A lausanne-i Sport Világfórum résztvevői is szemlátomást meghökkentek. Váratlanul érte őket Orbán Viktor bejelentése, alighanem eszükbe sem jutott volna, hogy Magyarország akkora fába vághatja a fejszéjét, mint egy olimpia megrendezése. Mindez érződött a feltett kérdésekben -- a magyar miniszterelnököt elsősorban arról faggatták, hogy milyen feltételrendszerre alapozza a hatalmas vállalkozást. Ő pedig derakasan állta a sarat, és a végén látszott, jó benyomást tett hallgatóira. Utalt hazánk kedvező földrajzi fekvésére, dinamikus fejlődésére, szerepére az olimpiai mozgalomban, hagyományaira, és látni lehetett az arcokon, hogy a jelenlévőknek -- egy részük távoli országból érkezett és vélhetően csak hírból ismeri országunkat -- elfogytak a kifogásaik, részükről semmi akadálya nem lenne 2012-ben vagy négy évvel később az olimpia budapesti megrendezésének.

Bennünk viszont, akik itt élünk, ismerik a magyar sport minden összetevőjét, sokkal erősebben munkál a kétség. Imponáló a bejelentést kísérő magabiztosság, ám nem feledtetheti, hogy jelenleg egyetlen olyan létesítménnnyel sem rendelkezünk, amely alkalmas lehetne valamelyik versenyszámnak otthont adni. Ugyanakkor arra is van felelet: kétszázmillió dollár, azaz hatvanmilliárd forint.

-- A költségvetés ennyit szán a következő években a sportlétesítmények építésére és fejlesztésére -- mondta lapunknak Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter a miniszterelnök bejelentése után. -- Ez azt jelenti, hogy az olimpiához szükséges létesítmények nyolcvan százaléka akkor is állna az évtized végére, ha nem pályáznánk. A Budapest Sportcsarnok helyén felépülő sportcsarnok, amely huszonhárom milliárdba kerül, minden igényt kielégít majd. Ha megkapjuk a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát, akkor a Népstadiont is úgy alakítanánk át, hogy már alkalmas legyen például egy olimpiai nyitóünnepségre is. Tehát fokozatosan, lépésről lépésre haladva, 2012-re maradéktalanul fel tudnánk készülni a játékok megrendezésére.

-- Azt tudják már, hogy ez a maradéktalan felkészülés, beleértve az infrastruktúra, tehát többek között például az utak, a repülőterek fejlesztését is, mennyibe kerülne?

-- Már javában dolgozunk ennek kiszámolásán. Most nem szeretnék dobálózni a számokkal, mert még nincs kész a munka, még sok egyeztetés van hátra, de júliusban pontos választ adhatok erre a kérdésre.

-- A múlt héten az Egyesült Államokban járt. Ott is említette pályázati szándékunkat? És ha igen, hogyan reagáltak tárgyalópartnerei?

-- Természetesen említettem, kicsit talán meghökkentek, de meghallgatva az érveinket, éreztették, hogy komoly vetélytársnak tekintenek minket.

-- Ez azért is fontos, mert többek véleménye szerint Athén, majd Peking után 2012-ben egy amerikai város következhet az olimpiák sorában. Nem csökkenti ez Budapest esélyeit?

-- Ezt majd akkor meglátjuk. Az Egyesült Államokban egyébként nyolc város is szívesen megrendezné a játékokat, és két év múlva döntik el, hogy melyikük pályázzon. Mi pedig akkor sem esünk kétségbe, ha 2012-re nem mi szerezzük meg a jogot -- a lényeg az, hogy jelezzük a szándékunkat, az erőnket, és utána 2016-ban már sokkal nagyobb eséllyel indulhatunk.

Álom és valóság

Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése Lausanne-ban a 2012-es nyári olimpiai játékok magyarországi megrendezésének szándékáról alighanem még a hazai sportközvélemény számára is bizonyos mértékben meglepetésként hatott. A téma az utóbbi években komoly formában és főként kormányfői szinten nem vetődött ugyanis fel, s tegyük mindjárt hozzá, ennek számos érthető okát, magyarázatát adhatjuk, ám ne részletezzük...

A miniszterelnökről tudjuk, elődeinél közelebbről, belülről ismeri a sportot, s a rendszerváltás óta minden kétséget kizáróan az ő kormányzása idejére esik a legerőteljesebb költségvetési támogatás kultúránk e fontos területére.

