A Vasas megtartotta Vári Attilát és minden további kulcsemberét, megszerezte Kósz Zoltánt, Székely Bulcsút, és négy további komoly pólóst a Honvédból, az Újpestből, a Fradiból. Az együttes éves költségvetése ennek megfelelően emelkedik a tavalyi 55 millióhoz képest; Méhes Jenő szakosztályvezető nem kis iróniával úgy fogalmazott, most már eléri két középszerű magyar labdarúgó vételárát.

Kósz és Székely mellett a további négy új játékos a szintén ex-ferencvárosi Hesz Máté, az Újpestből jött Varga Dániel és Mátyás Zoltán, valamint a "család-újraegyesítés" jegyében a Honvédból a bátyja, Varga Tamás csapatába szerződött Varga II. Zsolt. Az első lépés azonban nem a megszerzésé, hanem a megtartásé volt. A Vasas onnantól vált igazán vonzóvá, hogy az olasz csábítás dacára megőrizte Vári Attilát, a klub akkor még egyetlen olimpiai bajnoka ráadásul úgy nyilatkozott: versenyképes ajánlatot kapott, azért maradt. A többiek számára ez üzenet volt, hiszen Vári évi mintegy 15 millió forintnyi összeget valószínűleg megkeresne légiósként.

Itthon persze nem kap, nem is kaphat annyit. Méhes Jenő állítja, a Plaket mellé beszálló újabb főszponzornak (a neve még nem publikus) köszönhetően a tavalyi 55 millió forintos költségvetés jelentősen emelkedik idén, de arra válaszolva, legalább a duplájára nő-e, lendületesen tagad. "Körülbelül két középszerű magyar labdarúgó vételárával egyezik meg" - mondja Méhes, ami túlzásnak tűnhet, de nem az, ha felidézzük, hogy Pinte Attilát 50 millióért vásárolta a Ferencváros, a teljes Vasas-Plaket költségvetése pedig nincs "két-pintényi".

Ilyen erősítéshez természetesen nemcsak anyagi, hanem szakmai háttér is kell, Somossy József vezetőedzőtől ezért azt kérdeztük, mennyire tartja személyes sikerének az új igazolásokat?
- Negyvenegy magyar játékos pólózik külföldön, ez három komplett csapat, kispadostól. Megengedhetetlenül sok, és ha nem változik a trend, az két-három éven belül a válogatottra is visszahat. De mi kell ahhoz, hogy valaki itthon maradjon? Stabil szakosztály, a szakmai perspektívához pedig megfelelő társak, komoly célok. Ha mindez megvan, már elég lehet, mert nem mindenki hagyja el szívesen a hazáját, a lakását, a barátait, csak hogy több pénzért idegen országban, idegen házban üldögéljen egyedül.

- Amikor tavaly visszatért, azt mondta, aktuális csapata nem is mérhető az 1995-öshöz. A mostani azonban már igen. A célok is?
- Amikor 1994-ben a Vasashoz jöttem, az első évben megnyertük a Magyar Kupát, a másodikban a KEK-et, miközben a játékosanyag folyamatosan formálódott. Idén mienk lett az MK, és mert a mostani keret van már olyan erős, mint az 1995-ös, adott a győzelem lehetősége. A bajnoki cím a legfontosabb. Egyrészt, mert ebben a szűk magyar mezőnyben a második-harmadik helynek már nemigen van értéke, másrészt, mert a szponzoraink és a szurkolóink 1989 óta várnak a bajnoki aranyra. Azóta minden budapesti csapat aranyérmes lett, csak mi nem. Úgyhogy másra nem is tudunk gondolni, mint a bajnokságra.

Ballai Attila, Sporthírek 2001.05.24.