Július 13., péntek, Moszkva, reggel kilenc óra.

Az orosz főváros szokásos hétköznapjait éli, az ilyenkor szokásos csúcsforgalom, tömött buszok, metrók mindenfelé. Ám valami mégiscsak más ezen a pénteken, legalábbis ezt jelzik a városszerte ordító óriásplakátok, zászlók, amelyek azt hivatottak hirdetni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 112. ülését itt tartják a városban. A Moszkva-folyó partján lévő Nemzetközi Kereskedelmi Központ környékén viszont hatalmas a felhajtás, szigorú tekintetű biztonsági őrök vigyázzák, hogy csak az arra illetékesek léphessék át a kaput. Odabent, ha lehet, még nagyobb az izgalom: a kongresszusi teremben éppen ezekben a pillanatokban kezdődik az ülés, amelynek a végén kiderül, melyik város rendezheti 2008-ban a nyári olimpiai játékokat. Az öt pályázó, Oszaka, Párizs, Toronto, Peking és Isztambul képviselői tisztában vannak azzal, hogy fontos, munkájuk eddigi legfontosabb napja előtt állnak: ez az utolsó esélyük arra, hogy meggyőzzék a NOB jelenlévő tagjait arról, náluk senki sem alkalmasabb a hét év múlva esedékes nyári játékok megrendezésére, a NOB-tagok pedig egytől egyig tisztában vannak vele, hogy döntésükkel befolyásolhatják az adott város, és persze az adott ország gazdasági, sőt politikai fejlődését.

A tét óriási.

Mi, a két lábbal a földön járók, elképzelni sem tudjuk, mekkora pénzről, mekkora hatalomról születik majd döntés néhány órán belül.

Sportparadicsomi állapotok

Július 13., péntek, Moszkva, délelőtt fél tíz.

Megkezdődik. A már jóval korábban meghatározott sorrend szerint az első órában Oszaka bemutatkozását figyelhetik a NOB-tagok, no meg a zártláncú televíziós közvetítés révén a sajtóközpontban lévő újságírók. Vajon mire gondolnak a japánok, miközben a valóban varázslatos képek peregnek a kivetítőn? Eszükbe jut-e, hogy az angol fogadóirodák mindössze 33:1-hez adják a japán város esélyeit, ezzel csak a majd utolsónak bemutatkozó Isztambult (66:1) előzik meg?

Aligha, mert akkor nem lennének itt, és nem ejtenék bámulatba a rájuk figyelőket. "Oszaka - Sportparadicsom" - hirdetik már hónapok óta és hirdetik, amióta itt vannak Moszkvában. S valóban, a három mesterségesen létrehozandó sziget, az azokra felépítendő létesítmények valóban pazarok, ráadásul az olimpiai faluban a játékok történetében először, kizárólag légkondicionált szobákkal várnák a sportolókat.

No meg a rájuk jellemző legmagasabb technikai felszereltséggel, amely - némi előzetesként - amúgy a bemutatójukat is jellemzi: fantasztikus számítógépes trükkökkel a néző szinte az olimpiai parkban, a faluban, Oszakában érezheti magát.

Az Eiffel-torony, mint díszlet

Július 13., péntek, Moszkva, délelőtt háromnegyed tizenegy.

Párizs következik. A brit bukmékerek szerint 7:1-hez az esélye annak, hogy a gall főváros lesz estére a befutó, ami ugyebár egészen jó sanszot jelent, más kérdés, hogy a párizsiak vélhetően ezzel is elégedetlenek, ugyanis csak a harmadikak a sorban Torontó (3:1) és Peking (4:1) mögött.

Igaz, nem a "bukik" döntenek, így hát ezekben a pillanatokban a franciák nem az ő meggyőzésüket tekintik a legfontosabb feladatuknak. Amit viszont a NOB-tagok és a sajtó képviselői láthatnak, az igen meggyőző: a versenyek a város szívében összpontosulnának, a "világ fővárosának" nevezetességei, az Eiffel-torony, a Diadalív és a többi látványosság lehetnének a díszletek. Ilyenre még sohasem volt példa az újkori olimpiák 1896 óta tartó történetében, ráadásul mindezt a franciák egyik nemzeti hőse, maga a nagy Zinedine Zidane ajánlja az érintettek szíves figyelmébe. Még elképzelni is gyönyörűség: a strandröplabda-torna az Eiffel-torony alatt, a kerékpárosok és a maratoni futók a Szajna partján teljesítenék kötelezettségeiket, aztán ott van a Stade de France, a Boulogne-i erdő, a Roland Garros...

