****Jacques Rogge. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnöke. A Samaranch-utód, aki a jelek szerint nem csupán a PR-szintjén reformer. Ennek jeleként néhány órával a megválasztása után már "szembement" a volt elnökkel (lásd még keretes írásunk).

Jacques Rogge. Sokak szerint hamarosan tisztogatáshoz kezd a NOB kapuin belül, többen állítják, az úgymond Samaranch-emberek idővel körön kívülre kerülnek. Az új, belga elnök viszont nem olyan balga, hogy kiterítse a kártyáit. Még vár...

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság új elnöke a tekintélyes olasz sportlapnak, a La Gazzetta dello Sportnak adott exluzív interjújából "szemezgettünk".****

- Igaz az, hogy a Salt Lake City-i játékok alatt az olimpiai faluban fog lakni?

- Egy régi álmom válna valóra, hogyha elnökként az olimpiai faluban dolgozhatnék. Már nyolc alkalommal átéltem ezt a helyzetet, hiszen vitorlásversenyzőként, majd a belga csapat vezetőjeként is laktam a faluban. Persze még meg kell kérdeznem a Salt Lake City-i olimpia rendezőit, hogy biztosítani tudnak-e számomra egy szobát. Úgy érzem, a NOB vezetőjének a sportolók mellett a helye.

- Nem gondolja, hogy Samaranch jelenléte a NOB végrehajtó bizottságának ülésein befolyásolja majd a tagok viselkedését?

- Egyáltalán nem.

- És mit szól ahhoz, hogy a kanadai Pound visszaadta a mandátumát

- Kaptam egy levelet Poundtól, amelyben valóban bejelentette visszalépését, ám ez egy teljesen normális eljárás ebben az esetben, gesztusértékű. Én is így tettem volna a helyében, hiszen az új elnök határozza meg, hogy a régiek megmaradnak-e a posztjukon. Én már döntöttem, két bizottság elnöki poszton is őt látnám szívesen. Egyelőre gondolkodási időt kért. Mindenkit megnyugtatok, a többi kolléga sem fog munka nélkül maradni.

- A nyugat által bojkottált moszkvai olimpia idején ön hazája részvétele mellett harcolt. Mindez hatással volt a további döntéseire is?

- A moszkvai olimpiával kapcsolatos döntésemet a karrierem szempontjából mérföldkőnek tekintem, a belga kormány ugyanis megkért minket, sportvezetőket, hogy ne menjünk el Moszkvába. Én viszont hű maradtam az olimpiai ideálokhoz, és még ma is nagyon sajnálom azokat a sportolókat, akik akkor nem vehettek részt az 1980-as játékokon. Vallom, együtt kell működnünk a kormányokkal, ám úgy, hogy közben függetlenek maradunk.

- A megválasztása után el kell hagynia a 2004-es athéni olimpiai játékok szervezőbizottsági elnöki posztját. Ki kerül a helyére?

- Olyan személy lesz az elnök, aki eddig is bizottság tag volt, valószínűleg Mario Pescante jelenti majd a megoldást.

- Milyen radikális reformokat tervez?

- Ha összehasonlítják a mai NOB-ot azzal, amit 1980-ban Samaranch örökölt, a különbség óriási. Meg kell felelnünk a mozgalomnak, de összhangban kell lennünk a haladással.

- Eddig sebészként dolgozott, ám mint NOB-elnök le kell mondania a szakmája gyakorlásáról. Lesz elnöki fizetése?

- Lausanne-ban fogok élni, ám megmaradok műkedvelő vezetőnek, a válaszom tehát: nem kérek fizetést.

- Végül: mit tesz a doppingolókkal szemben?

- Ez a probléma a NOB első számú gondja. Mindent meg kell tennünk, hogy a sport tiszta és hiteles maradjon. Biztosan nem fogjuk egyből megnyerni a háborút, ám a károkat a minimálisra kell csökkentenünk. A doppingellenes szervezetünk a megkezdett utat folytatja majd, azzal a különbséggel, hogy egyre szigorúbbá válik. Mondhatni, sokkal szigorúbbá.

