A Rajna- és Ruhr-vidék nyolc nagyvárosának főpolgármesterei szívesen tettek eleget annak a meghívásnak, amely Észak-Rajna-Vesztfália (NRW) tartomány kormányszékhelyére, Düsseldorfba invitálta őket. Wolfgang Clement miniszterelnök olimpiai csúcstalálkozót rendezett azzal a céllal, hogy megbeszéljék a régió ötkarikás lehetőségeit.

A Sydneyben lezajlott nyári játékok hangulata olyannyira magával ragadta a politikusokat, hogy ismét tanácsosnak látták felidézni azt a víziót, amelyről a múltban már kétszer álmodoztak a híres iparvidék városatyái. Amikor az 1976-os olimpia megrendezésére készülő Montreal szemmel látható nehézségekkel küzdött, a düsseldorfi sportügyintéző, Hans-Edmund Landwers előállt a javaslattal, hogy a tartományi főváros jelentkezzen tartalékként. Indítványára akkor nem volt szükség. Ötlete ismét napirendre került, amikor a Német Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy megpályázza a 2000-es játékok rendezését. A Ruhr-vidék ambíciói ekkor belpolitikai meggondolásoknak estek áldozatul: az ország vezetői Berlin mellett kardoskodtak, és végül érvényt is szereztek akaratuknak. A csalódott városatyák számára kevés vigaszt jelentett, hogy az egyesített főváros a NOB-tagok szavazása során csúfos vereséget szenvedett.

A mostani -- immár harmadik -- nekifutás a 2012-es olimpiai játékok rendezésére vonatkozik. Bátorítással Walther Tröger -- a nemzeti olimpiai csúcsszerv elnöke -- szolgált, miután írásban közölte a Ruhr-vidék kommunális szervezetével (KVR): "Prioritást élvez a tájegység által kidolgozott koncepció!" Időközben kiderült, hogy Lipcse és Stuttgart is bejelentette pályázati szándékát. Erre a hírre jött azután össze az észak-rajna-vesztfáliai csúcstalálkozó, amelyen Köln, Dortmund, Duisburg, Aachen, Essen, Bochum, Gelsenkirchen és Düsseldorf képviseltette magát, osztva a tartományi sportminiszter, Vesper véleményét: "Az olimpiai versenyfutásban Észak-Rajna-Vesztfália csak akkor érhet el sikert, ha közösen vállaljuk a rendezést." Az alapvető ötlet helyes: a legs?r?bben lakott német tartomány modern infrastruktúrával és sportlétesítményekkel rendelkezik, nagy gyakorlata van nemzetközi rendezvények megszervezésében, ráadásul a telekommunikáció hazai központjának számít.

A német érdeklődők tudják, végső elhatározásra csak azt követően kerülhet sor, hogy a NOB túljutott a 2008-as játékok színhelyének kijelölésén. Ha Peking kapja a rendezés jogát, úgy négy évvel később egy európai jelölt sikerrel pályázhat. Amennyiben viszont a másik favoritra -- Párizsra -- esik a választás, úgy butaság lenne milliókat költeni a kilátástalanná vált cél érdekében. Ennek ellenére bizonyos előkészületeket nem szabad az utolsó pillanatra hagyni. A tartomány előnyére szolgál, hogy az országban sorra kerülő labdarúgó-világbajnokság (2006) új arénák építéséhez vezet, azaz a régebbi létesítmények modernizálását eredményezi. A százezer néző befogadására alkalmas olimpiai stadion azonban -- Sydneyhez hasonlóan -- önálló beruházást igényelne.

A magas rangú városatyák békésen és lelkes hangulatban kezdődött düsseldorfi eszmecseréje mindössze rövid ideig tartott. A közös érdek azonnal szilánkjaira hullott szét, amint napirendre került a probléma: a NOB szabályai szerint kizárólag egy város nyújthatja be pályázatát, még akkor is, ha a különböző sportágak versenyeit átadja regionális partnereinek. Ezen a ponton véget ért az együvé tartozás. A kölni főpolgármester, Fritz Schramma ügyes diplomáciai húzással igyekezett előnyhöz jutni: "A mi városunk világhír?, hiszen a »Cologne« (kölni -- a szerk.) név a glóbusz minden sarkában fogalom. De ki ismeri például az Egyesült Államokban Gelsenkirchent? Düsseldorfot pedig ki sem tudják mondani az amerikaiak." Ezen túlmenően pedig leszögezte: "Köln az ország negyedik legnagyobb városa, médiacentrum magas kultúrával, sok szállodával, a társadalmi rendezvények lebonyolítására alkalmas termekkel, toleráns és víg kedély?, multikulturális lakossággal."

Minden tekintetben igaz megállapításával kirobbantotta a kollégák ellenállását. "A Ruhr-vidéken senki sem viselné el, ha az olimpiai feladatok súlypontjai eltolódnának" -- hangoztatta Dortmund képviselője. Düsseldorf főpolgármestere utalt a város repülőterének jelentőségére, a kiállítási és vásárközpont imázsára. A tartományi sportszövetség szerint: "A pályázat egyszer?en elképzelhetetlen a Ruhr-vidék városai nélkül."

A csúcstalálkozó résztvevői 2001 tavaszán ismét összejönnek, hogy eldöntsék, melyik városnak jut a pályázat joga. A tartományi kormány megbízásából addigra elkészül egy semleges tanulmány a régió olimpiai feladatokra alkalmas sportlétesítményeiről -- elsődlegesen azzal a céllal, hogy a hazai konkurenciát, Lipcsét és Stuttgartot esélytelennek minősítsék.

Nemzeti Sport, 2000.11.23.

Németországból Lipcse, Stuttgart és Frankfurt is szeretne kandidálni. A NOB azonban országonként csak egy város jelentkezését engedélyezi.

A Német Olimpiai Bizottság novemberben dönt arról, hogy pályázik-e a 2012-es nyári játékokra és 2003-ban jelöli ki a házigazda szerepéért harcba induló várost.

Sporthírek 2001.04.06.