Negyeddöntő

Magyarország-Németország 15-4 (4-0, 2-2, 5-0, 4-2)

Firenze, 1000 néző, V: Bras (holland), Rakovec (szlovén)

MAGYARORSZáG: Kósz - Tóth F. 1, KáSáS 2, Steinmetz B. 1, dr. Molnár T. 1, VáRI 2, Kiss G. 1. Cs: MÄRCZ 2, VARGA ZS. 2, Székely, FODOR 2, Vincze 1, Kovács Z. (kapus). Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes.

NéMETORSZáG: Tchigir - Weissinger 1, Reinhardt 2, Mackeben, Politze, Reimann, Tomanek. Cs: Kaiser, Schertwitis 1, Wollthan, Ingenlath, Pohlmann, Zellmer (kapus). Szövetségi kapitány: Uwe Sterzik.

Gól - emberelőnyből: 6/3, ill. 6/2

Négyméteresből: 1/1, ill. 0

További eredmények. A 11. helyért. Szlovénia-Hollandia 8-7 (4-0, 2-1, 1-3, 1-3). A 9. helyért. Románia-Szlovákia 9-8 (4-1, 1-2, 0-2, 1-1, 2-1, 0-1, 1-0), Negyeddöntő. Olaszország-Oroszország 7-6 (1-1, 2-4, 2-1, 2-0), Horvátország-Jugoszlávia 9-7 (3-2, 1-1, 1-2, 2-2, 0-0, 2-0), Görögország-Spanyolország 7-6 (1-2, 4-2, 0-0, 2-2).

Kásás Tamás (labdával) kétszer vette be Tchigir (szemben) hálóját

Reális. Mármint a németek hozzáállása. Dietmar Helm, a germán pólósok csapatfőnöke például a magyar-német elődöntő előtt kijelentette: "Tudjuk, hogy a magyarok a póló braziljai, éppen ezért háromgólos vereség esetén nagyon boldog lennék, de még akkor sem esnék kétségbe, ha öt góllal győznének le minket." Még mielőtt arra gondolnának, hogy Helm "megetetett" minket, szó sincs róla. A németek valóban esélytelennek vélték magukat a meccs előtt. Tegyük hozzá, joggal, nyáron kétszer találkoztak a csapatok (spanyol torna, Unicum-kupa) és kétszer nyert lazán a magyar válogatott (13-2, 15-4).

Dietmar Helm esete egyébként nem mindennapi. A németek csapatvezetője két éve, a sevillai Európa-bajnokságon egy romlott salátától olyan súlyos vírusos fertőzést kapott (hatvanan betegedtek meg, de ő járt a legrosszabbul), hogy tolókocsiba kényszerült. Az orvosok azt mondták, sohasem áll fel belőle. Hét hónap után ismét járt, és most itt van Firenzében is. Helm a magyar meccs előtt fogadalmat tett: "Nyugodtan írja le, ha valami csoda folytán legyőzzük a magyarokat, akkor veszek két Nike-cipőt és Németországig futok, de úgy, hogy közben minden templomban megállok hálaimát mondani Istennek..."

Nem lehet azt mondani, hogy könnyelmű ígéretet tett. és még egy Helm-mondás zárásként. A csapatfőnök szerint az esti meccsen Tóth Frank lesz a legjobb német. Ehhez persze tudni kell, a magyar válogatott kettes sapkájú játékosa, német-magyar "együttműködés gyümölcse", Erfurtban látta meg a napvilágot.

A németek a vereségben, a mieink pedig a győzelemben voltak biztosak. Mert hát ez a német póló korántsem egyenlő a nyolcvanas években látottal. Az Otto, Stam fémjelezte gárda a múlté, a Spandau 04 BEK-sikereit is régen elfelejtette Németország (hát még a pont tízévvel ezelőtti bonni Eb-győzelmet...). A jelenlegi német póló vegetál. A játékosok vegytiszta amatőrök, még hivatásos katona is van közöttük. Ettől persze még az amatőrök is okozhatnak meglepetést (lásd a magyar fociválogatott példáját!), de nem a Kemény-gárdának.

