A lényeg, hogy valamelyest kiderült az ég, a játékosok azonban inkább a vízben maradtak a bemutatásnál, nehogy az olimpia előtt ágynak essenek egy kiadós megfázással. Az első jelentős mozzanat sem a vízhez kötődött, hanem még a parton történt: Kemény Dénes szövetségi kapitány és Benedek Tibor csapatkapitány méretes vázával kedveskedett a viszszavonuló, Sydneyben még a kapunkat védő Kósz Zoltánnak.
A csapat a vízből tapsolt, Kásás pedig előnyben felavatta a sokat megélt Rollánt, a bal oldalról. Hamarosan Biros is feliratkozott akcióból, mire a sikertelenül vergődő centert, Pérezt felváltotta Sanchez-Toril, míg nálunk csak Kásás és Benedek maradt a kezdők közül. Az említett spanyol cserejátékos gyorsan kiharcolt egy fórt, s mindjárt neki adták vissza a labdát - hiába, mert Szécsi óriási ziccerben kaszált bele a löketébe.
A vendégeknél fogyóban volt az önbizalom, majd Vári jóvoltából negatív csúcsra esett vissza. A magyarok daliás védője kapufafarigcsáló labdát zúdított Rollán ketrecébe, az utolsó percben pedig a Kiss Gergőtől előnyben a kezére varázsolt labdát húzta be kegyetlenül. A spanyolokat a tavalyi Eb-n is nagyon hazavágtuk, s ez a 4-0 is sokat sejtetett. Olyannyira, hogy a második negyedben kivédekeztük a harmadik spanyol fórt is (istenien működött a magyar retesz), majd a megúszásból Biros helyezte be az ötödik hazai találatot. A spanyolok leginkább akkor hallattak magukról, midőn a Pérez ellen elkövetett, vélt szabálytalanságokat kérték számon a játékvezetőkön. A felvonás végén még Pedrerol és Ballart tutyimutyi produkciójának köszönhetően Steinmetz Ádám kaparintotta meg a már elveszett labdát, és a jobb alsó sarkot látta a legmegfelelőbb helynek a Mikasa fogadására.

A gólaszálytól szenvedő spanyolok a harmadik negyed harmadik percében mindent megpróbáltak a szégyen tompítására: Steinmetz Barna második kiállításánál időt kért Joan Jané. Feleslegesen iparkodott, ugyanis játékosai még csak a kapura sem tudtak célozni. Ebben a felvonásban egyelőre mi sem növeltük Rollán ősz hajszálainak számát, aztán Kiss Gergely Ivan Moro második hibáját csak megbüntette (7-0). A vendégek csodák csodájára ez esetben válaszolni tudtak, egészen pontosan öt másodperc híján húsz perc elteltével tesztelték a hálónkat. A végig agilis Pérez Ballart löbbölését értékesítette közvetlen közelről. Csak zárójelben: ez volt a spanyolok ötödik előnye.

Biros Péter (jobbra) nem lankadt a Világliga-döntôhöz képest: kétszer hozta el a labdát, és két góllal keserítette meg Rollán életét (Fotó: Meggyesi Bálint)

A labdaelhozást már megnyertük, hiszen Kásás, Biros, majd megint Biros után Madaras is megnyerte az úszóversenyt. A záró játékrészben előbb Kásás kapufáját jegyezhettük fel, mint érdemleges eseményt, később azt, hogy Benedek picit pontatlan passzát a centerbe érkező Madaras nem tudja behúzni. Hamarosan pontosított Benedek - végigrepesztett a jobb szélen, kicsit tesztelte a spanyolok reakcióit, majd Rollán bal válla fölött kipúpozta a hálót. A közönség nem győzött gyönyörködni a magyaros bikafuttatásban, amely Kiss Gergő révén hamarosan megkapta a kaszabolás minősítést (9-1). Szécsi még kivédte a vendégek kísérletét fórban, aztán le is fújták a meccset.
A látottak alapján a jelszó: reszkess, Németország!

Mestermérleg
Kemény Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Az elején dőlt el a mérkőzés, nem hagytuk, hogy ellenfelünk megtalálja a fonalat, mi pedig igen hamar a kezünkbe vettük az irányítást.

Joan Jané, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya: - Ezen a mérkőzésen semmi sem sikerült. Csapatom katasztrofálisan játszott, miközben a magyarok remekeltek, egyszerűen nem hagytak minket kibontakozni.

Unicum-cseppek

Tizenhét évvel ezelőtt volt először válogatott. Nyolc évet kellett várnia, hogy végre aranyérmet nyerjen. És még ötöt, hogy felérjen a csúcsra. A második félidő volt a jobb, a pályafutás hajrája pedig egyenesen feledhetetlenre sikeredett. Élete két legnagyobb meccsét Sydneyben játszotta. Mindkettő döntő volt. Az 1999-es Világkupa fináléjában 83 százalékkal védett. A 2000-es olimpia döntőjében fenomenálisan. Az idén tavasszal néhány pillanat erejéig eljátszott a gondolattal, Athénban is ott lehet. Csak hát a sokat szolgált térdek - azok nem bírták. A fájdalmak fájdalmas döntést szültek: vége. A legendás karrier megható záró pillanatai tegnap jöttek el: ünneplő ezrek tapsoltak, amint az olimpiai bajnok, Eb-aranyérmes, Világ Kupa-győztes Kósz Zoltán átvette az emlékvázát. Aztán elballagott a partról. Szerencsére nem meszsze. Mostantól a gyerekeket tanítja arra, amihez a legjobban ért: a vízilabdázásra.

Jesus Rollán visszatért. Nyilván nem így képzelte. Túl sokszor nem randevúzott a labdával, a sérülése után régi önmagát egyelőre nyomokban sem idéző fenomén, először tán Benedek labdája akadt el benne. Nem volt túl jó lövés, 6-0-nál már-már úgy érezte az ember, csapatkapitányunk baráti gesztust gyakorolt, elvégre Reccóban rendkívül szoros kapcsolat alakult ki kettejük között. (Két hete a Los Angeles- Frankfurt járaton direkt egymás mellé ültek.) Igaz, később Benedek góljával bizonyította, nem irgalmat gyakorolt. Rollán pedig elgondolkodhatott: meglehet, ő is jobban járt volna, ha egy váza átvétele után szárazon marad.

Steinmetz Ádámnál életveszélyesebb lesipuskást még nem hordott hátán a föld. Az az érzék, ahogy lecsap a kósza labdákra - valami hihetetlen. Ezúttal csak demoralizált, miután két spanyol összeszaladt, és épp centerünk közelében felejtette a labdát. Ugyanakkor 1997-ben egy hasonlóan szemfüles mozdulat ifi Eb-aranyat ért Mariborban.