"A sporttörvény a mi testületünkre és egyben a MOB-irodára is nagyobb felelősséggel és több munkával járó feladatokat, elvárásokat rögzít - ezek pontosítására még szabadságom idején szeretnék az ISM vezetőivel tárgyalni. Nem titkolom, jelentősebb szervezeti és személyi változásokat tervezünk, hogy a többletfeladatokat a magyar olimpiai mozgalom érdekében megfelelően el tudjuk látni" - nyilatkozta lapunknak az év első munkanapján Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke.

A változások egyik lépcsőfoka, hogy új igazgatót választ a MOB elnöksége, majd a közgy?lése. Erre azért van szükség, mert Török Ottó - aki az elmúlt másfél évben már mint nyugdíjas látta el feladatát - a felmentését kérte, az elnökség pedig ezt legutóbbi ülésén el is fogadta. Schmitt Pál több tárgyalást is folytatott az új igazgató személyéről - olimpiai bajnokok neve is felvetődött a jelöltek között, a választás végül a kellő vezetői gyakorlattal és sportismeretekkel rendelkező Molnár Zoltánra, a Népstadion és Intézményeinek (NSI) igazgatójára, a sydneyi olimpia magyar küldöttségének vezetőjére esett. Molnár Zoltán a MOB elnökségének tagja, egész életében egy munkahelyen, a Népstadionban dolgozott, igazgatói feladatkörét közmegelégedésre látta, látja el.

-Ennyi év után nem lehetett egyszer? meghoznia a döntést.

- Bevallom, volt néhány álmatlan éjszakám, hiszen huszonhét esztendőt, életemnek több mint a felét a Népstadion töltötte ki, de két dolog rábírt, hogy elvállaljam az új feladatot - mondta Molnár Zoltán. - Egyfelől a kapacitálás, számomra igen megtisztelő, hogy az általam nagyra becsült, legmagasabb szint? sportvezetők győzködtek, alkalmas lennék rá - másfelől nem ismeretlen számomra a feladat, hiszen a MOB elnökségének tagjaként volt rálátásom a testület feladataira, már a barcelonai olimpia idején is a csapatirodán dolgoztam, tudom, hogy milyen sajátos ez a világ, napi kapcsolatban vagyok a sportvezetőkkel, a szakszövetségekkel, tudom, hogy mit várnak az olimpiai bizottságtól. Ez egy új és nagyon megtisztelő kihívás számomra, ha már negyvenhat évesen úgy látják, hogy alkalmas vagyok egy ilyen feladat ellátására, köteles vagyok mindent elkövetni, hogy ennek a képnek meg is feleljek. Egyébként nem számítottam rá, hogy engem fognak felkérni, de arra egész életemben számítottam és készültem, hogy ha a jövőben a főnökeim úgy gondolják, alkalmas legyek egy komolyabb feladat ellátására. Néhány éve az iskolapadba is visszatértem, és közgazdasági diplomát szereztem ennek érdekében.

- Hogyan fogadta távozásának hírét jelenlegi munkaadója, az Ifjúsági és Sportminisztérium?

-Úgy tudom, hogy Deutsch Tamás miniszter úr egy jó magyar mondással fogadta a hírt, miszerint az egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Ebben minden benne van, és ezt nagyon köszönöm, mert úgy érzem, keményen dolgoztam azért az elmúlt évek során, hogy ezt a fajta elismerést kivívjam. Szeretem meghálálni a bizalmat, bárkitől is jön, mindent megteszek majd azért, hogy akik megbíznak bennem, ne csalódjanak.

-Hogyan búcsúzik el az NSI-től?

-Egyelőre itt is rengeteg feladat vár rám, úgy kell átadnom mindent az utódomnak, hogy továbbra is rendben menjen minden. Nagyon sokat kaptam a Népstadiontól, sajnálom elhagyni az itt dolgozó embereket, hiszen életem nagy részét velük töltöttem, de az vigasztal, hogy nem megyek el végleg, továbbra is a közelükben, a sport világában fogok dolgozni.

Nemzeti Sport, 2001.02.15.