Valkay Ágnes, a magyar női póló egyik, ha nem a legnagyobb ígérete.

Iménti kijelentést mi sem bizonyítja jobban, mint egy felettébb érdekes tény: a lajosmizsei születésű hölgy előbb játszott a felnőtt-, mint az utánpótlás-válogatottban...

Immárom öt esztendeje, 1996-ban, hogy bemutatkozott a legjobbak között. Egészen pontosan 1996 januárjában hívta meg először a kapitány -ugyanezen év nyarán játszott először a "kicsik"között. A még csak húszesztendős hölgynek bérelt helye van Faragó Tamás együttesében, fiatal kora ellenére egyik vezéregyénisége a csapatnak.

"Jól érzem magam a válogatottban. Egységes a csapat, a legjobb pólósok játszanak benne, azaz minden adott a sikerhez"-kezdte Valkay Ágnes, aki szülei révén ismerkedett a medence világával. Úszóedző édesanyja vitte le az uszodába -ezt a sportot űzte például Szegeden, majd Kecskeméten is. Az atlétikát is kipróbálta (mezei futóversenyek eredménylapjai bizonyítják, a futás sem ment neki rosszul...), ám a papa, Valkay Ferenc tudta, érezte, az uszoda kislánya világa. Na nem kifejezetten ezért alakította meg Kecskeméten a vízilabda-szakosztályt, de ha már így alakult, naná, hogy Ágit (és persze másik két lányát, Erzsébetet és Annát) is bevette a "buliba".

"Jó volt labdázni a vízben, hamar megtetszett"-emlékezett a boldog gyermekévekre a játékos, akinek mellesleg a fiúkkal is meggyűlt a baja. Ágnes ugyanis egy ideig női csapat nem lévén, a fiúk között szerepelt -és ontotta a gólokat. "Bizony, a vele egyidős kissrácok között is villogott, nehezen tudták tartani őt"-erősítette meg a Valkay Ágnesről szóló híreket az utánpótlásképzésben főszerepet játszó KSI-edző, Merész András.

A fiúk közötti sikerek után törvényszerű volt, hogy a lányok között még inkább érvényesül a tehetsége. A Villanó Fókák csapatában is szórta a gólokat (mint tette idén olasz klubcsapatában, ahol negyvennégy találatával harmadik lett a góllövőlistán), majd 1998-ban eddigi legnagyobb sikerét érte el a junior-válogatottal.

"Bizony, az a junior Európa-bajnokság csodálatos emlék számomra. Eszembe szokott jutni, annál is inkább, mivel a mostani felnőttválogatott tagjai közül többen is részesei voltunk annak az ünneplésnek, sokunk büszkén őrizgeti otthon az aranyérmét"-elmélkedett Ági, aki nem tagadta, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon hasonló sikert vár a csapattól: "Jók az ellenfelek, de itthon nem lehet más a célunk, mint az elsőség kivívása!"

Utóbbi két felnőtt világversenyéről -mint sokan társai -nem őriz szép emlékeket, éppen ezért mindenképpen győzelemmel akarja zárni az Eb-t. "Komolyan mondom, ha nem nyerünk, akkor legyünk harmadikok. Másodikok semmiféleképpen. Borzasztó érzés lenne döntőt veszíteni..."-zárt határozottan. A felvetést, miszerint mit szólna ahhoz, ha előre odaadnák a csapatnak a bronzérmeket, azon nyomban elutasította, egy "cél az aranyérem!"mondattal kísérve. Elszántsága több mint biztató.

Nemzeti Sport 2001.06.06.