Hát lehet ezzel versengeni?

Biztos, ami biztos, Bertrane Delanoe úr, Párizs polgármestere, a japánokhoz hasonlóan, ígér fűt-fát, pedig a reggeli moszkvai lapoktól kapott hideget, de inkább meleget. A helyi sajtó ugyanis - utalván a polgármester magánéletére - előbb tartja elképzelhetőnek, hogy Párizs a homoszexuálisok világjátékának, mint a nyári olimpiának ad otthont.

Majd meglátjuk...

Vízparti álom

Július 13., péntek, Moszkva, déli tizenkét óra.

Az ebédszünet előtt még a torontóiak is beleférnek, akik az elképesztő moszkvai hőséget enyhítendő, egy kellemes, hat kilométer hosszú vízpartot varázsolnak a kongresszusi terembe. A kivetítőn a leendő olimpiai helyszínek láthatóak, s hihetetlen módon ezen a hat kilométeres szakaszon az olimpiai stadiontól kezdve, a kajak-kenu pályán át, egészen a faluig minden elfér.

Csodálatos.

Ha Oszaka és Párizs egyaránt bizonyította alkalmasságát, akkor ez maradéktalanul igaz a kanadaiakra is, akik - mert bármekkora pénzről is van szó, nem feledkeztek meg a lényegről - a "Sportolók a sportolókért" szlogent hangsúlyozva a szervezőbizottságba bevontak jónéhány, egykori olimpiai résztvevőt is, ami a semleges kívülállóban mindenképpen szimpátiát okoz. Nem véletlen, hogy mire a bemutató végére érnek, már senki sem csodálkozik a brit bukmékerek véleményén: jónak, nagyon is jónak tűnik az a 3:1-es arány...

Szupertörpe, a változás jelképe

Július 13., péntek, Moszkva, délután három óra.

Némileg feltöltődve, de mindenképpen jóllakottan ülnek vissza a helyükre a NOB-tagok, hogy Pekingre figyeljenek. A nemzetközi sajtó által egyértelmű favoritnak kikiáltott kínaiak a csütörtöki sajtótájékoztatón duzzadtak a magabiztosságtól, s bár ez ezúttal nem érzékelhető, látszik, hogy nagyon felkészültek.

A moszkvai sikerre mindenképpen...

De ne legyünk igazságtalanok, mert a játékok megrendezésére is. "Új Peking - nagy olimpia" - hangoztatják mindenfelé, s valóban, ez a Peking már egészen más, mint korábban. A képek hatalmas, lüktető világvárost mutatnak, sajátos egyvelegét a kínai kultúrának és a nyugati világ urbanizációjának: a csodálatos történelmi nevezetességek mellett égbeszökő felhőkarcolók, üvegpaloták. Ezt csak Peking nyújthatja a világnak, a létesítmények pedig tényleg a XXI. század szigorú követelményeinek is megfelelnek. Kétség sem férhet hozzá, ha a kínai főváros nyeri el a rendezés jogát, akkor - legalábbis az ígéretek alapján - a 2008-as olimpia vetekedni fog Sydneyvel.

Mert Kína megváltozott.

Ezt az érzést erősíti a "szupertörpe", azaz a négyszeres olimpiai bajnok asztaliteniszező, a 159 centiméter alacsony Teng Ja-ping is, aki aktív pályafutása alatt alkalmatlan volt arra, hogy kommunikáljon a világsajtóval, most viszont csinosan, szemüvegben, igazi sportdiplomataként, hibátlan angolsággal áll ki a pódiumra korteskedni Peking mellett. Persze az sem véletlen, hogy éppen Teng Ja-ping teheti ezt meg: a kínaiak is pontosan tudják, hogy ő Samaranch elnök egyik kedvence.

Vajon Peking iránt is így érez...?

Visszafogott levezetés

Július 13., péntek, Moszkva, délután négy óra.

Mintha alábbhagyna az érdeklődés, mintha most, hogy az esélyeseket láthattuk, Isztambul csak amolyan levezetés a csattanó, a választás előtt. Mert legyünk őszinték: találkozhat ott a két kontinens, előállhatnak látványos tervekkel, hangzatos ígéretekkel, nincs, aki komolyan gondolná, hogy Isztambulban lesz a 2008-as olimpia.

Persze, a törököket leszámítva.

Ők, amióta eljöttek Moszkvába, arról beszélnek, hogy mint minden jelöltnek, nekik is, húsz százalék esélyük van, hogy ez a július tizenharmadika a legfontosabb nap, hogy a bemutató dönt el mindent.

