Még egyiküknek sem nyolc
Első nekihevülésünkben akár azt is
írhatnánk, mindent eldöntő mérkőzés következik a
vízilabda-rájátszásban, de jobban tesszük, ha nem
pufogtatjuk a jelzőket, hiszen hol van még a minden?!
Egyelőre "csupán" annyi történt, hogy a BVSC vasárnap
sem adta meg magát a Vasasnak, hanem 10-9-re legyőzte,
ezzel 7-7-re egyenlített a nyolc pont megszerzéséig
tartó elődöntőben. A Domino BHSE tehát magányosan
várakozik a fináléban - ahol már tényleg "a minden" a
tét.
A BVSC az alapszakaszból 3-1-es előnyt
hozott magával, és ezt múlt vasárnapi győzelmével 5-1-re
hizlalta. Aki ekkor meglepetést szimatolt, az később
készséggel elismerte, hogy megcsalták a szagok, mert
meggyőző játékkal fordított a Vasas. Védelme remekül
zárt, elöl mindig más és más lett a nap hőse, kedden és
csütörtökön magától értetődő természetességgel alakult
5-3-ra, majd 5-5-re az állás. Amikor pedig a piros-kékek
szombaton a Kőér utcában eddigi legegyértelműbb
győzelmüket aratták (9-5), és ezzel a pontokat tekintve
7-5-re megléptek, csak idézni kellett a szentenciát:
minél több mérkőzést játszik egymással két csapat, annál
biztosabb, hogy érvényesül a papírforma, győz a
jobbik.
A nevek és a
tavasszal látottak alapján tehát a Vasas. Talán mindenki
így is gondolta, mert tegnap délelőtt félház fogadta a
csapatokat a Komjádi uszodában. A Vasas-tábor azért
természetesen hiánytalanul megjelent - még szép,
manapság egyetlen öröme a pólómeccs -, a BVSC-hívek
azonban kevesebben és csendben ücsörögtek,
visszavedlettek szurkolóból nézővé. Aztán onnan megint
szurkolóvá, mert megérezték, hogy csapatuk, amely az
elmúlt hét évben mind a hétszer döntőt játszott, az
utolsó esélyét idén sem ajándékozza oda. Az egyre
hevesebb ütközet láttán a parton is forrtak az
indulatok, középkorú, ránézésre matek-fizikai tanárnak
tűnő szemüveges hölgy "köcsögözte" habzó szájjal a
játékvezetőt. Tette ezt akkor, amikor a negyedik negyed
elején először nőtt kétgólosra a különbség, meglépett a
Vasas. A 28. perc viszont már döntetlennel kezdődött
(aki kímélni akarja az idegeit, de kíváncsi a
végkifejletre, annak a modern vízilabda időszakában
tényleg elég az utolsó egy-két támadásra betoppannia az
uszodába), és fergeteges hajrát, három gólt hozott.
Mészáros a BVSC-t juttatta előnyhöz, ám Varga Zsolt
akcióból, csavarral egyenlített. Ami az egyik oldalon
bravúr, az a másikon elemista védekezési hiba, de
Gerendás György vezetőedző még ki sem őrjönghette magát,
mert a túloldalon, nem egészen öt másodperccel a duda
előtt - ugyancsak akcióból - Ibolya talált be, ezzel a
végeredményt 10-9-re, a nyolc pont megszerzéséig zajló
párharcot 7-7-re alakítva.
Szécsi kapus "bekkjátéka", több
tiszta szerelése, valamint Vincze Balázs szokásos
érettsége és szokatlan gólképessége mellett Gerendás
szerint a csapat szíve volt a váratlan BVSC-siker oka,
Somossy József, a Vasas trénere pedig belső szervek
helyett külső okokat említett: "Az elődöntő öt
mérkőzése alatt a kiállítási arány 53-37, a
négyméteresek aránya 7-1 a BVSC javára, az akciógóloké
viszont 26-8 a Vasas javára. Csak ennyit szeretnék
mondani." - szögezte le, de ezt ne tekintsük hivatalos
végszónak. Azzal meg kell várni a kedden 19 órakor
kezdődő, minden bizonnyal utolsó elődöntőt. Ami
sportélménynek azért nem lesz utolsó.
Népszava 2002.05.05.
|
FONTOS