Papírforma Moszkvában

Bombameglepetés lett volna, ha Juan Antonio Samaranch NOB-elnöki székét a dél-koreai Kim Un Jong vagy éppenséggel Schmitt Pál szerezte volna meg. Éppen így, ha netán Isztambulnak szavazzák meg a 2008-as ötkarikás játékokat. De hát semmi meglepő nem történt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 112. közgyűlésén Moszkvában.

Nem bontakozott ki szoros küzdelem sem a 2008-as játékok színhelyének, sem a NOB nyolcadik elnöke személyének kérdésében, mindkét esetben már a második körben végeredmény született, s legfeljebb azon lehet meditálni, hogy miért történt így.

Peking, amely 1993-ban Monte-Carlóban mindössze két szavazattal maradt le Sydneyvel szemben a 2000-es játékok rendezéséért zajló harcban, ezúttal semmit nem bízott a véletlenre. A legjobb londoni profik - Shandwick-Pottinger and Co. - igazgatták kampányát, amelynek fókuszába a fejlődés lendületétől megtáltosodott óriás ország 1.3 milliárd lakosa által kínált gigantikus piac kitáruló, csalogató kapuja került. Ezt az amerikaiak is tiszteletben tartották, maga Bush elnök nyomatékosította, hogy a politikának ne legyen beleszólása - még az emberi jogok elleni Kínát ért vádak ürügyén sem - az olimpia fő kérdésébe. Az ázsiai nagyhatalom ennek következtében ősszel beléphet a Világkereskedelmi Szervezetbe, a World Trade Organizationbe is. Kiállt Kína mellett érdekes módon Tajvan és a dalai láma is, Ausztrália és az afrikaiak szinte kivétel nélkül, akik 1990 óta többek között az alábbi létesítményeket köszönhetik a nagy ázsiai testvérnek: 40 000-es sportcsarnok Ugandában, 60 000-es Etiópiában, valamivel kisebb Közép-Afrikában, Togóban és Madagaszkáron, 10 000-es sportcsarnokot építettek Egyiptomban, 20 000-est Burundiban, ők készítették el Zaire "Népstadionját" 80 000 néző számára és még sorolhatnánk hosszan. A minap fejezték be időzítve Peking negyedik óriás körgyűrűjét - 66 kilométer hosszú -, és amikor a NOB szemlebizottsága járt náluk, még a kikopott gyepet is zöldre festették. Óriási anyagi áldozatokat hoztak és készek hozni. S hogy minderre ügyesen hívták fel a világ figyelmét, az sem közömbös. Pekingben magyar menedzser vitte el a három tenort: Pavarottit, Domingót, Carrerast, a hangversenyt Ács János vezényelte a Tiltott Városban június 23-án, a nemzetközi olimpiai nap alkalmából, ahol egyébként fellépett Pitti Katalin is. Peking tehát simán nyert. A fentiek mellett azért is, mert számos világeseményt - Ázsiai Játékokat, világbajnokságok egész sorát - rendezett már meg sikerrel, meghatározó szerepet tölt be az olimpiai mozgalomban, ezt sugalmazta diszkréten hosszú idő óta maga Samaranch is, s nem utolsósorban - mint Szöul esetében is történt 1988-ban - várható, hogy az emberi jogok és a demokrácia erősödése tekintetében is jótékonyan hathat az öt karika varázsa.

Nem borította fel az előzetes számításokat az elnökválasztás sem. Kezdjük mindjárt Samaranchcsal. Erről ugyan soha nem beszélt, de világos volt, hogy a belga Jacques Rogge-ot tekinti a megfelelő utódnak. Támogatta, amikor a belga sebészorvos (Samaranch kezét is ő műtötte mellesleg) megpályázta az Európai Olimpiai Bizottságok Szövetsége elnöki székét, majd ő nevezte ki a NOB koordinációs bizottsága elnökéül Sydney és Athén esetében is. Erős pozíciók ezek egy öt nyelven tökéletesen beszélő, céltudatos, rendkívül tehetséges sportember számára, aki ráadásul hallatlanul munkabíró, s maga is kiváló sportoló, kemény rögbijátékos volt, majd többszörös olimpikon vitorlázó. És európai! Köztudomású, hogy a NOB eddigi elnökeit egyetlen kivétellel mind az öreg kontinens szolgáltatta.