A nap krónikájához tartozik, hogy Bartolo Consolo, az Európai úszóliga (LEN) elnöke tárgyalóasztalhoz invitálta a magyar pólós vezérkart. Dr. Martin György szövetségi elnök és Pázmányi Gábor főtitkár a LEN közvetlen vezetőségével a 2001-ben esedékes Európa-bajnokságról váltott szót. A megbeszélésen Consolo jelezte, örülnének, ha Magyarország benyújtaná a pályamunkáját, mert szerintük Budapest ideális helyszíne lehetne a következő pólós Eb-nek. Dr. Martin - tarsolyában Deutsch Tamás sportminiszter szóbeli támogatásával - jelezte, hamarosan elküldik a hivatalos pályázatot. A 2001-es eseményre Horvátország is bejelentkezett, ám a hírek szerint a LEN vezetőségének nem tetszik, hogy máris a pályázat győzteseként hirdetik magukat, arról nem is beszélve, hogy a horvátok szétszórva, öt városban rendeznék meg az eseményt.

De vissza a medencéhez! Helyosztó meccsel - a 11. helyért csatáztak - kezdődött a versenynap. Némi meglepetésre a szlovénok legyőzték Hollandiát (8-7), majd a 9. hely sorsa is eldőlt, miután Románia - hosszabbítás után - megverte a szlovákokat (9-8). és akkor a negyeddöntőkről, rögvest a minket érintő olasz-oroszról. Két negyedig úgy tetszett, Oroszország jut tovább - 5-2-re is vezetett -, ám a folytatásban Szmirnov kapus több potyát is beszedett. Ráadásul elöl is érthetetlen megoldásokat választottak a keletiek, így az egyáltalán nem csúcsformában pólózó olaszok fordítani tudtak (7-6). A horvát-jugoszláv csata - akár szó szerint lehet érteni... - remek meccset hozott, a horvátok csak a hosszabbításban tudtak nyerni (9-7).

és még a mieink meccse előtt jött a jókora meglepetés, az olimpiai és világbajnok spanyolok kikaptak Görögországtól (7-6). és akkor nézzük a magyar találkozót.

Remekül indult, két perc sem telt el, Vári irtózatos erővel lőtt Tchigir kapujába, majd Kiss Gergely váltott gólra egy magyar emberelőnyt, nem sokkal később pedig Kásás bombázott megúszás után a német kapuba. Három-null, majd négy, miután Märcz villant meg, bekeretezve a csodás első szakaszt (4-0).

A második negyed elejét kissé átaludta a csapat, így fordulhatott elő, hogy Reinhardt hamarjában kétszer is bevette Kósz kapuját. Majd ismét mi jöttünk, pontosabban dr. Molnár, aki négyméteresből ismét háromgólosra növelte az előnyt, majd Vincze szokásához híven nem ejtett, hanem úgy hét méterről bombázott a német kapuba. Az annyi, mint hat-kettő. Ekkor mondta valaki a lelátón, hogy lehet készülődni az olaszok ellen.

Lehet! Kásás álompasszát Steinmetz vágta be a harmadik negyed elején, majd Varga Zsolt két lefordulás után is mattolta a német hálóőrt. 9-2 - kiütés... és még egy pofon, ezt Fodor adta. Nem is csoda, hogy kapust cseréltek a germánok. Mi is - Kovács jött be -, Kósz pihentetése végett. A negyed végén Tóth Frank is gólt lőtt, így pedig csak azért szurkolhattunk, hogy Székely is gólt lőjjön a mezőnyjátékosaink közül... (11-2)

és nem volt vége a gólgyártásnak. Märcz és Kásás góljaira még érkezett válasz, a tizennegyedik magyar gólra, Váriéra majd Fodoréra már nem. Az annyi mint 15-4. Lenyűgöző!

Gólparádé, kiütés, elődöntő az olaszok ellen.

és Herr Helm sem fog Németországig futni...

Víztükör

Az összes nagy versenyen összefutnak. Ilyenkor mindenki felajzódik, még a semlegesek is. Horvátok a jugoszlávokkal, na, az már valami. Holott a meccseik nem jelentenek valami földöntúli élvezetet. Délszláv állóháború, kockázatok nélkül, vízzel telt lövészárkokkal. Ki ront kevesebbet - ez dönt.

Nem is ezért izgalmas kettejük találkozója.

Hanem hátha lesz egy kis skandalum. Medencében, lelátón, mindegy. Fő a balhé. Azt imádják az emberek. Rászoktak az utóbbi években. Vért nekik, de legalábbis vérben forgó szemeket!

A várakozás amúgy nem volt alaptalan most sem.

Jól emlékszünk még Atlantára, amikor a nemzetközi porondra először visszaengedett szerbek ellen aratott győzelem után a horvát tábor nem az övéit éltette, hanem percekig ordította szinte önkívületben: "Vukovar! Vukovar!"