Igaz, mondaniuk kell valamit.

De ha mindezt komolyan gondolták, akkor sem lehet sanszuk, ugyanis a prezentációkat végignézve az övék a legvisszafogottabb, látványban, ígéretekben nem tudják felvenni a versenyt a többiekkel. Egyáltalán nem meglepő, hogy a NOB-tagok is irányukba mutatják a legkevesebb figyelmet, míg a kínaiakat alig akarták elengedni, annyi kérdés volt, addig most szinte nincs is hozzászólás. Samaranch persze nekik is megköszöni a pályázatot, a sok munkát, majd már minden tekintet a szemlebizottság beszámolóját követi: az utolsó információk a szavazás előtt...

Samaranch komótosan a pulpitushoz indul

Július 13., péntek, Moszkva, délután hat óra.

Némi huzavona és gyakorlás után megkezdődik a procedúra. Francois Carrard, a NOB főigazgatója bejelenti, hogy kezdődhet a szavazás: aki Oszakát tartja a legalkalmasabbnak, annak az 1-es gombot kell megnyomnia, Párizsé a 2-es, Torontóé a 3-as, Pekingé a 4-es, Isztambulé pedig az 5-ös. Két perc után lezárják a kört, s a NOB elnöke bejelenti, hogy Oszaka kiesett a versengésből, ám hogy melyik város milyen támogatottságot kapott, arról hallgat, nehogy a folytatásban bárkit is befolyásoljon.

Carrard újra átveszi a szót, és ismét elindítja a stoppert: újabb százhúsz másodperc. Pokolian lassan telik, majd a végén Samaranch komótosan a pulpitushoz indul.

Ez azt jelenti, hogy... Eldőlt!

Valamelyik jelölt már most megkapta az abszolút többséget!

Samaranch mindenkinek megköszöni a részvételt. Húzza az időt, ehhez jó idegek kellenek. Aztán kinyitja a borítékot, és bejelenti, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak döntése alapján a 2008-as nyári olimpiai játékok házigazdája... Peking!

A kínaiak összeölelkeznek, természetesen hatalmas a boldogság, úgy örülnek, mintha éppen megnyerték volna az ötkarikás játékokat. De hát mit is beszélek, hiszen nyelvtanilag nincs is olyan nagy különbség aközött, hogy meg, vagy pedig elnyerték.

Az ígéretek viszont sokatmondóak: Új Peking - nagy olimpia.

Reméljük, hét év múlva, 2008. augusztus 10-én este, a világ is úgy érzi majd, hogy nyert ezzel a döntéssel...

Ünneprontás nélkül

A döntést követően nem sokkal, immár házigazdaként, tartottak sajtótájékoztatót a 2008-as olimpia szervezőbizottságának tagjai. Li Lang-csing miniszterelnök-helyettes ugyan nem jött el, de mint kiderült, a Kínai Nagykövetségen rendezett esti ünneplésen részt vett, és nyilván ő is hozzájárult a rizspálinka és a vodka fogyásához. Rá egyébként kellemes feladat vár, hiszen személyesen számolhat majd be a történtekről a vasárnap Moszkvába érkező Csiang Cö-min államfőnek. E látogatás elsődleges célja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel írjon alá alapszerződést, ám a jól értesültek tudni vélik, hogy az időzítés egyáltalán nem véletlen: a kínaiak biztosra mentek, és a moszkvai NOB-ülésre is ők jöttek a legnagyobb, közel háromszáz fős küldöttséggel. Velük egytől egyig madarat lehetett fogatni, talán csak Vang Vejen, a szervezőbizottság vezetőjén nem látszott semmi változás, ami nem véletlen, mivel ő amióta Moszkvában van, egyfolytában vigyorog. Tette ezt a döntést megelőzően, és tette a szavazás végeredményének kihirdetése után. Arcáról még akkor sem hervadt le a mosoly, amikor a sajtó képviselői ismételten az emberi jogokról, pontosabban annak hiányáról faggatták. Igaz, a segítségére volt Fracois Carrard, a NOB főigazgatója, aki sietett kijelenteni: a problémák ugyan léteznek, s a tagok dönthettek volna úgy, hogy emiatt becsapják az ajtót a pekingiek előtt, ám ők inkább megadták az esélyt annak, hogy a következő hét esztendőben változzék a helyzet. Arra ugyan nem felelt, mi történik, ha a kívánt változások nem következnek be, de hát ezek a pillanatok nem is lettek volna ünneprontásra alkalmasak. A szervezőbizottság hírei szerint a döntést követően - a késői időpont ellenére - emberek tízezrei ünnepeltek a kínai fővárosban, ahol hét esztendő múlva "minden idők legjobb olimpiáját" kívánják megrendezni.

