Paolo de Crescenzo, a Posillipo edzője például piros lapot kapott, ami - ismerve a mester kulturált természetét - jól mutatja, milyen atmoszféra uralkodott az uszodában. "Azért ebben az is közrejátszott, hogy az egyik bíró újonc az első osztályban, és amikor a lelátó előtti oldalon vezetett, teljesen be volt rezelve, egy faultot sem mert ítélni nekünk" - egészítette ki Kásás Tamás az összképet. Olimpiai bajnokunk az első két negyedben hintett egy hármast ("elég jól sikerült lövések voltak, a kapus egyszer sem tudta a kezét felemelni"), igaz, egy négyméterest túl gyorsan végzett el (a sípszó előtt), a labda a lécre szállt - végül azonban ez nem hiányzott a "összesítésben".
A játéknap leginkább kimagasló teljesítménye szintén egy olimpiai bajnok nevéhez fűződik: Märcz Tamás egészen lenyűgöző formában vízilabdázott, szinte egymaga nyerte meg a meccset a Savonának. "Rám akadt a szerep" - szerénykedett Märcz, majd magabiztosabbra váltott: "nem csak Benedek Tibi lövöldözheti ötösével a gólokat". Klasszisunk újfent bebizonyította, hogy igazi "all-rounder", hiszen szerzett gólt megúszásból, átlövésből, emberelőnyből és centerből is, s miután bekkposzton kissé karcsú a Savona (Monostori és Bovo nem elég négyszer kilenc percre), két negyeden át az ellenfél centerét is őrizte. "Röhögnek a csapattársaim, elvégre centerként kezdtem Olaszországban, aztán kikerültem átlövőnek, most bekk vagyok, szerintük jövőre kezdhet aggódni a kapusunk" - közölte Märcz, aki a lehető legjobban osztotta el öt gólját: az utolsó kettőt 7-7 után lőtte, amivel eldöntötte a találkozót. "Azért is vált szorossá, mert a rosszabbik női bíró vezette a meccset, és olykor egészen hajmeresztő dolgokat fújt. Persze a fő, hogy nyertünk, és nekem is jól ment a játék. Jobb erőben érzem magam, mint eddig bármikor: alapozás közben felszedtem négy kilót, talán ez is látszik a teljesítményemen."