Szavai őszinteségében senkinek sem lehet oka kételkedni. Az olimpia rendezési jogának a megszerzése, az előkészületek és magának a játékoknak a lebonyolítása azonban már más kérdés, bár igaz,"Aki nem játszik, az nem is nyerhet". S maga a miniszterelnök is hozzáfűzte, ha 2012-re nem megy, akkor majd 2016-ra is igényt tartunk -- kitartunk...

A politilógusokkal ellentétben én nem szeretnék ebből a gondolatból kifejezetten politikai szándékot kiolvasni, nekem ez nem sugallja határozottan Orbán Viktornak azt az állítólagos igyekezetét, amely jelzi, a Fidesz-kormányzat évtizedes folyamatos kormányzásra rendezkedik be, s ezért mer hosszú távra is elkötelezettséget vállalni. Én ehelyett az szeretném hinni, hogy a következő belső meggyőződésből tette a bejelentést: történjék bármi is, bármilyen színezetű kormány, koalíció legyen hatalmon 2005-ben -- amikor hivatalosan be kell nyújtanunk a pályázatunkat a NOB-nak --,az is éppen olyan eltökéltséggel áll az ügy mellé, mint ő most.

Akadnak ellenben gyakorlatiasabb megközelítések, s ezeket nem lehet azért egyszerű kishitűségnek vagy akadékoskodásnak tekinteni.

A gazdag Ausztráliának is meggyűlt a baja az olimpiai beruházások és költségek miatt, holott infrastruktúrája már az induláskor is összehasonlíthatatlanul fejlettebb állapotokat tükrözött, mint a miénk. Több százmilliárdos beruházásokról beszélünk: repülőtérről, utakról, szálláshelyekről, közlekedésről, igényes környezetvédelmi előírásokról, nem is említve a világszínvonalú sportlétesítmények garmadát. Ebben az utóbbi tekintetben jelenleg a nullán állunk, s ez nem hanyagolható el még akkor sem, ha 2012 még oly távolinak is tűnik. A sportlétesítményekkel ráadásul az a hosszú távú gond, hogy a nagy sportünnep után is fenn kell tartani őket, s jóllehet, pályázhatunk sorjában további jelentős világeseményekre, mások is éppen így tesznek, s nincs garancia a folytonos nyerésre.

És persze továbbfejlesztett metró nélkül, korszerű tömegközlekedés nélkül minden illuziórikussá válik. A rendszerváltás óta képtelenek vagyunk igazán gyorsforgalmivá tenni a Ferihegyi repülőtérre vivő kétsávos utat.

De azt mégsem veszíthetjük el szem elől, hogy itt tulajdonképpen nem az országról van szól. Az Olimpiai Charta előírása szerint az olimpiai játékokra városok tarthatnak igény. Nem kormányok vagy éppenséggel a kormányfő, hanem a városi önkormányzat, a polgármester, azaz Budapest esetében a főpolgármester az illetékes.

Gyanítom, hogy a lausanne-i utazás előtt a miniszterelnök nem egyeztetett a kérdésben Demszky Gábor főpolgármesterrel. A hivatalos formulákat tekintve ez a lépés pedig egész egyszerűen nem kerülhető ki. Viszonyukat ismerve aligha képzelhető el, hogy Orbán Demszky szándékát tolmácsolta volna Juan Antonio Samaranchnak. Mert ha netán történt volna előzetesen ilyesféle eszmecsere a két politikus között, azt nyilván említette volna a miniszerelnök.

A nemzetközi sportszervezetek előírásait, szabályait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Pontosabban lehet, de akkor vállalni kell ennek minden ódiumát, még a kudarcot is bizony, lásd az osztrák--magyar labdarúgó Eb tanulságos esetét, amikor eléggé arrogáns módon "politizáltunk" a nemzetközi labdarúgó-testületekkel.

A budapesti olimpia -- tiszteletre méltó szándék, szép álom. Az álmok közül persze azok az igaziak, amelyek csodával határos módon meg is valósulnak. A csodáért még sok mindent kell tennünk, amikor ébren vagyunk.

