|
|
| ||||
|
|
Férfi Bajnokok Ligája, Kék-csoport, 4. forduló, Pireusz Ott egy lyuk, sajnáljuk Märcz Tamás azonnal látta, hogy nagy a baj. Ott állt a reptéri utaspultnál, átlyukasztott útlevéllel. Nosztalgikus ember, elrakta a régi útlevelét, pecsétekbe sűrítve mégiscsak sok szép régi túra van benne, sikerek, kudarcok vegyesen. Pech, hogy ugyanabban a fiókban tartja, mint az érvényest. Minthogy azonban péntek délutánig nem változott hősünk munkaköre, azaz nem avanzsált a BVSC-Brendon centeréből miniszterré, hamar világossá vált: az érvényes paszport nélkül aligha engedik át a határon. Nem maradt más, mint telefonálni a nővérének, utóbbi felrohant Märcz lakásába, közben hívott egy taxit, annak kellett kiérnie a budai hegyekből Ferihegyre. Mindezt ötvenöt perc alatt. Végül sikerült. Igaz, a taxisnak eztán többen javallották, üljön fel egy gépre, menjen ki Melbourne-be, jelentkezzen valamelyik istállónál, elvégre garantáltan helyezett lenne a Forma-1 idénynyitó futamán. Az érkezési "oldalon", azaz Athénben is volt némi meglepetés. Először is bajnokcsapatunkat nem várta senki sem a reptéren. Mígnem némi levegőzést követően feltűnt egy töpörödött vénember, aki szerelése és fizimiskája alapján feltűnés nélkül belesimulhatna Rejtő Jenő Piszkos Fredről szóló regényeibe. Az egyik úgyis a pireuszi kikötőben játszódik, ahol a kocsmában bizonyos egyedek hátában kést hagynak, és az úri közönség táncol. Ha odaképzeljük a "Budapest waterpolo?" kérdést feltevő görögöt, alkalmasint már csak azt kellene eldönteni, hogy az ominózus kés melyik végén keressük őtörpeségét. Egyik sem volna idegen tőle, ránézésre. Ő volt a sofőr. Arra a felvetésre, hogy mégis mikor lesz az edzés, csak megvonta a vállát: "Mikor akarják?". Miközben a helybéli nyelvet pireuszi légióskodásának köszönhetően relatíve jól ismerő Dala Tamással társalgott, buszával kis híján lehagyott egy szirénázó mentőautót - igaz, emberünk nem a Märcz-féle útlevelet szállító taxissal volt rokonlélek, csupán a péntek esti dugóban próbált lavírozni. Dala köszöni, jól van, bár arca még a pireuszi csehókban bunyózó Fülig Jimmyék ábrázatát idézi (az úri közönség táncol). Szerencsére, a kupaelődöntőn Hesz által ejtett seb kezelése oly remekül sikerült, hogy balkezesünk csütörtökön már gyakorolhatott társaival, ami fontos, elvégre szombaton óriási taktikai csatára van kilátás. A tét nem kicsi, ha a BVSC nem veszít az Olympiakosz Pireusz uszodájában, szinte páholyban érezheti magát, elvégre az bizonyosnak tűnik, hogy ha a Spliska Bankát nem is, de a Nizzát mindenképpen legyőzi a Szőnyi úton. Minthogy Szécsiék két hete a címvédő horvátok otthonából is elhoztak egy pontot, bízvást bízhatunk az újabb sikerben. Bravúrról azért nem beszélnék, mert a görögök legyűrése - a pesti meccs 6-6-ja ellenére - az erőviszonyok ismeretében nem tűnik nehéz feladatnak. Ráadásul együttesünk kitűnő passzban van, úgyhogy Gerendás György ha halkan is, de meggyőződéssel jelenthette ki: "Úgy érzem, mostanra olyan tartása lett a csapatnak, hogy meg fogja verni a görögöket!" Persze mondhatnánk, esztendeje, a Vuliagmeni elleni találkozó előtt is hasonló megérzések motoszkáltak a mieinkben... De ne tépjük fel a régi sebeket, legyen elég annyi, hogy ezúttal nem egy horvát, román kettős fújja (el) a meccset, hanem két valódi úr. Dani a firenzei Európa-bajnokság szervezőbizottságának elnöke volt, Bookelmanról pedig tán elég annyit mondani, hogy holland. Azaz valóban a vízben dőlhet el minden. Ha engem kérdeznek, ezek után egy lyukas útlevelet sem adnék az Olympiakosz sikeréért. Olympiakosz-BVSC, Pireusz, 16.15 csurka g., Nemzeti Sport 2000. március 11. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
