, s ennek legfőbb okai a következők: "A mai rendelkezésre álló, sportlétesítményként szóba jövő objektumok megvizsgálása után leszögezhető, hogy jelenlegi állapotában egyetlen hazai sport vagy egyéb funkciójú létesítmény sem alkalmas olimpiai versenyszámok megrendezésére. Budapest és az ország infrastrukturális állapota nem alkalmas az olimpiai rendezvények fogadására. A hiányok pótlására van szükség: egy központi stadion, négy labdarúgó-stadion, tizenegy fedett csarnok, tizenhat speciális sportlétesítmény, 16 000 főt befogadó olimpiai falu és egy másik, 17 000 főt befogadó médiafalu, 2003-2012 között egyebek között mintegy 300 kilométer hosszú autópálya, 400 kilométer hosszúságban gyorsforgalmi út, 25 kilométeres metróvonal, illetve gyorsvasút, 61 kilométernyi városi főút, valamint 3 közúti híd, mintegy 1350 kilométer hosszúságban vasútvonal-rekonstrukció. Ezen fejlesztések túlnyomó többsége szerepel a ma meglévő, tehát az olimpiától független középtávú és távlati fejlesztési tervekben."
Ezek után a PriceWaterhousCooper az alábbi kommentárt fűzi: "A jelenlegi beruházás előkészítői és döntéshozói gyakorlattal a fejlesztések egésze 2012-ig nem megvalósítható."
És mit javasol a szakértő, hogyan lehet ezen segíteni? ... "Amennyiben erre vonatkozó sajátos, egyedi törvényi háttérrel biztosítható az olimpia prioritása, továbbá az egyébként meglévő jogszabályok betartása, valamint a közreműködő kormányzati, önkormányzati és magánszereplők együttműködése. Mindezek esetén is a siker csak akkor képzelhető el, ha feltételezzük a szükséges területek megszerzésének viszonylagos gördülékenységét ... Így - teszik hozzá a külföldi szakértők eléggé dodonai sejtelmességgel - a megvalósíthatóság kockázata a tűrhető határon belül tartható."
A megvalósíthatóságot kritikusan befolyásoló feltételeket a szerzők öt pontban foglalják össze: "1. Összhangot kell teremteni az Európai Uniónak készítendő nemzeti fejlesztési terve, az olimpiai igények és Budapest városfejlesztési koncepciója között. 2. Mintegy 3000 milliárd forintnyi központi költségvetési forrás budapesti fejlesztésekre fordítandó aránya (56%) ne okozza Budapest és az ország egyéb területei közötti különbség elfogadhatatlan növekedését. 3. Ténylegesen megvalósuljon a jelen évtized végéig az évi 4.5-4.7 százalékos GDP-növekedés. 4. A 2003-2012 között infrastrukturális fejlesztésre fordítandó központi források előteremtése vállalható terhet jelentsen a kormány gazdaságpolitikai és költségvetési prioritásainak ismeretében. 5. Megteremthető legyen az infrastrukturális fejlesztések hatékony végrehajtásához szükséges közigazgatási, jogi háttér, valamint az olimpiai kérdésekben a nemzeti konszenzus."
Teljességre nem törekedhetünk, ennyi azonban, vélhetjük, elegendő a 2012-es budapesti olimpiai játékok feltételeinek jellemzéséhez. Ami a kérdésben nagyon is érintett minden egyes állampolgárunkat érinti, elgondolkodtató, hogy jóllehet 2003-ban, az idén, tehát hamarosan hivatalosan is be kell jelentenünk igényünket a NOB-nak, feltűnő csend öleli körül a korábban oly nagy dérrel-dúrral kikiáltott témát. Ami azt illeti, nem találunk kifejezetten olimpiai előkészítést célzó tételt a 2003-as költségvetési törvényben, nem tudunk intenzív egyeztető tárgyalásokról a kormány (GYISM) - a főváros és a Magyar Olimpiai Bizottság között, nem ismeretesek, ha vannak egyáltalán, külön olimpiai irányultságú tételek a nemzeti fejlesztési tervben. A tényekkel, a lehetőségekkel őszintén szembe kell néznünk, s vállalni kell a kérdés egyértelmű tisztázását a közvélemény számára. A fentiek tükrében és még sok más egyéb körülmény, előrelátható probléma miatt úgy tűnik, egy 2012-es budapesti olimpia legfeljebb valami mesébe illő álomkép lehet, amely leginkább csak elvben valósítható meg. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy lemondjunk komoly szándékunkról, s ne dédelgessük a rendezés vágyát. Vonzó, impozáns terveink vannak, s bizonyos feltételek mellett minden kétséget kizáróan remek gazdái lehetünk az ötkarikás ünnepnek.
Jelentkezzünk 2012-re! ... Azzal a szándékkal, hogy 2016-ra - vagy még inkább 2020-ra - valóban képesek leszünk megvalósítani.