Azt azért nyomatékosítani kell, hogy a Honvéd lényegesen könnyebb meneten van túl. A Kőér utcai együttes 4:0-ról kezdte az FTC elleni elődöntőt, s bár a rájátszás első találkozóján vereséget szenvedett, versenybírói tévedés miatt megismételték az összecsapást. A repeta már nem ízlett Gyöngyösi András társulatának, s mivel a következő randevúról is Kovács István játékosai távoztak vidámabban, a két csapat legközelebb az őszszel mérkőzik majd egymással.

Hanem a másik ágon... Az alapszakaszban történtek nyomán a BVSC 3:1-ről indult a Vasassal szemben, mi több, a Komjádi uszodában tovább növelte előnyét. Gerendás György alakulata 9:8-ra verte a házigazdát, ám vendéglátóként 9:6-ra, majd az újabb idegenbeli fellépés alkalmával 8:6-ra kikapott, s ezzel Somossy József pólósai egyenlítettek.

Sőt: a Vasas megint nyerni tudott a Szőnyi úton, így egyetlen sikerre állt a fináléba kerüléstől. Mivel az angyalföldiek a soros ütközetet a jól megszokott környezetben, a Komjádiban vívhatták, okkal gondolhatta mindenki, hogy nem lesz tovább. De lett, mivel múlt vasárnap a BVSC - már-már fokozhatatlan izgalmak után - Ibolya Tamásnak a rendes játékidő vége előtt négy másodperccel szerzett centergóljával 10:9-re győzött...

A mindent - de legalábbis az "aranypárharcba" jutást - eldöntő mérkőzést kedden rendezték a Szőnyi úton, s azon a Vasas nyert 9:7-re. Ha most azt írjuk, az elődöntőnél a döntő sem hozhat több feszültséget, lehet, hogy melléfogunk. A magyar pólóban ugyanis bármi megeshet. Meg annak az ellenkezője is.

Népszabadság 2002.05.09.