Mi várható Rogge-tól? Megtesz mindent a NOB morális feddhetetlensége érdekében. A csalásról azt vallja, hogy mindig volt, van és lesz is, de a dopping és a napjainkban előtérbe kerülő génmanipulációk ellen minden korábbinál szigorúbb lépésekre kész. A puritán sportvezető híve a játékok megrendezésének egy kontinensek közötti rotáció alapján, ám a játékok méretei miatt ez egyelőre lehetetlen, tehát mérsékletet kell tanúsítani, nehogy saját súlyuk alatt roskadjanak össze a játékok.

Ebben a kérdésben, mármint a NOB-elnök megválasztásában Schmitt Pál révén nagyon is érdekeltek voltunk. Mellesleg ebben a tekintetben is pontosan az történt, ami várható volt. A MOB elnöke nem tekinthette és valójában nem is tekintette magát esélyesnek. A sikeres sportdiplomatának mindazonáltal nincs semmi oka restelkedni azért, hogy megmérette magát. Ismét előre kell tekintenie. Maradt a NOB környezetvédelmi bizottságának elnöke, valamint a szervezet protokollfőnöke, további remek lehetőségeket rejt magában számára a NOB keretei között tevékenykedő Olimpikonok Világszövetsége, amelynek szintén első embere. Most már azon gondolkodhat, hogy miként és mikor kerülhet be ismét a világszervezet 15 tagú végrehajtó testületébe. Ennek kapcsán persze egyeztetnie kell a NOB másik magyar tagjával. Ismeretes, hogy Aján Tamás a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnöke, a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezetének (AGFIS) alelnöke és a WADA, a Doppingellenes Nemzetközi Ügynökség elnökségének is tagja, akinek nyilván szintén megvannak a maga ötkarikás tervei.

Közel szeretne kerülni a sportolókhoz

Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) új elnöke kinevezését követően azonnal kijelentette, hogy a nyári és téli játékokon a versenyzőkkel együtt szeretne lakni az olimpiai faluban.

- Csak így lehet valós képet kapni az esemény sikeréről, a szervezők munkájáról. Ezenkívül közelebb kerülhetek a sportolókhoz, közvetlenebb kapcsolatot alakíthatok ki velük. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy a NOB a versenyzőkért van, az ő érdekeiket kell képviselnie. Remélem, 2002-ben Salt Lake City-ben is sikerül helyet szorítani nekem az olimpiai faluban - mondta a NOB 8. elnöke.

Pound vádaskodik

Richard W. Pound úgy nyilatkozott, hogy már az elnökválasztás előtt mindent előre eldöntöttek, a szavazás csak színjáték volt.

- Juan Antonio Samaranch azt szerette volna, hogy Rogge kövesse őt a NOB élén. Vasárnap este már tudni lehetett, hogy mi lesz a végeredmény. Samaranch rengeteg embert meggyőzött arról, hogy kire kell leadni a szavazatot, kevesen mertek ellenkezni vele - mondta Pound.

A kanadai sportvezető egyébként Rogge és a dél-koreai Kim Un Jong mögött harmadik lett a voksoláson. Pound a végeredmény kihirdetése után az új elnöknek írt levelében jelezte, hogy lemond valamennyi NOB-ban betöltött tisztségéről - marketingbizottsági elnökként, valamint a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) vezetőjeként dolgozott eddig.

A kanadaiak a dupla vereség ellenére optimisták

Bár a kanadaiak - igazolva optimista életszemléletüket - nem nagyon keseregnek, azért az nekik sem esett jól, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság moszkvai ülésszakán két fájó vereséget is el kellett könyvelniük. Kezdődött múlt pénteken, amikor a 2008-as nyári játékok házigazdájának kijelölésekor Torontónak esélye sem volt Pekinggel szemben. Aztán hétfőn az elnökválasztáson Richard Pound meg sem tudta szorítani a belga Jacques Rogge-ot. A kanadaiak mindezek ellenére derülátóak a későbbi olimpiák tekintetében, viszont a személyi kérdéseket illetően már nem. Azt mondják, mivel a 2008-as olimpiát nem kapták meg, a 2012-esre már jóval nagyobb az esély.

Pengeváltás Samaranch és Rogge között

Nézeteltérés támadt a NOB volt és újonnan megválasztott elnöke között. Juan Antonio Samaranch azt vette zokon, hogy Jacques Rogge hétfői sajtótájékoztatóján bejelentette egy új reformbizottság felállítását.

