Minő különbség: Molnár labdája elhalt a vizen az első emberelőnynél, Szívósé valósággal odavágódott egy átlövés nyomán, s némi honfiúi beleérzéssel – a gólbírót mi adjuk! – tán át is himbálózott a gólvonalon. Az alaphang megvolt – csakhogy egy labdavesztést követően Udovicsics egyedül úszhatott kapura, a s nem is tévesztett. Akár lejtőre is kerülhetett volna eztán a magyar bajnok, hiszen Kiss Gergő négyesét Sefik fölényomta, csakhogy később Szívós a víz alól felbukkanva labdát lopott, s a kettős leúszás végén Birossal megalázó helyzetbe hozták a vendégkapust: három keresztpassz után utóbbi ért el "touch-down"-t (2–1). További pozitívum gyanánt Gergely védett az első hátrány során, ám a hazaiak nem tudták növelni a különbséget az első negyed végéig: Molnár kissé elpilledt centerben, elvégre hetedik perce gyűrte az ipart (helyettese, Bárány csak néhány másodpercre szállt be mellhártyagyulladása után).
Biros parádés blokkja ért sokat hátrányban a második rész elején, majd Molnár használta ki gyorsan a soros emberelőnyt. A montenegróiak ugyanakkor a harmadikat is kihagyták, s amikor egy visszarántás miatt a honvédosok kerültek létszámfölénybe, Kovács István gyorsan időt kért: a 4–1-gyel már kezdhettek volna valamit. Volna: az adogatás elég bizonytalannak hatott, Fodor vállalkozott végül, Sefik azonban csemegézett a félmagas lövésnél. S lett nemsokára 3–2: Jokics a negyedik fórnál meglelte a hosszú sarkot. Báránnyal centerben két támadást ha nem is feladott a hazai gárda, de legalábbis csökkentett fordulatszámon pörgött – még jó, hogy remek védekezéssel szétzilálta a Jadran emberelőnyét, hogy aztán Molnár eszményien szép passzából Fodor tökéletesen célozzon. A negyed ötödik (hm...) vendégfórja azonban újfent gólt hozott: Milanovics – mi tagadás – parádésan telibe találta a rövid felső sarkot (4–3).
Kimaradt Domino-fór vezette be a második félidőt: a Szívósra épülő zsákolós figura a túl magas keresztpasszon ment el, átellenben Latkovics relatíve könnyen pattintott a léc alá – 5–3 helyett 4–4 szerénykedett a táblán. Egy küszködve kiharcolt emberelőny viszszaállította az "eredeti" állapotot: Kiss Gergő feladását Vári verte be közelről – Tóth Imre pedig valami olyasmit ordított a kispadon, hogy már az előző két előnynél is meg lehetett volna csinálni ugyanezt. A túloldalon Mészáros pattintása megint befért a léc alá fórból, még jó, hogy az eladdig önmagát keresgélő Biros nemcsak lövőformáját, de az alsó sarkot is meglelte, szintén előnyből, azaz továbbra is az első hét perc végéig megharcolt egy gól választotta el a Dominót és a csoport listavezetőjét (6–5).

Molnár Tamás (balra) a Domino centere pedig mindent megtett a hazai sikerért (Fotó: Meggyesi Bálint)

Egyre gyilkosabbá vált a csata a záró felvonásban: semmi sem jutott a szépségre – gyötrő pozícióharcra, s az ebből remélt fórok megszerzésére szorítkoztak a felek. Több mint három perc ment el, amikor Molnár kapott kiállítást, ám Szívós a kapufát találta telibe. A Jadran már nem igazán tudott mit kezdeni a labdával, a Domino igen, csakhogy Molnár hiába alakított újfent nagyot… Szóval, az úgy esett, hogy másfél perccel a befejezés előtt négyest harcolt ki, Biros odaállt, a nézők talpra, hiszen a győzelem biztosnak tetszett. Péter azonban – ó, szörnyűség – fölélőtte a labdát... Ekkor már a háttérben szolgálatot teljesítő biztonsági őrök is a fejüket fogták – az értők fejében pedig megfordult: még ki kellett védekezni legalább két támadást. Azaz megtörténhet, hogy... Megtörtént. A másodikat nem sikerült: Jokicsról küldték ki Várit, Gergely ugyan kirontott a centerre, ám késett egy ütemet, s az ifjú montenegrói a vonalon túlra libegtette a labdát. Maradt hat másodperc: Sefiknek ennyi idő alatt kellett volna messziről betalálni – ez persze nem sikerülhetett, Biros lövését levadászta a jugó válogatott kapusa. A duda felharsant, s meglehet, a végítélet hangját idézte. Elvégre az Adria melletti két vereség után amúgy is szorult helyzetben lévő gárda most hazai vízben nem tudott győzni.
Az az egy pont ott maradt a kapu mögött, ahová a labda esett, még a négyes után.

– Három kőkemény mérkőzést centerezett végig szinte egyedül – hogy bírta? – kérdeztük a Domino legjobbját, Molnár Tamást.
– Most egy kicsit pihenni fogok, mert ez tényleg sok volt. Bosszantó, hogy megint megfoghattuk volna a mérkőzést, nem is egyszer, mégsem sikerült.
– Milyen érzés volt látni, amint a labda fölé száll a büntetőnél?
– Szörnyű… Ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy ha végigviszi az akciót, akkor talán gólt lőhetett volna… Persze, a négyes volt az ideális. A végén ettől még nem kellett volna hátrányba kerülni, ha jobban figyelünk.