|
|
| ||||
|
|
Harmincéves jubileum Salamoni döntések Tekintélyes időt töltött a pólós élvonalban (1946-tól húsz évig játszott az OB I-ben), többször szerepelt a válogatottban, a párizsi főiskolai világbajnokságon ezüstérmet nyert (1957). Mindvégig egyetlen klubban játszott, történhettek bár a legkülönfélébb névváltozások patinás egyesülete, az MTK életében. Dr. Salamon Ferenc -- hiszen róla van szó -- maratoni távlatokban tervezett, élt, hosszú távon gondolkodott mindig is. Az egyetemi éveket követően, 1958-ban kezdte orvosi pályáját belgyógyászként a János Kórházban. A főorvos úr itt gyógyít mind a mai napig, immár több mint negyven esztendeje. Vannak "mérgek", amelyekkel szemben néha a legjobb orvosnak sincs ellenszere. Salamon úr olthatatlan szenvedélye a sport, közelebbről a vízilabda. Hosszú távú, alighanem mindhalálig tartó kötődés ez: játékvezetőként tanulta meg a szabályok gyakorlati alkalmazását, majd a nyelveket kiválóan beszélő sportdiplomatát pontosan három évtizede, 1970-ben beválasztották az Európai Úszóliga vízilabda technikai bizottságába. Két év múlva követte ezt a FINA (Nemzetközi Úszószövetség) vízilabda technikai bizottságának tagsága is. A két jelentős testületnek azóta megkülönböztetett tekintélyt élvező személyisége, szolgálati idejét tekintve "vizes" diplomatáink doyenje, megközelíthetetlen csúcstartó a harminc esztendővel. Az idén Sydneyre, immár nyolcadik olimpiájára készül. + Ön évtizedek óta meghatározó szerepet játszik az európai és a nemzetközi szövetségben. Mi a titka, hogy nélkülözhetetlennek tartják? -- Próbáltam konstruktív és pártatlan maradni. Az idő előrehaladtával pedig nyilván javamra szólt a gazdagodó tapasztalat, és legfőképpen ne feledjük a tekintélyt kölcsönző hátteret, a magyar vízilabdázás világraszóló hagyományait. + A pártatlanság elemi feltétele a bizottsági tagságnak, de emellett minden egyes taggal szemben támasztott hazai igény a nemzeti érdekek képviselete. Ez utóbbi nem okoz ellentmondást? -- A helyzetünk kétségkívül nem egyszerű. Minden sportdiplomata gondja: egyeztetni a fejlesztés és mellette a nemzet érdekeit is. Az ország személyes képviselete már önmagában is előnyt jelent, közvetlen és azonnali információkhoz juthat a képviselő jóvoltából a nemzeti szövetség, ami olykor önmagában is igen értékes lehet. Még nagyobb lehetőséget rejteget az elfoglalt pozíció a nemzeti képviseletet ellátó játékvezetők szerepeltetésében, illetve a nemzetközi bírói kar tagjainak kiválasztásában és menedzselésében is. Mindig arra törekedtem, hogy elérjem válogatottunk számára az esélyegyenlőséget és a játékvezetői objektivitást! + A sportág bennfentesei emlékeznek rá, miként alakította a csoportbeosztást a bécsi Európa-bajnokságon még 1974-ben, a legnagyobb diplomáciai sikerét pedig azzal a szabályváltoztatással érte el, amely biztosítékot jelentett a magyar válogatottnak a szöuli olimpiai részvételre. Ennek ellenére nemegyszer kellett igen heves kritikával szembenéznie itthon. -- A vízilabda a mi nemzeti sportunk. Itt a sikertelenségnek nagyobb a súlya, mint más labdajátékokban. A kudarc már-már megbocsáthatatlan, márpedig valakinek viselnie kell a következményeket. Pályafutásom alatt ritkán találkoztam olyan szövetségi kapitánnyal -- a kivételek: Rajki Béla, Kásás Zoltán és doktor Kemény Dénes --, aki kudarc esetén magára vállalta volna az eredménytelenség felelősségét, aki a felkészítésben vagy egyéb fogyatékosságban kereste volna a rossz szereplés okait. Ilyenkor többnyire a legkézenfekvőbb volt a diplomáciai gyengeségbe kapaszkodni, az elfogult játékvezetésre fogni a kudarcot. Igen, nemegyszer keresték, sőt, találták meg a bűnbakot bennem, de ezzel együtt kellett és kell élnem. El kell viselnem. A legfontosabb, hogy én mit érzek, és mit tudok arról, amit a nemzeti érdekek érvényesítéséért tettem. + Sportdiplomataként hogyan látja a magyar válogatott olimpiai esélyeit? -- Aranyesélyes a csapat. Természetesen mindent elkövetek, hogy esélyeink csak erősödjenek. Becsülöm a kapitány, doktor Kemény Dénes korrektségét. Megnyugtató érzés, hogy pontosan ismeri a sportdiplomáciában rejlő lehetőségeket és az olykor áthághatatlan korlátait is... Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2000. január 24. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