- Sajnálom, hogy a testületet nem tíz évvel korábban hoztuk létre, de a működésére nem lehet panasz, ezért nem értem, miért kellene megszüntetni és átalakítani - mondta Samaranch.

- A reformtörekvésekkel egyetértek, sajnos azonban az elképzelésekből csak nagyon kevés valósult meg, ezért úgy érzem, hogy egy kisebb létszámú bizottság sokkal hatékonyabban tudja végezni a munkáját - jelentette ki Rogge. - A sok tiszteletbeli tag helyett pedig dolgozó emberekre van szükség.

Samaranch örökös tiszteletbeli elnökként továbbra is szeretne részt venni a NOB-vezérkar tanácskozásain. Rogge nem támogatja egyértelműen ezt az elképzelést sem.

- Nem biztos, hogy ez szerencsés lenne, de természetesen ebben a kérdésben nem dönthetek egyedül - kommentálta Rogge a bejelentést.

Az új elnök elődjétől pénteken veszi át Lausanne-ban a NOB-székház kulcsát. Samaranch elnökösködése idején a Palace Hotelben lakott (éjszakánként 250 dollárért), Rogge kijelentette, hogy ő inkább egy olcsóbb lakást bérelne valahol a város központjában.

Lapszemle

A vezető európai lapok elégedetten értékelték a hétfői NOB-elnökválasztás eredményét.

Nagy-Britannia

Daily Telegraph: "Rogge győzelmével Samaranch diadalmasan búcsúzott Moszkvától."

The Times: "Rogge az utolsó akadályt is sikerrel vette. Az új NOB-elnök igyekszik kijavítani elődje hibáit."

The Independent: "A világ legbefolyásosabb sportszervezetének vezetése egy nagyon jó orvos kezébe került, aki meggyógyítja a betegeskedő NOB-ot."

Olaszország

La Gazzetta dello Sport: "Az őrségváltás garantálja a folytonosságot."

La Repubblica: "Elmaradt a forradalom, semmi sem változott. Továbbra is Európáé a hatalom a NOB-ban. Rogge harcot indít a gigantizmus ellen."

Corriere della Sera: "Moszkva győztese Rogge, a hőse Samaranch. A spanyol a belgát akarta elnöknek és, elérte célját."

La Stampa: "Samaranch kijelölte utódját, majd 21 év után távozott a NOB éléről. Jól választott, Rogge zökkenőmentesen tudja átvenni a vezetést."

Spanyolország

El Pais: "Samaranch mindent elért, amit akart: a fia is NOB-tag lett, Peking rendezheti a 2008-as olimpiát, Rogge az új elnök. 21 évig volt a NOB elnöke, és az utolsó pillanatig mindent kézben tartott."

Belgium

Le Soir: "Rogge nem azért került a NOB élére, mert Belgiumot ennyire szeretik a NOB-ban. A jelöltek közül ő volt a legalkalmasabb az elnöki tisztség betöltésére."

Görögország

Kathimerini: "A belga orvos kiválóan ismer bennünket, hibáinkkal és erényeinkkel együtt. Athénban mindenki hisz benne, koordinációs igazgatóként elérte, hogy az olimpia szervezői végre elkezdjenek dolgozni."

To Wima: "Görögország fellélegezhet - ha nem Rogge nyeri a választást, akkor rengeteg konfliktusunk lehetett volna a NOB-bal a 2004-es olimpiáig."

Ausztria

Die Presse: "Egy ismeretlen orvos a NOB élén. A bennfentesek szerint a legjobb döntés született, bízzunk benne, hogy ez valóban így van."

Svédország

Dagens Nyheter: "Okos döntés született. Ha Rogge helyett Kim Un Jong győz, akkor minden reményünk elszállt volna a NOB megújulására."

Dánia

Ekstra Bladet: "Samaranch mesterhármassal búcsúzott: Pekingé a 2008-as olimpia, a fia is NOB-tag lett, Rogge is az ő jelöltje volt. Az elmúlt pár nap kizárólag Samaranchról szólt."

Svájc

Neue Zürcher Zeitung: "Itt az esély a szavahihetőség visszaszerzésére. Nem lesz könnyű, tíz évvel korábban kellett volna váltani."

Hegyi András, Nemzeti Sport 2001.07.18.