Az azóta eltelt dekádban már megszokhattuk: semmi meglepő nincs abban, ha az abszolút esélyesek legyőzésének műfajában utolérhetetlen mester és fiai fináléznak, netán nyernek is. Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben egyszer sem ünnepelhettek a különféle sorozatok végén, valahogy várható volt: a BVSC egyszer nagyot fog dobni.
"Nekem csak az arcom nagy, mindig mondom, úgysem nyerhet más, elvégre vagy a Honvéd, vagy a Vasas győz, mi pedig majd elvitatkozunk a Fradival a harmadik helyért, ez a leosztás - aztán persze tudom, hogy néhány fricskát már adtunk, s nem teszünk le arról, hogy adjunk a jövőben is - mosolygott Gerendás a siker másnapján. - Tavaly is közel voltunk, a Vasast sikerült megszorítanunk, meg is vertük őket néhányszor - ebben az idényben most először sikerült, viszont éppen a legjobbkor."
Az ilyenkor szokványos, a siker receptjére vonatkozó kérdés annyiban lehet érdekes ez esetben, hogy a vasutasok bevallottan a Dominóra készültek csütörtök estig. "Át kellett nyergelnünk, miután a begyakorolt védekezésünket tipikusan a Honvéd ellen alakítottuk ki. A Vasassal szemben alkalmazott taktikáról így utólag elmondhatom, hogy a védekezést itt is meg tudtuk szervezni, a támadásokban viszont volt hiba. Az is igaz viszont, hogy hátul még így is egy váratlan variációval tudtunk előállni, azaz ellenfelünk is belezavarodhatott a támadásba, a sok hibából pedig mi követtünk el eggyel kevesebbet, vagy ha úgy tetszik, ők eggyel többet. Igazából annak örülök, hogy a csapat anélkül volt képes taktikát váltani, hogy azt a vízben gyakoroltuk volna. Ez nagy szó, elvégre az idősebb játékosaink fejben értik, ám fizikálisan nem biztos, hogy végig tudják csinálni, míg a fiatalabbaknál a fejjel lehet gond. Ôszintén szólva nem vártam, hogy ennyire jól összeállunk, miközben az is egyértelmű, a jó védekezés alapja a jó kapusteljesítmény, márpedig Szécsi Zoli a téli meccsekhez képest jó tizenöt centivel volt magasabban. Mellesleg Kósz Zolinak sem ment rosszul, sőt."

Gerendás György ismét örömmel fürdôzhetett a Komjádi uszodában

S hogy milyen érzés volt újra fürdeni azok után, hogy 1995 és 2000 között minden évben belökték a vízbe, aztán viszont két év "szárazság" következett? "Amikor három éve abszolút esélyesként megnyertük a kupát, Németh Zsolt odalépett hozzám, és mélán azt mondta, azért belöklek, mert ez mégiscsak egy kupagyőzelem. Akkor annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy ez fel sem tűnt. Más volt, nem ült a fiúkon az a téboly, amellyel most a vízbe mentek, és amely Dabrowski Norbi szeméből áradt, amikor szombaton bevágott a vízbe." Gerendás ugyanakkor a siker másnapján is higgadtan szólt egy fontos témáról: "Az európai kupaszisztéma átalakítása miatt nem mindegy, hogy hányadik helyen neveznek minket a Bajnokok Ligájába. Az edzők szakmai testülete időben megtette a javaslatát, hogy a kupagyőztesé legyen a második hely, ám az elnökség csak ezután határoz arról, hogy így legyen vagy sem. Nekünk ez azért fontos, mert a szponzorokkal mostantól úgy tárgyalhatunk, hogy mi vagyunk azok, akik biztosan a BL-ben indulunk. Ám nem mindegy, melyik helyen - remélem, az edzők javaslatát nem bírálja felül az elnökség, ha már nem tudott megfelelő időben egy rendkívüli ülést tartani. Persze, nem ez az elsődleges szempont: fő, hogy örülünk, s bízunk abban, hogy támogatóink közül a MÁV számára továbbra is ugyanolyan fontos, hogy legyen egy aranyérmeket szerző csapata, mint eddig volt."
A vízben lévők közül sokan nagyot alakítottak - az egyik legnagyobb Szécsi Zoltán nevéhez fűződik. Válogatottunk kapusa varázslatos védéseket mutatott be, így a sydneyi olimpia után először a dobogó tetejére állhatott. "Annyira nem volt hosszú ez a két és fél év, hogy belebolondultam volna a sikertelenségbe, különben is, tavaly már fellendülőben voltunk" - közölte a "mindent pozitívan nézek" szemléletét valló Szécsi. "Benne volt a pakliban, hogy megnyerhetjük a kupát, elvégre a sorsolás óta tudjuk, hogy nagyon nagy lehetőséghez jutottunk." A hálóőr nem gondolja úgy, hogy nagyobb hullámvölgybe került volna a tél folyamán, "inkább arról van szó, hogy az őszi kör végét követően felkészülés nélkül ugrottunk neki a folytatásnak. Nekem alapoznom kellett, elsősorban lábra dolgoztam, ezért nem ment annyira talán, meg a védekezés sem volt ugyanaz. Most csak a csapattal mentem."
S hogy ez mekkora lökést adhat neki a válogatottra váró kegyetlen nyári sorozat előtt? "Nem mondanám, hogy konkrétan túl sokat. Ideológiailag viszont annyit mindenképpen, hogy utoljára 2000-ben nyertem Magyar Kupát. Utána elég jól ment a válogatottnak is."