Hogy e merész kijelentés igaznak bizonyul-e, annak megválaszolására 2008-ig várnunk kell...

Szűcs Miklós jelenti Moszkvából

Így szavaztak

1. kör

(102 voks - ketten nem éltek a szavazati jogukkal):

Peking	44
Toronto	20
Isztambul	17
Párizs	15
Oszaka	6

(Oszaka kiesett a versenyből)

2. kör

(105 voks - itt már a NOB japán tagja is bekapcsolódott):

Peking	56
Toronto	22
Párizs	18
Isztambul	9

(Az abszolút többséget megkapó Peking rendezheti a 2008-as olimpiát)

A győztes Lakossága: 12. 5 millió fő Támogatottság: az ország lakosságának 95 százaléka egyetért az olimpia rendezésével Pályázatok: Peking másodszor pályázott, az elsőt 1993-ban két szavazattal veszítette el Sydneyvel szemben A NOB szemlebizottságának véleménye: a fejlettség, a szervezettség és az óriási kormányzati támogatás jelenti Peking nagy előnyét, hátránya viszont a város szennyezett levegője, és a nem megfelelő politikai légkör Eddigi legnagyobb sporteseménye: Ázsiai Játékok (1991) A versenyek tervezett időpontja: 2008. július 25.-augusztus 10. Létesítmények: a 28 sportág eseményeit 37 versenyhelyszínen rendezik meg, melyek közül még egy sem készült el, de 22-nek az építését 2006-ig befejezik Más városok részvétele: Csingtao (vitorlázás), Csinhuangtao, Sanghaj, Tiencsin és Senjang (labdarúgás) Olimpiai falu: 4-5 emeletes épületekben 17 600 férőhellyel, a résztvevőknek több mint a fele egyágyas szobát kap Televíziós jogdíjak: 709 millió dollár A szervezőbizottság költségvetése: 1.625 milliárd dollár A szervezőbizottság bevétele: 1.609 milliárd dollár Tervezett nyereség: 16 millió dollár Egyéb költségek: 14.2 milliárd dollár Állami támogatás: 100 millió dollár Jegyárak: 7 millió belépő értékesítését tervezik, mintegy 140 millió dolláros bevétellel. A legolcsóbb jegy 15, a legdrágább 260 dollárba kerül majd

Szűcs Miklós, Nemzeti Sport 2001.07.14.

Peking a győztes

Vége a találgatásoknak, Moszkvában, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 112. ülésén eldőlt, hogy a 2008-as nyári olimpiai játékok házigazdája Peking. A sokak által balszerencsésnek titulált "péntek 13." tehát könnyeket, de örömkönnyeket hozott a kínai nép számára.

A sorsdöntő nap a pályázó városok utolsó meggyőző hadjáratával kezdődött. Sorrendben Oszaka, Párizs, Toronto, Peking és Isztambul küldöttsége is megpróbálta maga mellé állítani - egy-egy órát kapott erre mindenki - a még bizonytalan szavazókat.

Kínai diadal - kínai öröm

Az ötös fogatból a legtöbben már az eredményhirdetés előtt a kínai fővárost tartották a legesélyesebbnek, s a szavazás végül nem hozott meglepetést. A ceremónia nyitó körében az először kandidáló Oszaka kapta a legkevesebb szavazatot, így a japán küldöttség idejekorán búskomorságba esett. Mindössze 6 voksot könyvelhetett el, míg Peking 44-et, Toronto 20-at, Isztambul 17-et, Párizs pedig 15-öt. A következő körben sem változtak érdemlegesen az erőviszonyok, bár feltűnő, hogy a törököknek igencsak megcsappant a népszerűségük. Peking 56, Toronto 22, Párizs 18, míg Isztambul 9 szavazatra tett szert, vagyis a várt csata elmaradt. Ugyanis Kína már a második körben megszerezte a győzelemhez szükséges, meggyőző többséget kitevő jelölést.

A világ legnépesebb országa fennállása alatt először láthatja vendégül a világ legjobb sportolóit mint az ötkarikás játékok házigazdája. A sors most igazságot szolgáltatott, mivel Peking 1993-ban mindössze két szavazattal maradt le Sydney mögött a 2000-es olimpiai rendezésért dúló küzdelemben.

Pálszabó Zoltán, A színes Sport 2001.07.14.