A "nem semmi" kategória a sportban valahol ott kezdődik, amikor az ellenfelek biccentenek elismerően és főként csodálkozóan sikereink előtt. Nos, ezt a "nem semmi" érzést élhette át Hajnal András és Lengyel Imre a berlini Európa-bajnokságon, ahol a szinkron toronyugrásban elért második helyük után szinte az egész mezőny arról faggatta őket: hogyan is hozták össze ezt a hatalmas bravúrt.
És ha a sportág hátterét tekintjük, akkor az valóban "nem semmi", hogy a magyar műugrás 1958 óta legsikeresebb esztendejét élte meg, hiszen a már említett szinkron torony második hely mellé Lengyel Imre toronyban és az ifjúsági világbajnokságon Barta Nóra három méterről még egy-egy ezüstöt "biggyesztett".
És ha azt vesszük, hogy nincs egy épkézláb ugrótorony Magyarországon, hogy a sportág támogatása, menedzselése és a felkészülési lehetőségek közel sem azonosak az élnemzetekével, nos, akkor érdemes elgondolkodnunk, és főként nagyra értékelnünk ezeket az érmeket.
Az érintettek, vagyis a szövetség vezetői, az edzők és a versenyzők már megtették ezt, amikor csütörtökön este egy kellemes vacsora keretében összeültek az Amadeus Hotel éttermében egy kis ünneplésre.
És remélhetőleg megteszik ezt a magyar sport vezetői is, amikor - már egy sikeres olimpiai szereplés reményében - a műugrás támogatásáról értekeznek.
Mert ha a berlini Európa-bajnokság és az aacheni ifjúsági világbajnokság sikereit vesszük alapul, "nem semmi" eredményeket várhatunk a 2004-es athéni játékokon is.

Nemzeti Sport 2002.08.23.