A legutóbbi olimpiát - s nem csak azt - tekintve a két legsikeresebb hazai csapatsportág a vízilabda és a női kézilabda, amely szezonidőben hétről hétre azzal kedveskedik az értékesre és a szeretnivalóra amúgy igencsak kiéhezett szurkolónak, hogy Magyarországra utaztatja a játék krémjének képviselőit. A mögöttünk álló hétvégén különösen gazdag volt a program: a két labdasport európai klubtornáin összesen kilenc együttesünk mérkőzött, közülük hat vendéglátóként. Az elitet feltehetően irigykedve bámulják a nemzetközi kupaszereplésről csak álmodozó többiek, miközben a "kivételezett helyzetben" lévők fordulóról fordulóra szembesülnek a ténnyel: az ő sportágukban a reflektorfény pénzügyileg a legkevésbé sem kifizetődő.

A "korszerű" kérdés tehát úgy szól: megéri-e egyáltalán kilépni az európai porondra?

A magyar kupacsapatok egyike a Vasas pólóegyüttese, amely vasárnap délelőtt, a KEK-negyeddöntő első találkozóján a német Cannstatt társulatát fogadta a Komjádi uszodában (9:7). Méhes Jenő szakosztály-igazgató tömör válasza az iménti felvetésre: "Anyagilag nem járunk jól." Aztán gyorsan hozzáteszi: - Ezzel együtt édes a teher, mert a sportban akadnak más szempontok is. Mindenekelőtt a presztízsünket növeli, ha valamelyik klubtornán részt vehetünk. A nemzetközi fellépés szakmai értékmérő, piacképessé teszi a játékosokat, sőt: az üzlet törvényei alapján nagymértékben meghatározza későbbi szponzorkapcsolatainkat. Ily módon tehát a szálak összefutnak, és hosszú távon a kasszát is gyarapíthatja az egyébként szinte csak kiadással járó kupaszereplés.

Nézzük akkor, mi mibe kerül!

A Vasas szerencsésnek mondhatta magát a sorsolásnál, hiszen olyan riválist kapott, amely a visszavágón "autóbusszal is megközelíthető".

- Ráadásul a németek beleegyeztek abba a javaslatunkba, hogy a szállást és az étkezést viszonossági alapon intézzük, vagyis: mi vendégül látjuk őket, ők pedig minket - így Méhes. - Mivel Budapesten kedvezményes áron jutunk hotelszobákhoz, számunkra ez rendkívül fontos volt.

A Cannstatt játékosai és vezetői a Hotel Flamencóban töltöttek két éjszakát, és számlájuk - teljes ellátással - 600 ezer forintra rúgott. De nemcsak a vetélytárs, hanem a két bíró költségeit is a házigazdának kell állnia.

- A francia játékvezető Dunkerque-ből, az olasz Savonából érkezett - mondja a szakosztály-igazgató. - Az előbbinek Párizsból, az utóbbinak Genovából fizettük a repülőjegyét, ám az európai szövetség szabályai értelmében azokat a benzinszámlákat is ki kell egyenlítenünk, amelyek a lakóhelytől a reptérig tartó út költségeit fedezik. Mi több: a bírók háromnapos parkolási díja ugyancsak minket terhel. A jegyek mindkettőjük esetében bő 90 ezer forintba kerültek, szállásuk naponta és fejenként 15 ezerbe, ami a Hyatt "normál" árainak ismeretében egészen jutányosnak mondható. Mindezen felül természetesen etetnünk is kell az urakat: az éttermi cech újabb 60 ezer forint. És ez még nem minden, mivel a mérkőzésre ellenőr is érkezik. Noha esetünkben jugoszláv delegátust küldött a LEN, a névjegyzékben hiába szerepelt a lakóhely rovatban Belgrád, mivel az illető Lisszabonban dolgozik, onnan kellett Budapestre utaztatnunk. Csak a repülőjegye 120 ezer forintba került, a további kiadások pedig megegyeztek a bírókra fordított összegekkel.

Méhestől megtudjuk, hogy az oda-visszavágót végül is - ha minden jól megy - másfél millióból megúszhatják, ám amennyiben Görögországba vagy, mondjuk, Spanyolországba kellett volna repülniük, csupán az utazás felemésztene kétmilliót. Egyetlen fordulóban.

- S arról még nem beszéltünk, hogy a hazai meccs alkalmával bérleti díjat kell fizetni az uszodában, továbbá pénzbe kerül a rendezőgárda, a hangosítás, a jegynyomtatás, a reklámtáblák gyártása és elhelyezése - folytatja Méhes. - Ha a fizető nézők által befolyó pénz legalább ez utóbbi kiadásokat fedezi, akkor már elégedettek lehetünk.

A kupamérkőzések nyilván vonzóbbak a televíziós társaságok, illetve a hirdetők számára, mint a szimpla bajnokik, azt gondolná tehát az ember, hogy legalább ebből a forrásból komoly bevételhez jutnak a klubok. A Vasas vezetője azonban kiábrándít.

- Mivel a reklámszerződéseket az idény elején kötjük, a hirdetési felületeket pedig nyolc-tíz találkozót magában foglaló csomagban kínáljuk, egy-egy kupameccs már nem jelent újabb bevételt a tervezett büdzsében. Mi például tízmillió forintot különítettünk el az európai fellépésekre, és csak reménykedhetünk abban, hogy amikor a következő szezon előtt leülünk tárgyalni a szponzorokkal, profitálunk valamit az esetleges sikeres szereplésből.

Méhes helyzetelemzéséhez hozzátehetjük: a kézilabdások hasonló cipőben járnak. Az európai szövetség mindkét sportágban kizárólag a Bajnokok Ligája-részvételt honorálja, a nevezési díjat szintén tartalmazó kiadásokhoz képest a legrangosabb sorozatban is csak aprópénzzel.

A szakosztály-igazgató végül megvonja a konklúziót: "Nem születik mindenki futballistának." És ebben mélyen igaza van.

BG, Népszabadság 2002.01.22.