Vasas-Plaket 10

Honvéd-Domino 12

(4-3, 1-3, 2-5, 3-1)

Komjádi uszoda, 500 néző. V: Juhász, Marjai

VASAS: Kovács Z. - KOVÁCS R. 3, Varga T. 1, KATONÁS 3, Steinmetz Á., VINDISCH 3, Czirok. Cs: Vári, Lehmann, Rex-Kiss B. Edző: Somossy József

HONVÉD: PELLE - Tóth I., Takács 1, Bereczki 1, BÁRÁNY 1, SUGÁR 2, Gombos 1. Cs: VARGA II ZS. 3, JŠger 1, Ofner 1, Szívós, Péter 1. Edző: Kovács István

Gól - emberelőnyből: 10/6 (3/3, 2/1, 3/0, 2/2), ill. 6/4 (0/0, 2/1, 3/2, 1/1)

Négyméteresből: 2/2, ill. -

Kipontozódott: Takács (20. p.), JŠger (23. p.)

Belekezdett a Vasas, igazolandó az előzetes híreket, amelyek szerint acélossá edződött Savonában a talján sztárgárdákkal vívott felkészülési csatákban. Hamar elment 3-1-re az angyalföldi együttes, két biztos kézzel értékesített előnyből és Kovács Róbert kapáslövésével. Ám eztán a hazaiak zónavédekezéséről kiderült, hogy annak szervezettsége - összhang védők és kapus között - időarányos, azaz van még mit csiszolni rajta (Takács és Varga II is átlőtte, elég simán). Bár az idősebbik Varga, Tamás bombája elől Pelle jóformán csak elugrani tudott, a második részben kiderült, a Honvéd nem véletlenül jegyzett három akciógólt az első hét percben. Pelle feljavult, ő fogta Steinmetz csavarját, szemközt Kovács Zoltánnak ez elsőre nem sikerült a "kis" Varga esetében. Utána kétszer is lehalászta a center "bekhendjeit", Sugár távoli zsengéje azonban átcsusszant a keze alatt - ámbár a másik kapunál a másik Kovács, Róbert tartotta a lelket a piros-kékekben.

Akik mindazonáltal süllyedni látszottak a térfélcserét követően, egy kiállítás leteltével a berobbanó védő egy ütemmel lemaradt Gombosról, aki még be tudta tenni a labdát a hosszúba, aztán Tóth Imre szerzett labdát és lövetett gólt Bereczkivel (5-8). Mígnem jött ugyanez fehérben: ezúttal a kékek egészültek ki, ám nem rendezték a soraikat, és egy kósza bejátszásból négyméterest kapott a Vasas (noha a bentiek a sapkáikat, Kovács István pedig a haját lapogatta az ítélet okán). Eztán Vindisch is jól balanszírozott az agresszivitás és a szabálytalanság határán, akárcsak az imént Tóth, elcsente a labdát, végigvitte, majd egy több mint pazar ejtéssel belátható közelségbe hozta övéit. Sőt. Újabb fórt kapott a Vasas, csakhogy Somossy József hiába kért időt, Vári rossz passzát aligha kalkulálhatta be a javallott megjátszásba, miképp az sem, hogy a bajnokról eztán Bárány lő egy gólt centerből. Váriban munkált a bizonyítási vágy, kétszer is nekidurálta magát, de mindannyiszok blokkolták (avagy ez a zónavédekezés szervezettebbnek tűnt), miképp a felkészülési időszak végén remek formában tüzelő Varga Tamás sem találta meg az utat. Ellentétben öccsével, Zsolttal, aki a túloldalon ismét háromgólosra hizlalta a vendégelőnyt 16 másodperccel a duda előtt. A lejtmenet ezzel nem ért véget: hat szekundum elteltével Vári a meglepetés erejével próbált hatni egy távoli pattintással (fölé ment), ám leginkább a társai álla esett le, legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy senki sem úszott vissza a meglóduló Péter Imrével, aki nyolc tizeddel a zárás előtt még egyet berámolt (7-11).

Itt akár le is engedhették volna a függönyt, mert bár a Vasas mindent megpróbált, előnyöket és négyest is kapott, be is lőtte valamennyit, ám a védelem az egyetlen Honvéd-előny során (9-11-nél) megette Ofner hagyományosan a hosszúba zúdított lövését, amivel "még egyszer" eldőlt a rangadó.

Mindebből, persze, túl sok következtetést aligha kell levonni: azok a meccsek, amelyek számítanak, hónapok múlva esedékesek. Addigra a Vasas gyaníthatóan visszakapja Vári Attilát, aki vasárnap délután még csak árnyéka sem volt sydneyi önmagának. Nem véletlenül volt bosszús a távoli csavarok nagymestere: "Azt a rossz passzt, azt borzasztóan sajnálom. Meg a lövéseim. Nem mondom, még fájt a kezem, nem tudok rendesen ráborítani a labdára, de akkor is. Iszonyatosan rosszul érzem magam."