###cím###

"Örömmel értesültem Orbán Viktor bejelentéséről, mely szerint Magyarország megpályázná a 2012-es olimpia rendezési jogát. A miniszterelnök úr merész és nagyratörő bejelentése bizakodásra ad okot a fővárosiak számára" -- reagált az olimpiarendezési szándékra Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, majd hozzátette, fejleszteni kell az úthálózatot, a légi közlekedést, biztosítani kell az ide látogatók szállását és ellátását is, ugyanakkor megjegyezte, a következő két évben a költségvetés nem tartalmaz erre forrásokat. "Bízom benne, a kormányfő megfontoltan nyilatkozott, és a bejelentés mögött komoly kormányzati szándék és pénzügyi fedezet is áll" -- összegzett Demszky.

*** Budapest--Olimpia 0--7

1896: A játékok rendezését Athén kapta, ám az előkészületek vontatottan haladtak, ezért felmerült Budapest szerepvállalása. A görög szervezők végül is fellélegezhettek, egy dúsgazdag kereskedő vállalta magára a költségeket (0--1).

1916: A NOB 14. ülését 1911-ben Budapesten rendezték, ekkor merült fel olimpiai helyszínként a magyar főváros. A hat pályázó közül később Berlinnek ítélték a rendezés jogát, de az olimpia a háború miatt amúgy elmaradt (0--2).

1920: Budapest még a világháború kitörése előtt ismét a jelöltek között volt, de azután, mint vesztes hatalom, még a magyar versenyzők sem indulhattak Antwerpenben (0--3).

1936: Tizenhárom város -- köztük négy német -- és Budapest jelentkezett. A magyar főváros azonban szavazatot sem kapott. A küzdelem már az első körben eldőlt Berlin (43) javára Barcelona (16) ellenében (0--4).

1940: Budapest is a pályázók között volt, de a szavazás Tokiónak kedvezett (36) Helsinkivel (27) szemben. Tokió később visszalépett, Helsinki 1938-ban elvállalta, de az újabb világháború miatt elmaradtak a játékok (0--5).

1944: Budapest újra a pályázók között szerepelt. A szavazás során azonban London nyert (20), Róma (11), Detroit (2) és Lausanne (1) előtt. Más kérdés, hogy ez az olimpia is elmaradt (0--6).

1960: Hét város, köztük Budapest pályázatáról 1955 tavaszán Párizsban döntöttek. A magyar sport, Helsinki sikerei a londoni 6:3 és a Népstadion átadása után, nagyon bizakodott, de hiába. Róma a harmadik körben szerezte meg a rendezés jogát Lausanne előtt. A vasfüggönnyel elzárt Budapest az első körben 8, a másodikban 1 szavazatot kapott, a harmadikban pedig egyet sem (0--7).

2001: Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Lausanne-ban kijelenti, Budapest megpályázza a 2012-es olimpiai játékokat. Ideje lenne már szépíteni...

Baráth: Orbán kijelentése mögött nem rejtőzik gazdasági számítás, politikai egyeztetés

Expogödör vagy olimpiai csúcs?

Minthogy oldalunk tematikáját "Egy magyarországi világesemény megpályázásának hátulütői" címmel is összefoglalhatnánk, érdemes megtudni, miként véleledik a kérdésről a téma honi szakértője: Baráth Etele. A kormányfő bejelentésének avatottabb kritikusa aligha lehet, mint a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP farkcióvezető-helyettese, a MOB elnökségi tagja és gazdasági bizottságának vezetője, az 1998-ban minden idők legjobb rendezésű vb-jét magáénak tudó magyar kajak-kenu -- úgyis, mint az elmúlt tíz év legeredményesebb olimpiai sportágának -- szövetségi elnöke, az egyetlen ötkarikás rendezvényre alkalmas, a jövőben szinte biztosan felépülő létesítmény, a BS beruházását segítő törvény előkészítője és nem utolsó sorban az Expó volt kormánybiztosa, akinek világkiállítás-rendezési ideájáról épp a Horn-kormány 1994-es döntése miatt kellett lemondania.

-- A legfontosabb felvetés: ha jövőre kormányváltásra kerül sor, a szocialisták vajon támogatnák a kandidálást?

