Hogy mindez megvalósuljon, mindjárt az elején sokat tett Gergely a kapuban: a vendégek emberelőnyénél óriási bravúrral nyúlt le a vízre, hogy megcsípje a labdát. A 4. percben Fodor próbálkozhatott emberelőnyben, ám csak a kapufát találta meg, mint ahogy Jokics is az ellentámadásnál. Pezsgett a víz, rendkívül keményen és látványosan tették a dolgukat a védelmek, s noha még 0–0 állt az eredményjelzőn, rendkívül gyorsan telt az idő. A Herceg Novi újabb sikertelen akcióját követően egy gyors indítással Biros sétált be a montenegrói kapu előterébe, Sefik fölött átemelte a labdát, és Fodor már a kapufán túlról – biztos ami biztos – bebokszolta a hálóba. Kisebb csodálkozásunkra Elefteriadisz játékvezető Fodornak adta a gólt, holott egyértelműen Biros szerezte azt – mi mindenesetre az utóbbinak adtuk. Az egygólos vezetést nem sikerült a negyed végéig megtartania a Dominónak, miután alig fél perccel a lefújás előtt Gojkovics kilőtte a rövid sarkot.
A második felvonásban is feltűnt, hogy Molnár ezúttal nehezen él meg centerben, nem hagyta érvényesülni Udovicsics, aki alkalomadtán hihetetlen gyorsasággal (átnyúlva a válla fölött) piszkálta el tőle a labdát. Pedig aranyat érhettek volna a Molnár által szállított kiállítások.

Mint ahogy Biros gólja is, ami végül elmaradt. Olimpiai bajnokunk villámgyorsan megúszott, s talán a nagy rohanás okozta fáradtság miatt már csak Sefik hasába tudta tapasztani a labdát. A túloldalon korántsem volt enynyire könyörületes Latkovics, aki blokk híján, Gergelyt is meglepve a rövidbe pattintott.
Iszonyúan kemény csapat ez a Herceg Novi, körülbelül azt érezhették a hazaiak a góllövési kísérleteknél, mint amikor egy focista a földbe rúg. Biros aztán megszabadult ettől a rossz érzéstől, midőn akcióból, távolról pécézte ki magának a bal alsó sarkot (2–2). Kovács István sokat cserélt, a második játékrész utolsó két-három percében Sugár, Paján és Bárány is bent volt a vízben a cserék közül – mi pedig csak reméltük, hogy az erőbeosztás taktikája eléri célját.

Tíz év után – akkor az UTE nyert – ismét magyar együttes, vagyis a Domino a legjobb európai klubcsapat – csoda, hogy boldogok? (Fotó: Czagány Balázs)

A második szünet után a Honvéd hozta el a labdát, a nyitó gólt azonban Gojkovics jegyezte. Hozzátesszük, ez már a meccs hatodik emberelőnye volt, egyben az első, amelyet kihasználtak a játékosok. Gojkovics mindenesetre példát mutatott, s ezt követően sokáig százszázalékosan éltek a lehetőséggel a vízben tempózók – Kiss Gergely, Zlokovics és Biros is beakasztotta a fórt (4–4).
Gergely szemfülessége révén, először a találkozó folyamán, a vezetést is megszerezhették volna Kovács István tanítványai. Tudniillik Kovács Olivért kiállították, ám a montenegróiak helyett Gergely eszmélt a leggyorsabban, és gyorsan elhappolta a labdát. Más kérdés, hogy az innen induló támadás végül nem vezetett eredményre.
De ami késik, nem múlik.
Kiss Gergely lóbálgatott, elnézett jobbra, aztán ellenkező irányban bejátszotta Báránynak középre, aki beültette a ringlispílbe Zlokovicsot, s lélekemelő mozdulattal betette a labdát a kapuba. Nagyon fontos lépés volt az Euroliga-trófea megszerzése felé.
Az 5–4-es vezetés birtokában lélektani jelentőséggel bírt, hogy a negyedik negyed előtt Szívós elhozza a labdát. Meg is tette, s a Domino innentől gálázott. Az amúgy is egyre idegesebbnek tűnő montenegróiakat Kiss Gergely és Molnár összjátéka valósággal megszégyenítette (6–4), a 24. percben pedig egy veszni látszó labda (ráadásul fórban) Vári elé pottyant, s ő besegítette azt Sefik mögé.
Várit azt sem zavarhatta, hogy rögtön utána kipontozódott, és Gojkovics harmadszor örülhetett, beérve Birost a góllövőlistán (7–5). Már csak másfél perc volt hátra, húsz másodpercre kiküldték Bereczkit, Porubics edző rögtön időt kért – sajnos elérte célját a diskurzus, és Jokics nagyon gyorsan büntetett. Kezdtünk izgulni, pláne amikor a Dominónak sehogysem akaródzott lövéssel befejezni a támadást. Óriási felelősséget vállal, aki ebben a szituációban elengedi a labdát, végül Szívós (igaz, mást nem is nagyon tehetett) lendített.
A háló ugyan nem rezdült meg, ám mégis jól csinálta, hiszen a blokkról oldalt kipattant a labda, így újra a Honvéd dajkálgathatta, s 29 másodpercre kellett eldugnia. Ennek a csapatnak gyerekjáték volt a feladat megvalósítása, így harmadszorra végre révbe értek a piros-fehérek.
Azt már senki sem kéri számon Gábor Antaltól, a gárda orvosától, hogy tévedett, nem két góllal győztek Birosék.