Athén és Sevilla valahogy kiesett 1997-ben, pedig ott is összecsaptak - igaz, kizárólag a vízben. Onnan kijőve az idősebb, fél évtizede még együtt játszó generáció tagjai rendre összeölelkeztek, akár a horvátok kerekedtek felül (mint a Világkupán), akár a jugók (mint az Eb-n).

Ez azonban az elvadult szurkolókat kevésbé érdekelte. Perth-ben a békés ausztrálok legnagyobb elképedésére a magyar-jugoszláv mérkőzésen esett egymásnak a két brancs. Mindössze annyi kellett hozzá, hogy egy büfébe menő horvátot valaki meglökjön a szerb táborból. Hátborzongató volt végignézni, ahogy az adok-kapok elharapódzott a tribünön.

Magán a horvát-jugoszláv mérkőzésen már semmi különösebb nem történt, miután több rendőr volt a lelátón, mint ahány szurkoló tobzódott. Utóbbiak ugyancsak gyalázkodtak, rigmusaik mellé ekkoriban inkább "Szrbiját" ordítottak, mint "Ju-gosz-la-via!"-t, a túloldalon erre előszedték Vukovart, egyszóval érezhető volt némi vibrálás. Hál' Istennek a derbi 6-6-tal zárult, így mindenki nyugodtan térhetett meg a szálláshelyére.

Mostanra megváltozott a helyzet. Szerbia helyett Jugoszláviát kántálták emitt kitartóan, a NATO-bombázás óta mégiscsak az egység volna a fontos, különben is, akad a csapatban egy csokorra való montenegrói, utóbbiak politikai vezetői meg épp a kiváláson mesterkednek. A horvátok is legfeljebb fütyültek, ám a lebombázott Vukovar szinte feledésbe merült, szájukat csak buzdító szavak hagyták el. Már rendőrök sem kellettek közéjük. Egymástól néhány méternyire álltak, békében, saját magukkal foglalkoztak, nem gyűlölködtek.

Ami megnyugtató. Meglehet, a környezet is szerepet játszott a tűz kihunyásában, hiszen az európai kultúra egyik fővárosának atmoszférája a legelvetemültebbekbe is olt valami visszafogottságot. Mint ahogy igaz lehet rájuk is József Attila megállapítása, hogy a harcot, melyet őseik vívtak, békévé oldotta az emlékezés.

Közös dolgaikat immár kizárólag a vízben rendezték, igaz, a hosszabbításban. Ez volt az ő munkájuk, s mondhatni: nem is kevés.

Kontrafault

Fogyóeszköz... A magyar válogatott által bérelt kisbuszokról van szó. Hamarjában mindkettő felmondta a szolgálatot. Lehet, hogy a Firenze és a szálloda közötti hegyi szakasz ártott meg nekik, ám a lényeg, hétfőre mindkettő használhatatlanná vállt (a harmadik, egy Renault autó még megy, csak a bal oldali visszapillantó tükre lett a firenzei forgalom áldozata...). Az autós cég embere hamar levonta a következtetést: "A magyarok nem tudnak vezetni." Az már nem jutott az eszébe, hogy talán műszakilag sem voltak rendben a Fiat kisbuszok. Hogy most mivel közlekedik a csapat? Ha kis buszt nem is, két személyautót adott a morcos olasz, ám már most kilátásba helyezte, ha a kocsik is szétesnek, mehet a csapat más ügynökséghez...

A magyar meccsnek vége, a játékosok a zuhanyzóban. Egy mankós ember biceg a folyóson. A barátjához jött. Gratulálni. Megpillantják egymást. összeölelkeznek. A mankós és a magyar játékos alig érti a másik nyelvét. Mégis jó barátok. Még a Vasasban találtak egymásra. "Hogy vagy, öreg barátom?" - kérdezi a magyar játékos. "Jól... jól" - mondja tört magyarsággal a mankós. "Mikor mehetsz vízbe?" - kérdez ismét a magyar. "Kettő... két hónap" - mondja a mankós. és ez így folytatódik még percekig. Kósz Zoltán (a magyar) és az egykor a Vasasban pólózó és jelenleg sérült orosz Dmitrij Gorskov (a mankós) barátok. Valódi orosz-magyar barátság az övék. Nem olyan, mint a negyvenéves...