-- A sportügyekből sosem csináltunk politikai ügyet, tehát a válaszom: igen -- mondta Baráth Etele. -- Sportszerető ember másként nem is felelhet. Engem vert eleget a jóisten az Expóval, amelynek 1992-ig kormánybiztosa voltam. Ma már elismerem, hogy szívfájdalmam ellenére a magyar gazdaság 1994-es állapotában a kormány nem lehetett világkiállítás-párti. Tizenegy év múlva viszont az ország, pontosabban Budapest infrastruktúrájának már olyannak kell lennie, hogy a pályázattól függetlenül megfeleljen akár egy olimpiakaliberű esemény követelményeinek is.

-- No de milyen sportlétesítményeket kötnének össze az autópályák, a gyosvasúthálózat sínpályái?

-- Ez számomra is nagy kérdés, minthogy egyértelmű, ma egyetlen olyan sportkomplexumunk sincs, amelyben olimpiai versenyt rendezhetnénk. Szkeptikussá tesz ráadásul az is, hogy hiába rendezünk jövőre Eb-t, az 1998 óta a félkész állapotban hagyott szegedi evezős és kajak-kenu pálya felújítására sem kaptunk állami garanciát, nemhogy ennél nagyobb beruházásra. Orbán Viktor kijelentésével az a gondom, hogy nem rejtezik mögötte pontos gazdasági számítás és politikai egyeztetés. A sportpolitikát, Schmitt Pál NOB-elnökjelölt kampányát jól szolgálta a nyilatkozat, de ennél több kell. Atlantában a magántőke, Sydneyben New South Wales állam támogatta a rendezést, nekünk meg nincs finanszírozónk. Tudtommal Dénes Ferenc helyettes államtitkár és Fürjes Balázs miniszteri biztos készített háttértanulmányokat, ám ez kevés. Alighanem a pályázó várossal, Budapest vezetőségével sem egyeztettek, s a MOB elnöksége elé sem került az ügy.

-- Tételezzük fel merészen, a jövőben konszenzus alakul ki. Ez esetben mennyibe kerülne a budapesti olimpia, s miként teremthetnénk elő az anyagi forrást?

-- Merész vagyok, hogy számot mondok..., mégis: minimum kétmilliárd dollárra, több mint 500 milliárd forintra lenne szükség. A világ valamely vezető sportmarketingcége segíthetne a kormánynak a tőkebevonásban. Biztos, hogy a térség fejlesztésében fantáziát látó óriásvállalatok bevonása jelenthetne megoldást, amelyek nyereséges olimpiarendezést várnának el. A létesítmények jövőjével kapcsolatban nem aggodalmaskodom: Közép-Európa vezető államaként később azokat is hasznosíthatnánk.

-- Összességében tehát a magyar pályázat pártjára áll?

-- Ha nem blöff, akkor igen. Magyarország megbecsült sportnagyhatalom, valamikor "jár nekünk" egy olimpia. A 2012-es rendezés azért merész álomnak tetszik, minthogy a pályázatunkban egyelőre legfeljebb ígérgetni tudunk. A 2016-os játékok elnyeréséhez azonban el kell kezdeni a munkát.

Nemzeti Sport 2001.05.23.

o A 2012-es olimpia házigazdájáról 2005-ben határoznak. Jelentkezni 2003-ig kell.

o A pályázat alapja a kormány garanciája

o A pályázónak a NOB huszonegy kérdésére kell hiteles, pontos választ adnia. Kérdéskörök: gazdasági és politikai helyzet, közbiztonság, vámtörvények stb.

o A pályázónak rendelkeznie kell legalább egy százezer (!) nézőt befogadni tudó stadionnal, két fedett uszodával, vitorlás-, valamint kajak-kenu- és evezőspályávál, lőtérrel, kerékpáros pályával, és nem mellesleg, tíz sportág versenyeihez (jelenleg 28 sportág szerepel a programban) kell biztosítani a csarnokokat. A helyszíneket az adott sportág nemzetközi sportszövetségének is el kell fogadnia

o További kötelezettség a tizenöt-tizenhat ezer (!) versenyző és hivatalos szakvezető megfelelő elhelyezése, étkeztetése, és szállításának megszervezése, amit ma már térítés nélkül (!) kell vállalni az utazási költségekkel együtt. Megfelelő szálláshelyeket kell ajánlani az olimpiai turistáknak, ami legalább ötszázezer (!) szállodai férőhelyet jelent. Ehhez kapcsolódó feladat a hivatalos személyek és a turisták közlekedésének biztosítása.