A hangulat győzelmet ígérő, szinte csordultig megtelt a két hosszú lelátó a Komjádi uszodában. A bemutatás után a Vasas-játékosok kidobálják a kezükben lévő reklámpólókat a nézőknek, akiknek a legkedvesebb ajándék minden bizonnyal a két pont megszerzése lenne. Az igények kielégítése érdekében Vindisch mindjárt megoldja az első feladatot, és elhozza a labdát a ráúszásnál. Alig 20 másodperc telik el, Hacisz máris kiáll, Madaras pattintott labdája azonban kivágódik a lécről. A bírók konzekvensek: a másik 11-es, Steinmetz Barna is bűnhődik, a görögök viszont ki is használják az előny adta lehetőséget. A pireuszi gólra gyors hazai labdajáratás a válasz, és Madaras kijavítja korábbi hibáját, Deligiannisz a kezét sem tudja felemelni. Az Olympiakosz tavalyhoz képest megváltozott szerkezete miatt kényszerből is centerező Haciteodorunak nem tetszik az egyenlítés: Varga Tamást forgatja be, és ellenfele már csak azt látja, hogy Kósz kihalászsza a labdát a hálóból. Ekkor még semmi jele a későbbi kínos perceknek, Steinmetz Ádám például lekopírozza görög kollégája mutatványát. Alaposan beülteti a ringlispílbe Tomakoszt, és döntetlenül vonulhatnak az első pihenőre a csapatok.
A második negyed valóságos rémálom. Tomakosz távoli találatára "Tedd fel a kezed!" felszólítással reagál Kásás Zoltán, aki később két tenyerébe temeti arcát. Nem érti, mi van fiaival, hiszen előbb Pszihosz pszichikailag is fontos bombával rombolja a házigazda győzelmi terveit, majd hiába a két csere a Vasasban, Tomakosz ismét túljár Kósz és a piros-kék védelem eszén. Újabb két cserét határoz el Kásás Zoltán, és reménykedünk, hogy a Sizasz kiállítását követő előnyből csak betalálunk. Ez már a negyedik Vasas-fór, és Madaras végre értékesíti is (3-5). A szünetben azok vigasztalódnak, részben, akik pólót nyertek a tombolán, de talán ők is eltekintenének ettől az ajándéktól Vasas-vezetésért cserébe. Ez az érzés csak fokozódhat bennük, amikor egy lefordulást követően (négy a három ellen) Tomakosz 6-3-ra alakítja az állást. Aztán előny itt, előny ott - Vindisch itt, Pszihosz ott, és máris 4-7-et mutat az eredményjelző.
"Gyerekek, nincs fenn a kezetek! Ez vicc!" - kiabál Kásás Zoltán a kispadtól. Aztán Kósz szólítja fel ifjabb Kásást, hogy vegye el a labdát a neki jutó görögtől, ám hiába a hangos hozzászólások, Kalakonasz nyolc méterről megeresztett potyával rontja tovább a Vasas helyzetét. Éppen csak éri a hálót a labda. Ez már több a soknál. Nincs mese, várhatjuk a csodát. Hogy valamelyest könnyebb lélekkel térjenek az utolsó szünetre a piros-kékek, Varga Tamás minden mindegy alapon a felvonás utolsó másodpercében találja meg az utat a pireusziak kapujának bal alsó sarkába (5-8).
Tehát, csodavárás.

Varga Dániel sem hozott fordulatot a Vasas játékába - Tomakosz (13) három gólja pedig jó volt az ikszre (Fotó: Meggyesi Bálint)

Első állomásaként Varga Zsolt szépít 8-6-ra, a görögök fejében pedig talán ott motoszkálhat, hogy akár még el is veszíthetik a már zsebben érzett két pontot. Ôk is hibáznak, majd hazai előnynél Kásás Zoltán időt kér, és a megbeszélést siker koronázza a vízben: Madaras immár harmadszor villan. Nagyon kellett! Tomakoszék nyomában már ott liheg a házigazda, és a közönség is végleg kiheveri az előző három negyedben elszenvedett stresszt. Újra csúcson a hangerő, itt még bármi lehet. Legalább is így hiszszük, és miután kimarad egy görög előny, valamint Haciteodoru löketére fantasztikus ütemben odaér Kósz, csak nő az optimizmusunk. Sajnos Steinmetz Ádám kezéről levadásszák a labdát, de amikor Madaras megúszik a jobb oldalon, valósággal felrobban a Komjádi, már-már olvad a fémtető. Teodoropulosz visszahúzza a háromgólos balkezest, és a fórt mintaszerűen használja ki a Vasas: egy remek bejátszást követően Steinmetz Ádám behúzza a nyolcadik hazai találatot (8-8).
Még 50 másodperc. Felmegy bennünk a pumpa, amikor Haciteodoru háttal kapura piszkálja a labdát, amely túljut Kószon is, aztán elkezd csorogni, csorogni… Steinmetz Barna utána, majd ugyanő immár a víz alá merül. Haciteodoru a ludas, így 28 másodperccel a vége előtt jöhet a Vasas, Steinmetz Ádám pedig még Kásás Zoltánnál is előbb mutatja: időt kérünk.
Készülőben a csoda, mert nem is vonjuk kétségbe, hogy az újabb diskurzust újabb sikeres fórkihasználás követi. Jár a labda, centerben megkapja Steinmetz Ádám, és hat másodperccel a lefújás előtt, meglehetősen kicsavarodott helyzetben valósággal kapura kényszeríti a Mikasát. Csak picit téved, a bal kapufa tövéről szédül ki a labda, s több mozzanatra már nincs idő.
A meccs mindenesetre kettős érzetet kelt: nem tudni, sirassuk-e az elvesztett egy pontot, vagy örüljünk a csodával határos módon megmentett egy pontnak.

Mit érzett, és miben bízott négygólos hátránynál? - kérdeztük Kásás Zoltánt, a Vasas mesterét.
- Egyetlen lehetőségünk maradt: higgadtan játszani. Előtte óriási hibákat követtünk el, Haciteodoru végig centerezhetett, a zónával szemben impotensen pólóztunk, rosszul zártunk vissza, szinte nem volt egy normális lövésünk.