Aztán még merengett egy sort magányosan, a lelátó kőpadkáján ülve. Őt ismerve gyanítható: nem törődik bele, hogy csak így elillanjon a világ dicsősége.

Somossy József: - Gyengén védekeztünk, ez pedig rányomta bélyegét a támadásainkra is. Azt hiszem, még nem állt össze kellőképp a csapat, de szerintem mérkőzésről mérkőzésre egyre jobbak leszünk.

Kovács István: - Rendkívül okosan és fegyelmezetten játszott a csapatom, elöl türelmesen, és ami igazán fontos, precízen támadott. De a védekezésre sem lehetett panasz, Pelle remekül védett, azaz úgy gondolom, teljesen megérdemelten nyertünk.

Mellesleg

Hesz Máté szokásához híven rendíthetetlenül vigyorgott a Komjádi előtt. Miközben edzője, Vad Lajos nyúzott arccal próbálta ecsetelni, milyen egy három hónapja pénztelenségben hagyott csapatot motiválni, az FTC-Thomas Jeans frontembere egy szájfrissítőt tartalmazó tubust mutogatott boldogan. "Ezt kaptam tegnap a mozijegy mellé! Ha így megy tovább, lehet, hogy elfogyasztom vacsorára. Egy kis gyomorégés, de legalább ingyen volt." Avagy így mulat egy magyar úr.

Bajnoki címvédőként, az FTC égisze alatt.

Vári Attila nyomaiban sem idézte bajnoktársa, Székely Bulcsú hat nappal korábbi produkcióját (utóbbi a Fradi színeiben hármat lőtt a BVSC-nek). Az angyalföldiek olimpiai aranyérmese meglehetősen gyengén muzsikált, igaz, a savonai tornán megsérült a keze, miután csúnyán összecsattant a nizzai center fejével, és kissé vissza is feszült. Dr. Gábor Antal kúrájának hála azért sikerült "üzemkész" állapotba hozni vasárnapra.

Ő egyébként a Honvéd orvosa.

Zsolt két meccset nyert

A báty a Vasasban, az öcs a Honvédban. Vagyis a Varga fivérek - "történetük" során először egy-egy elitcsapat tagjaként - a medencében is szembe kerültek egymással. Az idősebbik testvér,Tamás az angyalföldiek bekkje, míg öccse a tavalyi bronzérmes centereként várta a kívülállók által még inkább várt párharcot.

Elvégre - ismerve a mai vízilabda keménységét -, nem jellemző, hogy a játékosok testvéri kézzel érnének egymáshoz.

Akik azonban tettlegességig fajuló testvérharcra számítottak, azoknak csalódniuk kellett. A Varga testvérek közötti viszály ugyanis kizárólag gólpárbajban nyilvánult meg.

Persze, nem véletlenül. Mert amellett, hogy Tamás és Zsolt is megígérte, hogy azokat az eszközöket nem fogják bevetni, "amelyeket másokkal szemben esetleg megengedünk magunknak", a trénerek is óvatosak voltak. Utóbbiak persze csak szakmai szemszögből nézték a dolgot, Kovács István ezért adta utasításba Varga Zsoltnak, hogy centerbe lehetőleg ne vigye be magával bátyját, mert a közeli ismeretség lévén ő könnyebben semlegesítené, arról nem is beszélve, hogy ő a Vasas legjobb bekkje. Ezt a parancsot a Honvéd pólósa be is tartotta, sőt a mezőnyben is ritkán akadt össze a testvérpár. Első ízben a harmadik negyed vége felé találkoztak (kölcsönös víz alá nyomkodás, de nem több), vetélkedésük azonban jóval korábban elkezdődött.

Méghozzá az első negyedben a fiatalabbik Varga, Zsolt góljával. Találatát a bratyó talán szemtelenkedésnek fogta fel, mert a következő támadásból ő is eredményes volt. A második hét percben a vendégek Vargája ismét betalált, erre viszont már nem érkezett Tamástól válasz.

A testvérpárharc tetőpontja - mint a klasszikus drámákban - a harmadik felvonásban következett: 9-7-es Honvéd vezetésnél a Vasas támadhatott. A labda Tamáshoz került, szemben vele az öcs karja takarta a kaput. A Vasas játékosa lőtt, a labda pedig Zsolt ujjait érintve elkerülte Pelle kapuját. A játékvezetők szerint nem ért védő a labdához, így jöhetett az ellentámadás, melynek során hasonló a szituáció adódott, csak fordított szereposztásban. Ja, és volt még egy különbség: Zsolt belőtte a helyzetet, vagyis az állás 9-8 helyett 10-7 lett a Honvéd javára. S mivel a találkozó végeredménye 12-10 lett, könnyen lehet, hogy ennél a momentumnál dőlt el mindkét mérkőzés.

Az egyik a Honvéd, a másik Varga Zsolt javára.

(csurka g.-szőllőssy k.), A színes Sport 2000.10.30.