Hol tartanánk nélküle?
Hetven éve hunyt el Komjádi Béla
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2003.03.08
--------------------------------------------------------------------------------
Az alakja köré font legendák ismertek,
nevéről hagyományos tornát, uszodát neveztünk el, amelynek
előcsarnokában ott áll a szobra, sőt ugyanígy köszönt ránk
bronzmása a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda előterében is.
Komjádi Béla neve fogalom, egybeforr a
nemzeti játékunknak tekinthető vízilabdázás világsikereivel,
prófétának kijáró tisztelet övezi emlékét, s hívei minden
esztendőben ebben a hónapban mint zarándokhelyre látogatnak ki
a sírjához, hogy megemlékezzenek róla. Márciusban született, a
sajtószabadság napján, 15-én - 1892-ben - s mindössze 41 évet
élt, 1933. március 5-én hunyt el. Nekünk, sportújságíróknak s
lapunk közösségének különösképpen is okunk van ápolni emlékét,
hiszen hosszú éveken át kiváló elődeink, kollégáink egyike
volt, a Nemzeti Sport főmunkatársa a húszas évektől haláláig.
Mióta a hír szárnyra kapta nevét, diadalai, forradalmi
újításai révén sokat tudunk róla. De vajon milyen volt a
fiatal, még csupán álmokat szövő, a névtelen és ismeretlen
"pályakezdő" Komjádi? És miként vált azzá, aki lett - a
halhatatlan "Komi"?!
 A mester és csodálatos
tanítványai: a ’32-es bajnokcsapat egy korabeli
rajzon |
A terézvárosi iskolások életét
élte, majd kereskedelmi érettségit tett, s 1910-ben a Magyar
Általános Kőszénbánya társaság fővárosi irodájában kapott
tisztviselői íróasztalt. Az FTC éppen abban az évben nyerte
első bajnoki címét ... Komjádi középszerű úszóként kezdte
pályáját az MTK színeiben, előbb oldalúszással próbálkozott,
majd áttért a kifejezett hosszútávúszásra, s 1914-ben szállt
be a vízilabda-együttesbe is. Hátvédet játszott, csendes,
szerény, fegyelmezett csapatmunkásként, aki nem szédületes
gyorsaságával, hanem kifinomult taktikai érzékével meg a
lelkesedésével tűnt ki. Talán már akkor azon tűnődhetett, hogy
idővel a kék-fehérek felnőnek a Ferencvároshoz, netán még a
bajnokságért is jó eséllyel csatázhatnak ... Azonban kitört az
első világháború, Komjádi Béla - számos úszó- és vízilabdás
társával együtt - bevonult. A Budapesti Bosnyák Ezred
hadnagyaként került ki a harctérre, ahonnan nem sokkal később
többszörös sebesüléssel hozták haza, lábán több lövés érte, az
egyik a comb tövében, s az operációk után huzamos időre be
kellett költözzön a Császár-fürdő katonai utókezelő üdülővé
átalakított szállodájába.
"A kórházból gyakran
bicegett át a Csasziba - mesélte később egyik nagy
felfedezettje, az első aranycsapat tagja, Vértesy József -, s
közben a Császár-kertben játszó ügyes gyerekekből toborzott
úszásra és vízilabdára kiszemelt csemetéket. Később sorra
látogatta a dunai uszodákat, főként az Erzsébet hídnál
tutajokból összeállított Beitsert, ahol barátja, Messinger
Mihály naponta rendezett a gyerekeknek játékos vetélkedőket,
olcsó díjakkal. Később Komjádi továbbfejlesztette a módszert,
a díjak, érmek helyett vásárlási utalványokat osztogatott,
amelyeket a sikeres kölykök beválthattak a Csaszi közelében
lévő Markovics bodegásnál egy-egy pohár tejre, snidlinges
vajas kenyérre, egyebekre ... Az a comb tövébe fúródó golyó olyan
sebet ütött, amely kizárta Komjádi számára a családalapítás
lehetőségét, pedig imádta a gyerekeket, és ez a körülmény
kétséget kizáróan hozzájárult ahhoz, hogy minden idejét,
figyelmét, energiáját példátlan fanatizmussal a vízilabdázásra
áldozza ... "
A Beitser vizéből 1916-ban a belvárosi
reáliskola növendékei közül "Komi" egyszerre ötöt halászott
ki, s vitt magával a Császárba: a két Keserűt, Alajost és
Ferencet, a két Hlavacseket, Lajost és Mártont, valamint
Horvátot. A Hlavacsek név azután Homonnaiként visszhangzott a
nemzetközi vizek felett évtizedekig ...
