Vasas-Plaket-BVSC-Brendon 3-6 (1-1, 1-2, 0-2, 1-1)

A mérkőzés osztályzata: 4
Komjádi uszoda, 1000 néző, V: Juhász, Kiszelly
Gól - emberelőnyből: 10/2, ill. 7/3
Négyméteresből: 1/0, ill. -
Kipontozódott: Gór-Nagy (23. p.)
Piros lap: Gerendás György (10. p.)

Vasas-Plaket: Kósz, Hesz 1, Varga II Zs. 1, Vári, STEINMETZ Á. 1, Székely, Madaras
Csere: Vindisch, Varga T., Varga D., Mátyás
Edző: Somossy József

BVSC-Brendon: SZÉCSI, CSÁNYI, Szűcs, Mészáros, KIS G. 1, VARJAS 2, VINCZE 1
Csere: Petik, Ibolya, GÓR-NAGY 1, CSÁSZÁR 1, Németh Zs., Gulyás
Edző: Gerendás György

Ilyenkor persze élcek születnek, hogy no lám, kiderül, ki a fék a csapaton, elvégre Gerendás György, a BVSC-Brendon trénere a meccs huszonnyolc percéből csupán tízet követhetett élőben a kispadról. Akkor kapott egy piros lapot, ő pedig nem ment át a zsűrihez, hanem egy svunggal távozott az uszodából. De tényleg. Amikor kilépett a Komjádiból, a vasutasok 2-1-es vesztésre álltak. Elindult a Duna-parton, és elsétált a Lánchídig. Majd vissza. Mire megérkezett, együttese a bajnokság eddigi legnagyobb meglepetéséről gondoskodván valószínűtlen egyszerűséggel lejátszotta a színről a bajnoki címre áhítozó szupergárdát.

Midőn Steinmetz saját lepattanóját begyűjtve emberelőnyből a hálóba pöccintett az első negyed közepén, természetesnek tűnt minden. Az első gyanús jel az volt, hogy az ellentámadásból az ifjú Gór-Nagy hihetetlen higgadtsággal, egyszersmind veszett erővel hétről bevágta a labdát Kósz feje fölött (1-1). S hogy itt valami fura van készülőben, arra kisvártatva bizonyságot nyerhettünk, minthogy Szécsi két hihetetlen védéssel őrizte az ikszet - másodjára Varga Tamás négyméteresét - hm... - hárítva.

Ugyan a második rész 32. másodpercében egy ütemet késett az öcs, Zsolt pazar csavarjánál - ám ezen a napon ez volt az utolsó hibája az olimpiai bajnok hálóőrnek. Lassan-biztosan őrületbe kergette az ellenfelet, miközben társain egyre jobban úrrá lett az extázis: a folyamatot Gerendás elzavarása katalizálta, Szécsi azonban tényleg lángra lobbantott mindenkit. A hazai pólósok mind leplezetlenebb zavarát jól mutatta, hogy Varjas és Császár egy perc leforgása alatt két előnyből fordított, aztán Szécsi túljárt a labdát egy az egyben rávezető Székely eszén, pontosan oda kapva a kezét, ahová a lövés érkezett. Madaras ugyan közel járt - labdája a két kapufát megcsókolva penderült kifelé, no de az előttük taposó már addig is tett annyit, hogy szerencséje legyen. Ezt leszámítva fantasztikusan zárt a zuglóiak hátsó alakzata: könnyedén megoldották a vendégek, hogy a váltott műszakban centerező Varga testvéreket - vagy a Tamás helyett bentlévő Steinmetzet - kikapcsolják, Varjas relatíve "szellősebb" csontozata ellenére is simán lefogta az őrzésére bízottak nagyvadakat (a szakvezetés nem lassított azzal a csapaton, hogy Mészárost és Némethet egyszerre szerepeltessék). A jó ütemben behúzódó védők között pedig a távoli kísérletekre szorított Váriék hasztalan próbálkoztak, Szécsi mindent megfogott, vagy csak mosolygott a túlhelyezett, mellé szálló labdák láttán.

Miközben Gerendás valahol a Bem tér környékén tarthatott, a harmadik negyedet indító Varjas-előnygólt követően szinte teljesen elszállt a piros-kékek önbizalma, és amikor Kis Gábor a két Varga közül, Kószon átpöttyintve a labdát háromra hizlalta a vendégelőnyt centerből, elemeire hullott a Vasas. Somossy József tizenkilencre megpróbált lapot kérni, lehozta vergődő sztárjait, de a második vonal sem tudott megújulást hozni. A béklyóban vergődő karok egymás után gyártották a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb hibákat, két fór is azzal ment el például, hogy Császárék nemes egyszerűséggel leszedték a passzot. Jellemző, hogy egy idő után Szécsihez nem ért el a labda: nyolc perc alatt hat emberhátrányt bekkelt ki úgy a BVSC, hogy a labdák a blokkerdőn haltak el. Egy ilyen után ráadásul Vincze mérhetetlen rutinjával meglógott - és ő nem tévesztett, eldöntve a mérkőzést (2-6). Huszonkét másodperc volt hátra, amikor Hesz egy épp elé töttyedő, vérszegény bejátszást a hálóba tolt - ami viszont a megelőző 20 percben és hat másodpercben (Varga II gólja óta) történt vele és a többiekkel, arra legalábbis nehéz magyarázatot találni. Ellenben testbeszédük, tekintetük arról árulkodik, a helyzet omlásveszélyes.

Mestermérleg:

Somossy József: - Ilyen is van.

Derekas Szilárd: - Mindazt, amit Gerendás Gyuri kért, a legmesszebbmenőkig betartotta a csapat. Nekünk csak akkor megy, ha teljes odaadással, akarással játszunk, nem olyan lagymatagon, mint múltkor Szentesen. Most bebizonyosodott, ha van tűz, és a taktikát tökéletesen csináljuk, akkor ilyen meglepetést is tudunk szerezni.

"Megkérdeztem, hogy ami ott csak fault volt, az nálunk miért kiállítás - közölte a Komjádi öltözőfolyosóján állva Gerendás György. - Erre kaptam egy sárga lapot, holott elvben, ha nem sértő, amit az edző mond, elsőre csak szóban kell figyelmeztetni. Később rászóltam Csányi Gyurira, hogy menjen már rá szorosan az emberére, igaz, azt is ordítottam, hogy a k...a életbe. A szabálykönyv szerint nem szabad csúnyán beszélni a kispadon, azaz jogos a lap - de kérdem, nemzetközi mérkőzésen bármelyik szövegemre egyáltalán odafigyeltek volna a bírókű Sajnos, azt kell hinnem, hogy a tatai egyeztető összejövetelt követően igazuk van azoknak, akik később felhívtak és szóltak, vigyázz, Gyuri, ez nagyrészt ellened irányul." Miután mindez kiszakadt belőle, lehiggadt és mosolyogva megölelte játékosait, majd a folyosón feltűnő angyalföldi pólósok gratulációit fogadta. Végül odaszólt a farmerjét felhúzó Szécsinek: "Te pedig védjél máskor rendesen, rohadék..."

CSG, Nemzeti Sport 2002.02.10.