|
|
| ||||
|
|
Gyima, a pólós legenda
Dmitrij Scsegyerkin. Az orosz pólókapus neve a ’90-es években egybeforrt a szegedi vízilabdázással. Olyan típus volt, akit egész egyszerűen nem lehetett nem kedvelni, szeretni. 1991-től ’98-ig őrködött a Tisza-partiak kapuja fölött, méghozzá igen hatékonyan. A Gyimának becézett hálóőr különösen ’96-ban nyújtott emlékezeteset, vezérletével LEN-kupa döntőbe jutottak a szegediek. A napokban a Dinamo Moszkva játékosaként Budapesten járt: a Honvéd ellen Bajnokok Ligája mérkőzést vívott. A meccs előtti napon, az OSC-Tabán Trafik Szeged derbi előtt beszélgettünk. - Ugye tudja, hogy még mindig emlegetik a nevét Szegeden? - Jólesik, hogy nem felejtettek el az emberek, én is szívesen emlékszem vissza arra a hét esztendőre. Remekül éreztem magam a városban; nem lenne ellenemre egyszer visszatérni. Például el tudnék képzelni egy olyan találkozót, amelyen a trafikosok mostani alakulata játszana azzal a gárdával, amelyikben még én is szerepeltem. - Rengeteg jó meccs fűződik a szegedi időszakához. Melyek állnak a lista élén? - Hú, fogós kérdés. Talán a LEN-kupa elődöntő visszavágója kívánkozik a sor élére. A sibeniki 9-6-os vereség után a közvélemény nem sok esélyt adott a továbbjutásunknak. Fantasztikus hangulatú meccsen Fodor Rajmi távoli lövésével végül 8-4-re nyertünk, és bejutottunk a fináléba. Szegedi csapatok közül, labdajátékban nekünk sikerült először a bravúr. A másik emlékezetes mérkőzésnek, az OSC elleni, szintén hazai összecsapásnak közel nem volt ekkora tétje. Mindössze egy szimpla bajnokit vívtunk az orvosegyetemistákkal. Nekem mégis ugyanilyen kedves: felnőtt kapusként életemben először sikerült kapott gól nélkül megúsznom. Azóta sem fordult velem elő ilyesmi. - Tartja a kapcsolatot a régi társakkal? - A török Galatasaray hálóőreként rendszeresen felbukkantam magyarországi felkészülési tornákon, ilyenkor mindig belebotlottunk egymásba. Nem beszélve arról, a Szegedi VE elnökét, Lazányi Bélát és családját az elmúlt nyáron néhány napra vendégül láttam moszkvai otthonomban. Úgyhogy nagyjából képben vagyok a szegedi eseményeket illetően. - Három és fél éve szerződött az isztambuli együtteshez, amelytől hat hónappal ezelőtt elköszönt. Miért váltott? - Elfogyott a pénz. A régi kedves klubomnál, a Dinamo Moszkvánál viszont fejedelmi állapotok uralkodnak, s mivel hívtak, egy percet sem gondolkodtam. Nagyjából úgy lehet most keresni nálunk, mint Magyarországon a Honvédnál. Nem én vagyok az első számú kapus, de ezzel egyáltalán nincs problémám, elvégre már a 38. évemet taposom. - Gondolkodott már a jövőjéről? - Ameddig szükség van rám és tudok segíteni, szeretnék védeni. Utána sem akarok hátat fordítani a pólónak, szívesen dolgoznék a Dinamónál. Most például az is a dolgom, hogy beszéljek egykori csapattársammal, Molnár Tomival. Vezetőedzőnk, az észt származású Riisma ugyanis örömmel látná nálunk. Mindenesetre megemlítem a lehetőséget Papesznak. - Amikor Szegeden védett, Makszim fia a Szegedi VE utánpótlás csapatában játszott. Megragadt a pólónál? - Nem szakított a sportággal, a Dinamo második együttesében vitézkedik, de számára az iskola lényegesen fontosabb, jogásznak tanul. Untig elég a családban egy élsportoló. Szélpál László, Délmagyarország 2002.02.05. |
| ||
UTE-Szeged 2002.02.10 |
||
|
||
|
FONTOS