Az 1917-ben
rendezett vízilabda-hadibajnokságban meggyengült az MTK, mert
Komjádi átlépett a III. Ker. TVE-be, s vitte magával a fiatal
tehetségeket. 1919-ben már ők voltak a bajnokságban a
harmadikok, s a szövetség felfigyelt a fedezetet, irányítót
játszó Komjádi fiókáira. A játékos-edző-menedzser-mindenes
készült, hallatlan energiával dolgozott, tanult, figyelt, s
még abban az évben bekerült a MUSZ játékvezetői keretébe, az
első 14 bíró közé, akiket a szövetség első ízben képesítéssel
látott el. Egy évvel később helyet kapott a szervezet
vízilabda-bizottságában, s 1921-ben főtitkárrá választották
(később erről lemondott, mert a gyakorlati teendőkre nem
jutott elég ideje). 1923 - szenzáció! A III. Kerület a bajnoki
rangadón legyőzte a korábban kilencszeres bajnok FTC-t! És egy
évvel később megismételte a bravúrt.
Nincsenek
véletlenek ... Komjádi nemcsak sokat dolgozott és követelt, hanem
következetesen figyelte a legjobbakat is, elsősorban az FTC
válogatottjait, Fazekas Tibort és Wenk Jánost. Ôk voltak a
technikás magyar vízilabdázás úttörői, az úgynevezett
levegőjáték megteremtői. Egy alkalommal a fradisták együtt
mentek el a Beketow-cirkuszba, ahol különösen nagy hatással
volt rájuk a labdás zsonglőr. Másnap Fazekasék már a vízben
igyekeztek utánozni a bűvészkedés elemeit ... A paszszolás - a
hagyományos angol stílusnak megfelelően - a vízről húzott,
illetve felemelt labdák útján történt, egymásnak vízre dobták
a játékosok a "bőrt" ... A levegőben gyorsan - szárazon - utazó
labda persze teljesen új technikát követelt, és töméntelenül
sok gyakorlást. Fazekasék próbálkozása nyomán Komjádi
felismerte a korszakalkotó újítás lehetőségét, és - élt is
vele.
A többi - mint mondani szokás - már
sporttörténelem ... A párizsi (1924) játékokon való részvétel
feltételeként a mieink kétszer is legyőzték Ausztriát. A
válogatottat az FTC és a III. Ker. szakvezetője, Komjádi Béla
és Speisegger Ernő jelölte ki. A mai gyakorlat szerint Komjádi
volt a mindenható, menedzser típusú szövetségi kapitány, az
edző pedig az érdemtelenül elfeledett Speissegger. A
főszereplők - Homonnaiék - az első ellenfele Párizsban
mindjárt a négyszeres olimpiai bajnok Nagy-Britannia volt. Az
angolok perceken belül 3-0-ra vezettek, de a mieink
kiegyenlítettek. Végül csaknem háromórás, végkimerülésig folyó
csata és háromszori hosszabbítás után a 18 éves Homonnai
Márton góljával 7-6-ra győztünk. A holtfáradt társaság a
későbbiekben ugyan vereségeket szenvedett, az aranyat a
franciák szerezték meg, de a jövő sikereinek szilárd alapjait
meggyőző teljesítménnyel rakta le válogatottunk ... Jellemző
Komjádi előrelátására, hogy egy évvel később a szövetségben
dolgozva ő szervezte meg (1925) a középiskolások
vízilabdaprogramját, valamint az edzőképzést is -
természetesen mindezt a válogatott felkészítése mellett ...
|