Aligha szorul bemutatásra a sportág abból a szempontból, hogy a víz mellett mekkora mérkőzések mennek olykor a parton is. Most egy ilyen "derbi" kellős közepén találta magát dr. Kiss Ottó (aki Császár Györggyel a magyar bírókat képviseli Firenzében). A szlovén-holland helyosztón kellett fújnia azzal a tudattal, hogy este a magyar-német mérkőzést a Bras, Rakovec kettős dirigálja. Történetesen egy holland és egy szlovén játékvezető. "A csapat érdekében muszáj volt még jobban koncentrálni" - mondta Kiss, miután normálisan végigvezette a mérkőzést, nem túl sok kontrafaultot fújva...

Az idegek már pattanásig feszültek. A két, parton várakozó csapat tagjai lerágták a körmüket, a nézők tűkön ültek - és nem történt semmi. Az olasz-orosz negyeddöntőt megelőző román-szlovák helyosztón ugyan épp' a legizgalmasabb rész volt soron, a hirtelen halál, ám az óra megmakacsolta magát. A harmadik hosszabbításban ugyanis nem visszafelé számolják a másodperceket, hanem nulláról indulnak, ezt viszont nem tudták összehozni a 35-ös támadóidővel, amit a kis órák "lefelé" pörgetnek. Beletelt öt percbe, míg megtalálták a megoldást, igaz, a negyeddöntőnek már tíz perce el kellett volna kezdődnie... Nem sokkal később úgy tűnt, végre vége - csakhogy a román Sanda kihagyta a négyméterest. Hát így játszottak néhány ezer rájuk egyáltalán nem kíváncsi olasz előtt, majdhogynem addig, amíg meg nem haltak...

Rudics már a döntőben látja az olaszokat

"A világ egyik legjobb együttese vár ránk"

Kiszenvedték... Az oroszok elleni 7-6-os győzelem azt jelenti, hogy Olaszország ott lesz az Európa-bajnokság legjobb négy csapata között, sőt, a magyarok ellen meccselnek a fináléért. A firenzei Európa-bajnokságon már volt egyszer egy olasz-magyar. Még szeptember másodikán, a nyitónapon. Akkor 5-2-re is vezetett a magyar válogatott, ám 7-7 lett a találkozó vége. Ratko Rudics, az olaszok szövetségi kapitánya csak annyit tudott mondani a nyitómeccs után: "Láttam bíztató jeleket." és hogy mit mond a csütörtöki olasz-magyar előtt?

- A nyitómeccset nem lehet összehasonlítani a csütörtökivel, más volt a tét, más a motiváció - mondja a jugoszláv Rudics, aki hosszú olaszországi kapitánykodása alatt (többek között) világbajnoki címet (1994) és Európa-bajnoki elsőséget hozott Olaszországnak (1995). - Azt tudjuk, hogy a magyar válogatott nagyon erős, azt is, hogy remek lövőik vannak, ám érzésem szerint ott lehetünk a döntőben.

+ Azon kívül, hogy a magyaroknak jó lövőik vannak, mi a benyomása a Kemény-csapatról?

- A világ egyik legjobb együttese vár ránk. Képzett, jó játékosokból áll. De azt is tudom, hogy az olasz és a magyar válogatott között nincs nagy differencia, egy-két gólnál semmiképpen sem több. Ezért vélem azt, hogy ott lehetünk a döntőben.

+ Az oroszok elleni elődöntőben két negyedig egyáltalán nem remekeltek, és akkor még enyhén fogalmaztunk.

- Gyengén kezdtünk, közel voltunk ahhoz, hogy padlóra kerüljünk. De öt-kettes orosz vezetésnél sem fordult meg a fejemben, hogy kieshetünk. Szerencsére a csapat szíve és legfőképpen az esze a helyén volt.

++ A csoportmeccsek alatt kikaptak Horvátországtól, a magyarokkal döntetlent játszottak, de szenvedtek a szlovákok és a görögök ellen is. Mi volt a baj?

- Végeredményben semmi, hiszen ott vagyunk az elődöntőben. De tény, a hazai medence kicsit "megfogta" a csapatot, ráadásul Bencivenga megsérült, és, sajnos, Attolico sem védett megfelelően. Szerencsére a helyettese, Gerini eddig kiválóan megoldja a feladatát.

+ Korábban felmerült, hogy ausztrál szövetségi kapitányként folytatja. Miért döntött a maradás mellett?

- Volt szó róla, hogy elmegyek, de csak felvetés szintjén.

