A LEN-kupában indul majd a Szeged
Túlteljesítették a célkitűzést - Távol maradtak a szponzorok
Terítéken az SZVE csapata
A mester, Pozsgay Zsolt szívesen maradna ...
A hét közepén véget ért az OB I-es férfi vízilabda-bajnokság. Az aranyérmet az UTE gárdája szerezte meg, a Vasas-Plaket csapata lett a második, a Fradi a harmadik, míg nagy örömünkre a negyedik helyen a Szegedi VE végzett. Ez különösképpen azért is tiszteletreméltó eredmény, mert egy olyan sportág bajnokságában végeztek előkelő helyen Csapóék, amelyben a válogatottnak komoly sansza van az atlantai olimpián valami csodás eredmény elérésére. Hogy ez a "majdnem-dobogó" hogy jött össze a szegedieknek, erről ültünk le beszélgetni a csapat mesterével, Pozsgay Zsolttal. |
- Zsolt, majdnem sikerült megismételni a '90-es bajnoki bronzot, ami az utóbbi évek legjobb eredményének számít.
Tavaly "csak" hatodik helyen zártatok, ennek függvényében az idei évadra milyen célkitűzést szabtak a vezetők?
- Az elmúlt két évhez hasonlóan, most is a rájátszásba jutás volt a feladat, vagyis a hat közé kellett kerülnünk. Ez
egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek, hiszen várható volt a pesti együttesek jelentős erőfölénye. Az UTE ugye BEK- és
Szuper-kupa győztes volt, a Vasas idén nyert KEK-et, a Fradi LEN-kupa döntőt játszott, míg a BVSC a Magyar Kupát nyerte meg.
Ráadásul a Tungsram is egyre jobb teljesítményt nyújtott, a bajnokságban fokozatosan jött fel, az ősszel kimondottan
sikeresen szerepelt. E csapatok mögött alig-alig mutatkozott rés a hatba jutásra. A vidék legjobbjai akartunk lenni, de
gondolom, ugyanez volt a terve a Szolnoknak és a Szentesnek is.
- A játékosállományban nem sok változás történt.
- Szerencsére nem, a csapatot gyakorlatilag sikerült együtt tartani. Bár válogatottunkat, Fodor Rajmundot mindenhonnan
csodálatosabbnál csodálatosabb ajánlatokkal bombázták, a maradás mellett döntött. Egyedül Dongó Laci érkezett közénk, ő
Szentesről tért vissza.
- Biztosan pontszámban is gondolkodtál.
- A hatba kerülésre az én kalkulációim alapján legalább 28 pontra lett volna szükségünk. Ezt nem értük el, mert az őszi
14 pont mellé a tavasszal csak 12-őt gyűűjtöttünk. Igaz, ekkor hétszer játszottunk idegenben, míg a hazai medencében
mindössze négyszer. A tavasz folyamán négyszer nyertünk és döntetleneztünk, háromszor szenvedtünk vereséget. Ezek közül
egyedül a Vasas elleni volt súlyos. De mindent egybevetve úgy érzem, az ősszel tűnt egységesebbnek a csapat.
A BVSC kiverése a bravúrok kategóriájába tartozik.
- Ennek mi lehet az oka?
- Az igazság az, hogy a tavaszra történő felkészülésünk hagyott némi kívánnivalót maga után. A válogatottak nagyon sokat
voltak távol, és a vizsgaidőszak is elvonta az energiát a közös gyakorlástól. Tudni kell, hogy a csapat majd' 90 százaléka
jár felsőfokú iskolába. És nyugodtan ide lehet venni a Komjádi-kupát, ami januártól márciusig tartott. Ebben a junior
együttesben a felnőtt keretből hatan voltak benne. Nem tagadom, ez is okozott némi zavart. A térség speciális helyzete miatt
alig tudtunk komoly edzőmeccset játszani, ugyanis nem lehet állandó jelleggel, teszem azt a Vásárhellyel kétkapuzni. Talán
csak a Partizánnal és a Becsével vívott meccsek voltak kivételek ez alól.
