Kásás Tamás (képünkön) sajgó állát az univerzális Szécsi Zoltán vette kezelésbe (Fotó: M. Németh Péter)

Igaz, hogy a labdát az egyik kölcsönember, Székely Bulcsú juttatta egy pompás lövéssel a rövid felsőbe, na de ez keveset számított. Aki fehér sapkát visel, az minimum tiszteletbeli kanizsai, így a góljának dupla úgy illik örvendeni, mintha a túloldalon zördült volna a háló – mert azért a barcelonai bajnokok találatait itt is megtapsolta a nagyérdemű.
Ebből volt persze a több: elvégre bármilyen minőségi emberek is kerültek át kölcsönbe a válogatott bemutató mérkőzésén – az első kétszer hét perc során Szívós Márton és Kiss Gábor, míg a második félidőben Steinmetz Barnabás jóvoltából egy világbajnok, Székely révén pedig egy olimpiai aranyérmes is helyet kapott a kanizsaiak sorában –, azért a másodosztályban játszó helybéli pólósok mentén be-behorpadt a védőpajzs.

Varga Dániel eltörte három lábujját

Varga Dániel szombaton sajgó térde miatt nem szállhatott vízbe. Most Nagykanizsára azért lejött a Vasas játkosa, és vízbe is szállt – bár ne tette volna! Merthogy a szó szoros értelmében szállt a víz felé, ám a nem túl eredeti testtartásának köszönhetôen úgy érkezett a szokottnál sekélyebb vízbe, hogy három lábujja eltörött. Mire vége lett a mérkôzésnek, már visszaérkezett a kórházból – térdig begipszelt lábbal.

A vendéggárda szokás szerint épp azzal tisztelte meg ellenfelét, hogy komolyan vette a mérkőzést – jóllehet, igazi gálaelőadást nem igazán lehetett várni a vendégektől, elvégre a víkend kőkemény kupameccseiből úgymond kissé leharcolt állapotban érkeztek. Egyetlen olyan kerettag volt, aki nem vett részt a "délszláv háborúkban": a kanizsai háló elé állított egri kapus, Jászberényi Gábor, aki igen sokat tett azért, hogy még a negyedik játékrész elején is csupán 8–1 legyen az állás. Arról pedig, hogy valódi pólómeccs folyjék a medencében, a két játékvezető gondoskodott: nem adtak egyetlen ajándék előnyt sem, sőt, néha talán túl szigorúnak tűntek. Amúgy a kapitány, Kemény Dénes két segítőjéről beszélünk, Kásás Zoltánról és Mátéfalvi Csabáról. A negyedik részben kiderült, a bizonyítási vágy mindenkiben munkál: Varga Zsolt egy centerakció közben a fejével csinált némi helyet, őrzője, Kásás Tamás pedig sajgó állal kászálódótt ki a medencéből. Hogy háborgó lelkét lecsendesítsék kissé, Szécsi Zoltán gyorsan megragadott egy flakon tusfürdőt, és néhány csepp segedelmével buzgón masszírozni kezdte társát, avagy: így fest, amikor a gyúró és a pszichológus egy személyben egyesül. Hogy az uszodát zsúfolásig megtöltő közönséget még inkáb kielégítsék a látogatók, a végén rátettek még hét percet – melynek keretében egy nagy reményű kapus, Nagy Viktor kapott lehetőséget a válogatottban (ő Szécsiékkel Kanizsán éjszakázott, hiszen a városon gurult át a BVSC Zágrábból hazatérő busza). A meccset a Kemény-legények nyerték meg, 16–3-ra, de ezen az estén nem ez számított elsősorban. Inkább az a lökés, amit a helyi póló kapott – avagy elkelne a jövőben néhány jobb csapat Nyugat-Magyarországon is.