Másnap délelőtt egy kis videós elemzésen vett részt a csapat, a szakvezető különösen Radura, Cojocariura és a minden hájjal megkent Angelescura hívta fel játékosai figyelmét. Úgy vélte, ha hármójukat kellő figyelemmel kísérik fiai, akkor nagy baj nem lehet.
S hogy mit lehetett ehhez hozzátenni? Legfeljebb annyit: csak ne a Strasbourg elleni, enyhe szívinfarktusgyanút kiváltó forgatókönyv ismétlődjön meg.
Annyi változást már az elején feljegyezhettünk, hogy ezúttal Szécsi véd, és csapattag a 35. évét taposó Nitsovits is. Akárcsak szerdán, ezúttal is 2–0-nál cserélt sort Gerendás, a gond "csak” az, hogy most nem a BVSC, hanem a vetélytárs vezetett ilyen különbséggel. A Bucuresti két emberelőnyét váltotta gólra, ráadásul a különleges bánásmódot élvező Angelescu jegyezte az egyiket, és adott egy gólpasszt. Mivel a vasutasok körbelövöldözték a kaput, 0–2-vel fordultak a csapatok a második negyedre.
A szerencse azonban nem fordult, így amikor egy román löket után a lécre, majd Szécsi hátáról a gólvonalra pattant a labda, nem hazai játékos, hanem Cojocariu érkezett, és lazán helyezett a hálóba (0–3). A trendet követve Nitsovits a kapukeret tetejét találta telibe, így aztán alapos okunk volt az aggodalomra. Ha késve is, ekkor megjelent Fortuna: Dabrowski bombája egy román kézen irányt változtatva landolt Nenciu kapujában, a pillanat megihlette Gór-Nagyot, aki két nagy hatótávolságú rakétával kedveskedett a riválisnak. A 3–4-es állás már reményt csalt a nézők lelkébe, meg az is, hogy a harmadik ráúszásnál két métert vert Cojocariura Gulyás.

Vincze Balázs (jobbra) két góllal és egy remek gólpasszal tűnt ki (Fotó: Árvai Károly)

Vagyis rohamosan fáradni kezdtek a bukarestiek, és egyre hátrébb szorultak a BVSC kapujától. A hazaiak viszont egyre pontosabban céloztak, Vincze kétszer, Gór-Nagy (ha egy üzlet beindul…) egyszer mattolt (6–4). De hogy ne csak a szépre emlékezzünk a harmadik felvonásban, arról Brguljan játékvezető szeretett volna gondoskodni. Miután Nyékit kiállította, a szenvedő fél nem engedte el a BVSC játékosát (Ceobanu eljátszotta, hogy őt fogják), a galibából pedig azt szűrte le a bíró, hogy Nyéki kiállítottként avatkozott játékba. Jöhetett a négyméteres, amelyet Szécsi kiszedett a bal sarokból, Radu nagy bánatára.
Az utolsó játékrészben aztán végleg belefulladt a medencébe a román csapat, a kérdés csak az volt, hogy Vinczéék végre lőnek-e gólt emberelőnyből. Mert bár Kis gyönyörű csavartalálatát külön is az emlékezetünkbe véstük, azért sehogy sem járja, hogy fórból képtelenek a vasutasok áttuszkolni a labdát a gólvonalon. Pedig ezen a téren üres maradt a rubrika, míg a románok csak emberelőnyből szereztek gólt.
Pénteken a lengyel Lódz ellen száll vízbe a BVSC, és mert ez a mérkőzés csakis győzelemmel érhet véget, halványan már leírhatjuk: a már biztosnak mondható második hely birtokában továbbjutott a Gerendás-csapat, a végső szót viszont csak péntekrtj este mondhatjuk ki.

Mestermérleg
Gerendás György: – Nem szoktam kiemelni játékosokat, de ezúttal köszönöm Gór-Nagy Mikinek, hogy átlendítette a csapatot a holtponton. Utána már mindenki jól játszott.
Cornel Rusu: – Örülünk, hogy itt lehetünk, örülünk, hogy ilyen csapatok ellen játszhatunk, és remélem, fiatal együttesem megszerzi a szükséges tapasztalatokat.