+ Az olasz válogatott a kilencvenhatos atlantai olimpia óta nem került világversenyen a legjobb négy közé. Egyszer sem hallott korábban olyan hangokat, hogy Rudics jobban tenné, ha lemondana?

- Biztos van, aki ezt mondta, ám most nem aktuális a felvetés. Visszatérve még a magyarokhoz: nem mellettünk szól az, hogy míg mi az oroszok ellen éles meccset játszottunk, a magyarok könnyebb ellenfélen keresztül jutottak a négy közé. Azért bízom abban, hogy minden játékosom felkészül fizikálisan és lelkileg a csütörtök esti meccsre.

+ árulja el, megvan már a győztes taktika?

- Igen...

Olyan ez, mint a régi reklám: "Bármerre jársz, bármerre mész: áFéSZ." Azaz, bárhol is akar az ember csütörtökön elődöntőt nézni a póló Eb-n, a pratói és a firenzei uszodában is magyar-olasz összecsapásba botlik.

A lányok gyakorlatilag már két napja erre készülhetnek, elvégre a női pólóban nincsenek csodák. Pontosabban: vannak, de csak azonos szintű csapatok esetében (ez ügyben talán tessék megszámolni a kapitány, dr. Tóth Gyula ősz hajszálait). Azaz, amióta a mieink kvartettjük élén végeztek, szinte biztosra vehették, hogy a B-csoportban rosszabb gólkülönbséggel második helyre szorult, épp ezért "elő-elődöntőre" kényszerülő olaszokkal kerülnek majd össze. Elvégre sok mindent lehetett feltételezni, azt azonban aligha, hogy a spanyol hölgykoszorú különösebb ellenállásra lesz képes a házigazdák ellen. Voltaképpen az is bravúrnak számított, hogy három percig megúszták kapott gól nélkül...

De ne ragozzuk tovább, 8-2-vel Formiconi mester együttese jutott a négy közé (mellesleg a kapitány Benedek Tibor edzője is egyben a római férfigárdánál), míg a másik ágról a görögökkel ugyancsak megszenvedő oroszok estek be.

Hogy aztán "ki nyer ma?", jobb játékkal, muzsika nélkül, megjósolhatatlan. Tóth Gyula ugyan amondó, ettől a csapattól már a bronz is szép eredmény lenne, s csupán annyit "engedett meg", hogy fegyelmezett játékkal akár a bravúr is összejöhet. Kétségtelen, a taljánok az esélyesebbek, mindazonáltal láttunk már karón varjút. Például öt éve Rómában, szintén az elődöntő fázisában, a vb-n.

Igaz, egy év múlva mi álltunk úgy, mint aki karót nyelt: a bécsi Eb döntőjén megvoltak a lehetőségeink, mégis kikaptunk. (A férfiak kopírozták a nem túl szívet melengető mutatványt.) Sevillában már legalább az ötven százalék megvolt az újabb kettőscsatában: ekkor a negyeddöntőkben találkoztunk, a fiúk nyertek, a lányok csak nyerhettek volna, ha 5-2-nél kicsit jobban odafigyelnek (ehelyett elbukták a hosszabbítást). A perth-i vb-n azonban visszavágtak, igaz, miközben ők az utolsó négyből három meccset veszítve hetedikek lettek, addig az első három találkozójukat elvesztő Malatóék a végén a dobogó tetején feszítettek.

A legfrissebb emlék pedig a winnipegi Világ-kupa nyitómérkőzése, amely nem éppen az ott csapott gólfesztiválról híresült el (1-1). Ennél gyaníthatóan többször zördül a háló, reméljük, a közönségnek viszont csak a hördülés marad, a tombolást meghagyják a mi kicsiny táborunknak...

Negyeddöntő: Olaszország-Spanyolország 8-2 (2-0, 4-0, 1-1, 1-1), Oroszország-Görögország 6-3 (2-1, 1-1, 0-1, 3-0)

A 7. helyért: Németország-Franciaország 12-6 (5-1, 3-4, 3-1, 1-0)

"Vizes" menü

Szeptember 9. (csütörtök). Firenze. Férfiak. Az 5-8. helyért. Németország-Oroszország 14, Jugoszlávia-Spanyolország 15.15. Elődöntő. Horvátország-Görögország, 20.15, Olaszország-MAGYARORSZáG 21.30. Prato. Nők. Az 5. helyért. Görögország-Németország 14.30. Elődöntő. Olaszország-MAGYARORSZáG 17, Hollandia-Oroszország 18.15.

Nemzeti Sport 1999. szeptember 9.