Mindenki, aki ezzel a csapattal dolgozott, az orvosoktól a pszichológusig, a lehető legtöbbet adta, amit csak lehetett. A fiúk a legjobb formájukat hozták, főleg a meccs vége felé, amikor igazán szükség volt rá. A vízilabda csapatsportág, s a mi győzelmünk valódi csapatmunka gyümölcse. Az ellenfelet jól ismertük, többször játszottunk ellene az idényben, és a tévétől megkaptuk a pénteki találkozójuk videofelvételét, ami sokat segített.
Kovács István a Domino edzője

Jól játszottunk, de túl erős volt a Honvéd. Úgy gondolom, a magyarok legnagyobb előnye a jó játékosok nagy számában fedezhető fel. Kollégám sokkal többet tudott cserélni, így a hazaiak frissek maradhattak a meccs végéig. Köszönöm a montenegrói szurkolótábor biztatását, örülök, hogy ilyen sokan eljöttek, no és persze az ezüstéremnek is.
Petar Porobics a Jadran edzője

Bárány Attila: – A legfontosabb, hogy méltó módon búcsúztattuk el a csapattól Sugár Sanyit. Az idény végére összeállt a csapat, s mondhatom, megérte szenvedni ezért az egy pillanatért is.

Bereczki Miklós: – Sugár Sanyi és én, a két legöregebb cipeltük végig a serleget az öltözőig. Pályafutásom csúcsa az Euroliga megnyerése, attól függetlenül, hogy játszok-e még első osztályú vagy nemzetközi mérkőzést.

Sugár Sándor: – Így szép befejezni. Kicsit fáj a szívem, de rendkívül boldog vagyok.

Biros Péter, akit a döntő legjobb játékosának választottak: – Több góllal is nyerhettünk volna, de hét négynél elszórakoztunk egy előnyt. Nagy volt a tét, hangosabb volt a szurkolás, mint pénteken, de nem ezért jött ki nekem legjobban a lépés. Mindig más képes arra, hogy nagyot lendítsen a csapaton.

Szívós Márton: – Pénteken feszültebbnek éreztem magam, mint ma. A döntő már egyfajta ünnep volt, fantasztikus élmény, egy álom valósult meg, hogy itt, a Margitszigeten, több ezer ember előtt tudtunk nyerni.

Változatlan forgatókönyv: pénteken is 7–6 (7–4-ről), most is. Kétszer 7–6-tal már teniszben is lehet nagy dolgokat nyerni.

Benedek Tibor a meccs előtt amondó volt, vagy 5–4 vagy 6–5 lesz a vége, "ha ugyanis a jugók jól védekeznek, nem lehet nekik ötnél többet lőni". Nos, lehetett, persze ehhez kellett az a két varázslatos centergól. Ezen a szinten ilyen találatokkal lehet kupát nyerni: a második félidőben a vendégek csak előnyből tudtak betalálni, ugyanakkor Bárány és Molnár akciógóljai döntötték el tulajdonképpen a döntőt. S kéretik nem elfeledkezni Kiss Gergő érdemeiről, miután 3–4-nél hihetetlenül fontos gólt szerzett, a centereknek mindkétszer ő tette be a labdát halálpontosan. Megérdemelten lett hát a Dominóval is kupagyőztes a Posillipóval aratott 1998-as diadal után.

Fodor Rajmund és Vári Attila újabb fontos lépést tett a tökéletes kollekció kialakítása felé: a két remek pólós nemzetközi aranyarzenáljából immáron csak a LEN-kupa-siker hiányzik (olimpia, vb, Eb, Világkupa, Világliga, junior-vb és Eb, ifi Eb, Euroliga és KEK már megvan). Bár ahogy a Domino erejét nézzük, a két klasszisnak egyelőre nincs esélye a kisebbik kupa megnyerésére. Az indulásra is csak akkor, ha eligazolnak.

Kovács István az első edző Európában, aki két csapattal győzött a legrangosabb kupában: 10 évvel az UTE mennybemenetele után most a Dominóval jutott a csúcsra. A tréner "gyenge" évtizedet tudhat a háta mögött: az 1993 óta eltelt 12 szezonból csupán négyszer nem vívott európai kupadöntőt csapatával: négy vesztes BEK (BL)-finálé mellett két BEK (Euroliga)-siker és két LEN-kupa-diadal a mérlege. Ennél jobbat sem itthon, sem Európában nem találni.

Eddig igen jó hete van Sugár Andrásnak: a T-Mobile első embere szponzoráltjaik közül először csütörtökön örvendhetett a Fradi bajnoki aranyának, szombaton a Domino elsősége és Vörös Zsuzsa világbajnoki címe boldogíthatta. Persze akadt valaki, akinél boldogabbat aligha lehetett találni a Margitszigeten: Novák Ferencet, a Domino szakosztályvezetőjét. "Harmincöt év munkája…" – rebegte Feri bácsi, s látszott rajta, ő most valóban révbe ért.