Kásás Tamás lövés helyett sípolt

Egy kis rövid szaunát és zuhanyt (ki-ki vérmérséklete szerint) követően Balatonalmádiba, a szállást és étkezést nyújtó Kolostor Hotelbe vezetett az út. A Kolostorban eltöltött hat nap és az elköltött ebéd után Kemény Dénes elbúcsúzott a játékosoktól, egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki vigyázzon a havas úton Budapest felé, egy esetleges megcsúszás révén nehogy valaki is címlapra kerüljön.
Új szerepköre révén Kásás Tamás így is az első oldalra kerülhetett volna, hiszen az egymás közötti kétkapuzás során játékvezetőként dirigált, más kérdés, az általa viselt piros köpennyel nem diktálja majd a bírók divatját. Kásás egyébként fájós térde miatt tekintett el a meccstől, sőt, már előtte a víztaposó gyakorlat alól is felmentést kapott. Mint mondta, nincs semmi vész, újrakezdésnél (tíz napot pihentek a játékosok az ünnepeknek köszönhetően) mindig "visszabeszél". Rajta kívül két honvédos, Biros Péter és Kiss Gergely sem lépett akcióba, mert előbbinek a bokája fáj, utóbbinak pedig az ujja sérült meg a BVSC elleni Szuperkupa-találkozón.
Kiss megemlítette, hogy nehéz volt nekilendülni az újévi felkészülésnek, hiszen egy vízilabdázó esetében tíz nap kihagyás olyan, mint egy focistánál a másfél hónap. Az ebből eredő nehézségeket aztán figyelembe vette Kemény Dénes. Nemcsak a szerda délutáni szárazföldi és a csütörtök délelőtti vizes tréninget húzta ki a programból, hanem már a kedd délutáni edzéstől is megmenekítette a csapatot.
"Látszott a felkészülés során, hogy fáradtak a srácok, túlságosan is monotonnak érezték a tréningeket, nem látták a végét - magyarázta a kapitány. - Ezért is módosítottam a programon, és mondanom sem kell, senki sem tiltakozott ellene. A hangulat is javult, az egy nap lecsípése révén a játékosok látták a munka végét, és nagyobb kedvvel dolgoztak."
Egyébként a könnyített kedden sem tétlenkedtek Fodor Rajmundék, legalábbis a négyezer méter úszást követő 12 kilométer gyaloglás nem nevezhető könyvolvasós csendespihenőnek. Délután ugyanis egy busz Eplénybe vitte a csapatot, majd irány Alsópere. A bakonyi hegymenetben még Kemény Dénes diktálta az iramot, majd saját bevallása szerint is hátrébb szorult a lejtőn, a síkon pedig elhagyták. De nem panaszkodott, mint mondta, rajta "csak" látszott a szenvedés. Annál kellemesebb volt a célba érés: a helyi fogadóban terülj-terülj asztalkám várta a vándorokat, így például vaddisznóhúsgombóccal elkészített töltött káposzta.
A szerdai búcsú amúgy ideiglenes, hiszen a Kolostorból a klubokba vonulnak legjobb pólósaink, hogy január 14-én ismét találkozzanak a Margitszigeten. Kemény hat nap vár a gárdára, amely háromszor a horvátokkal, hatszor a görögökkel játszik edzőmérkőzést, mintegy körvonalazva Kemény Dénes fejében a májustól munkába álló bő olimpiai keretet.