Tekintettel arra, hogy még az érintett sem tudta pontosan a meccset követően, kapott-e piros lapot, avagy sem, és ha igen, akkor pontosan miért is, kezdjük a puszta ténnyel: a Honvéd-BVSC mérkőzés ellenőri jelentése egyértelműen fogalmaz, Gerendás Györgyöt kiállította a játékvezető. Az ok: percekkel a lefújás után nem tudott uralkodni az idegein, a lelátón ülők legnagyobb megrökönyödésére a zsűriasztal előtt keresetlen szavakkal illette a neki beszóló szurkolót. Mindettől függetlenül bizonyosan nem lesz folytatása az esetnek (azaz az automatikus egymeccses eltiltás mellett semmilyen következménye nem lesz a büntetésnek), hiszen Kosztolánczy György ellenőr is elismerte: a zuglóiak edzője nyugodtan, mosolyogva érkezett az asztalukhoz, "csupán" a nyomdafestéket nem tűrő bekiabálás hozta ki a béketűréséből.

Mindezt Gerendás György is megerősítette lapunknak, egyetlen apró, de nem elhanyagolható különbséggel. "Valóban elveszítettem a türelmemet, ám nem tudtam elviselni, hogy egy szakmabeli, egykori vízilabdás és edző a «Mi a k... anyádat reklamálsz ennyit?» mondattal szól hozzám. A szurkoló azt mond, amit akar, de az uszodai embereknek egymást nem illik szapulnia"-magyarázta igen keserűen, majd hozzátette: "Csak azt nem értem, miért nem volt a zsűriből valaki, aki elküldi az illetőt? Ha őket bántják, ilyesmi elő sem fordulhat, azonnal elfolytják az indulatokat. Bár nem vagyok, és nem is leszek se bíró, se ellenőr, azért úgy gondolom, én is a sportág része vagyok, egy kicsit hasonszőrűnek tekinthetnének."

Nem ez volt egyébként a montreali bajnok egyetlen vitája a meccsen a "lelátóval": az utolsó negyed legvégén egy egykori Spartacus-játékossal került összetűzésbe, aminek komolyságát Szécsi Zoltán azt követő kidobása is jelzett. A kapus edzőjéért kiállva vette célba a vitapartnert... -többek között ez a tett is bekerült a jegyzőkönyv - teleírott! - megjegyzés rovatába.

"Nem tudom, de vélhetően azt a tehetetlen dühöt érezhette Szecska, amit jó néhányszor én a parton. Az edzőjét védte a maga módján, idegesítette a történet, abban a szituációban ezt érezte jónak. Mindenesetre nem értem, hogy miért írták be a jegyzőkönybe. Amikor pont őt egy másodperccel az egyik meccs vége előtt sarokdobásnál szándékosan fejbe dobták, semmi, mondván ki is csúszhatott a játékos kezéből a labda. Most nem csúszhatott ki? Tudom, hogy szándékosan célzott a lelátóra, de ha akkor úgy döntöttek, most miért nem?"- folytatta Gerendás, akiben érezhetően mély nyomokat hagyott a Magyar Kupa nyolcaddöntője, amelyben végül is 16-14-es összesítéssel kiverte csapatát az előzetesen is esélyesebbnek tartott Domino-BHSE. Az edzőt kérdezni sem kellett, ömlött belőle a szó, a keserűség. "Nem tudom, hogy miért, de büntetésben van a BVSC. Ezt nem feltétlenül a kupameccsel kapcsolatban mondom, hiszen jobb volt a Honvéd, hanem mindent egybevetve, a nevetséges lapokat, a Szentes elleni szurkálódást, a Vasas elleni érthetetlen elküldést, a kiállítási arányokat tekintve. Érzem, sokan nem szeretnek, örülnének, ha elmennék a francba, itthagynék mindent, ha ez a hülye Gerendás végre lelépne a színről. És ezért képesek mindent megtenni. Át akarnak fomálni, de nem fog menni, én ilyen vagyok, nem fogok megváltozni. Negyvennyolc éves múltam, mindig őszinte voltam mindenkivel, mint ahogy a továbbiakban is az leszek. A rosszakaróim elfelejtik, azért letettem már edzőként is valamit az asztalra. Például én voltam az, aki felhoztam valakit az ifiből, aki később olimpiai bajnok lett, és aki azóta is a BVSC-ben, az én kezeim alatt játszik, és akire nagyon büszke vagyok. Fáj, hogy miattam büntetik a BVSC-t, miattam csattan az ostor. Olyan, mintha a suliban egy kisgyereket azért bántanának, mert az apjának a többiekénél sokkal nagyobb a pofája. Ez inkorrekt."

A történet nem újkeletű, éppen ezért ha így érez Gerendás György, akkor adódik a kérdés: hogyan tovább? Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk, egy gyenge pillanatában az is felvetődött az edzőben, hivatalosan nem lesz a BVSC trénere, papíron átadja helyét segítőjének, Derekas Szilárdnak, ám végül elvetették ezt az ötletet. "Becsapnám önmagamat, a csapatomat, a játékosaimat, akikkel többet vagyok együtt, mint a családommal. Hogy mi lesz? Nem tudom. Ahogy mondani szokták: széllel szemben nehéz pisilni. Én megpróbálom. Hogy meddig bírom, nem tudom, lehet, hogy egy hónap múlva már nem én leszek a BVSC edzője, lehet, hogy fél év vagy öt év múlva megyek, de megeshet, tíz év múlva is itt leszek. Egyébként meg ha valaki tudja, mi a megoldás, kérem, hívjon fel..."

Miután a Magyar Vízilabda-szövetségben nem érzik úgy, hogy a többi csapattal és edzővel ellentétben más elbírálásban részesülne akár a BVSC, akár Gerendás, érdemben nem foglalkoznak az egésszel.

Egy viszont biztos: ha a csütörtöki piros lapnak nem is, de ennek a kigobozhatatlan történetnek biztosan lesz folytatása. Na de vajon vége lesz-e egyszer?

Csapatember

Talán nem túloz nagyot, aki azt mondja: leginkább Kovács Zoltánnak köszönheti a Honvéd, hogy a legjobb nyolc közé jutott a kupában. Az Európa-bajnok kapus a BVSC elleni meccseken nagyszerűen látta el feladatát, ha például nem véd olyan jól a Szőnyi úton, nem kettő, hanem négy-öt gólos hátrányt kellett volna ledolgoznia csapatának. A visszavágón egyébiránt volt egy szituáció, amikor a "Gólya" becenévre hallgató pólós két kezét a magasba emelve örjöngött egy bravúrja után, amire az egykori újpesti csapattárs, dr. Szabó Zoltán csak ennyit mondott: "Még soha nem láttam tőle ilyet!"

"Hát igen, nagyon akartam. Nem tudom, mi volt az, kijött belőlem. Örülök, hogy jól ment, büszke vagyok a csapattársaimra!"-lihegte a lefújás után. Igazi csapatember.

Nemzeti Sport 2002.03.02.