Kapusok és havasok: Szécsi Zoltán és Jászberényi Gábor a Lienzi-medence medencéjének partján (Fotó: Mirkó István)

Na persze, a környezet kárpótolhatta a férfiválogatott tagjait: a lienzi strandfürdőről a csapat trénere, Kásás Zoltán megállapította, hogy ilyen szép létesítményben ő még nem járt, márpedig nála több uszodában kevesen fordultak meg a nagyvilágban. Köröskörül az Alpok porcukorral meghintett ormai, zöldellő fenyvesek, s nem utolsósorban ez az egész ezer méterrel a tengerszint felett – ennél ideálisabb környezetet elképzelni sem lehet egy alapozó magaslati edzőtáborhoz.
Igazán fejedelminek persze a csapat szálláshelyét minősíthetjük: Ausztria legmagasabb hegycsúcsának, a Gross Glocknernek a lábánál, a festőinél is festőibb Heiligenblutban laknak a keret tagjai egy olyan négycsillagos hotelben, amely csak pünkösdkor nyitja meg kapuit a vendégek előtt, azaz a héten az egész tündérpalota a játékosoké volt. A nagyvonalúság nem véletlen: a Hotel Heiligenblut kalandos életutat bejárt tulajdonosa magyar, egykori remek műkorcsolyázónk, a legnagyobb amerikai jégrevüben első magyarként szuperkarriert befutott Horváth Zoltán. Ô a személyzettel folyvást azon volt, hogy a gyilkosan kemény munkát végző válogatottak a szabadidejükben feledhessék a gyötrelmeket. Hétfőn rögvest hógolyózás szerepelt a programban (valahol háromezer méter magasan), később tenisz, lábtenisz, sörgyárlátogatás, lovaskocsizás, zergeles (császármorzsa-fogyasztással egybekötve) – mindezt a kristálytiszta alpesi levegőn, lenyűgöző hegycsúcsok és vízesések között.
"A hangsúly persze a magaslati készülésen van – szakmázott egy keveset Kemény Dénes szövetségi kapitány, aki a Final Fourban érdekelt hét Dominojátékoson kívül valamenynyi kiválasztottját terhelhette a ma befejeződő ausztriai edzőtábor során. – Az itt elvégzett munka olyan alapot ad, amelyre már csak építeni kell. Ez a kondíció kitart az olimpia végéig úgy, hogy a heti tízből már csak két-három edzést kell a szintentartásra fordítani ."
Tekintettel arra, hogy egy rakás csalódott játékos (Vasas-pólósok, küföldi rájátszások vesztesei) érkezett az Alpok láncai közé, fontos volt, hogy az urak lelkileg is helyrerázódjanak. Ez talán sikerült, vagy ahogy Mátéfalvy Csaba kapusedző fogalmazott: "Láttam már mosolygó Vasas-játékosokat is. Jelen helyzetben ez igen nagy dolog."