- Pár értékes pontot elhullajtottatok.
- Ez így igaz, például a Szparinál, Egerben, vagy éppen Szentesen is talán nyerhettünk volna. Legalábbis ez volt a terv.
Egyedül a Fradi elleni otthoni ikszért nem voltam mérges. Annak ellenére, hogy bár az elmúlt hét évhez képest most
szereztük a legkevesebb pontot, mégis biztosan jutottunk a rájátszásba ...
- ... ahol aztán rendesen kitettetek magatokért.
- Igen, mert ez az előzőleg felsorolt problémák miatt egyáltalán nem volt várható. Óriási bravúrnak tartom, hogy az
elődöntőbe jutásért kivertük a nálunk sokkal esélyesebbnek tűnő BVSC-t. A gárda túltette magát az óvás körüli hercehurcán,
ekkorra ért össze igazán a csapat. Pedig megint elkezdődött a vizsgaidőszak. Aki átélt már ilyet, az jól tudja, hogy ez
milyen kizsigerelő hatású. A döntőbe nem jutottunk be, a Vasas megállított bennünket. De szégyenkezni akkor sem kellett!
Főleg Pesten játszottunk szenzációsan.
- Arra kérlek, értékeld a fiúk teljesítményét.
- Öt csoportot állítottam fel. Scsegyerkin, Csapó és Fodor mindvégig jól játszott, példamutató volt a hozzáállásuk.
Felkészültségükhöz képest jó teljesítményt nyújtott Török, Dongó és Molnár Péter. Az előző szezonhoz képest halványabban
szerepelt Molnár Tamás, Mód és Megyeri. Elvárhatót nyújtott Halász, Orosz és Kiss. Bólya, Varga, Csörgő és Tóth kevés
alkalommal jutott szóhoz. Itt mondanám el, hogy ha a jövőben ilyen, vagy még ennél is szebb sikereket akar elérni az
együttes, akkor a tanulás mellett sokkal többet kell vállalniuk a csapatért is.
- Arról se feledkezzünk meg, hogy a különböző korosztályú válogatottakban rengeteg szegedire számítottak.
- Ez pontosan a tervszerű nevelői munka eredménye. Akik ebben a segítségemre voltak, azoknak itt a nyilvánosság előtt is
megköszönöm a töretlen hittel végzett munkát. Fodor mellett idén Molnár Tamás is felnőtt válogatott lett. ők, kiegészülve
Mód Petivel, a junior vb-re készülő gárdának is oszlopos tagjai. Kiss Csaba és Csörgő Péter pedig az ifjúsági EB-n
szerepelhet. Hogy a sor teljes legyen, amennyiben Magyarország részt vesz Japánban a fukoakai Universiadén, a küldöttségnek
minden bizonnyal tagja lesz Molnár Péter, Török, Dongó, Molnár Tamás, Mód és esetleg Bólya is. Ennyi válogatottal nem sok
csapat büszkélkedhet.
- Tele vagytok válogatott versenyzővel, és ismét indulhattok a LEN-kupában. Ennek ellenére komoly szponzorral
egyáltalán nem rendelkeztek ...
- Megmondom őszintén, ez valahol nagyon rosszulesik nekünk. Nemzetközi szintű eredményeket érnek el a fiúk, mégsem akad
meg senkinek a szeme rajtunk. Pedig mostanság a vízilabda sikersportág!
- Július közepén lejár a szerződésed. Veled vagy nélküled indultok a LEN-kupában?
- Nagyon szép emlékeim vannak a gárda legutóbbi nemzetközi kupaszereplésével kapcsolatban. Természetesen nagy kihívásnak
érezném, ha ismét én vezethetném a csapatot ...
Szélpál László, Délmagyar
|
FONTOS
