Sydney, Olimpiai uszoda, 3000 néző. V: Prihodko (kazah), Boyer (amerikai)

MAGYARORSZáG: KóSZ - Fodor, KáSáS 3, Steinmetz B., dr. Molnár T., Vári, Kiss G. Cs: VARGA ZS. 2, Märcz, Vincze, Biros, Tóth F. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

OLASZORSZáG: GERINI - Binchi, Angelini, Silipo, A. Calcaterra, GHIBELLINI 1, Sottani 1. Cs: Postiglione, Mangiante, R. Calcaterra, Mammarella 1, Vittorioso. Szövetségi kapitány: Ratko Rudics

Gól - emberelőnyből: 11/5, ill. 7/2

A 3. helyért: Spanyolország-Oroszország 9-8 (2-2, 2-2, 1-1, 4-3). Az 5. helyért: Jugoszlávia-Egyesült államok 8-4 (2-0, 2-1, 2-2, 2-1). A 7. helyért: Ausztrália-Görögország 9-10 (2-1, 4-3, 1-2, 1-2, 0-1, 1-0, 0-1)

A végeredmény: 1. Magyarország (Kósz Zoltán, Tóth Frank, Märcz Tamás, Varga Zsolt, Kásás Tamás, Vári Attila, Kiss Gergely, Szécsi Zoltán, Fodor Rajmund, Vincze Balázs, Steinmetz Barnabás, dr. Molnár Tamás, Biros Péter. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes), 2. Olaszország, 3. Spanyolország, 4. Oroszország, 5. Jugoszlávia, 6. Egyesült államok, 7. Görögország, 8. Ausztrália.

A jövő évi olimpia már biztos résztvevői: Ausztrália (rendező), Magyarország (Európa-bajnok), Egyesült államok (Pánamerikai Játékok győztese), Olaszország (Vk-kvalifikáció), Spanyolország (Vk-kvalifikáció), Horvátország (Európa-bajnoki második). A fennmaradó hat helyre kerül ázsia és Afrika legjobbja, valamint a jövő évi hannoveri selejtezőtorna első négy helyezettje.

Még egy utolsó meccs.

De lesz-e belőle "utolshow"?

Nem, itt már aligha lehet brillírozni. Egy háromhónapos menet zárófelvonása következik. Az idei harminchatodik mérkőzésünk. Iszonyú sok. Különösen úgy, hogy ebből tizenhatot szeptember másodika óta kellett megvívniuk legjobbjainknak. Benne a gyilkosan kemény Európa-bajnoksággal.

Ráadásul a végére az olaszok jutottak. Utoljára '95-ben jártak világverseny döntőjében (Vk, Atlanta). Akkor kikaptak - tőlünk. Most végre nyerni akarnak. önbizalmat gyűjteni az olimpia előtt. Bizonyítani, hogy a nyitónapon aratott sikerük nem volt véletlen.

Persze, a mieinket sem kell félteni. Kiüt rajtuk az aranyláz. Szemben ama bizonyos csoportderbivel, most megint fel vannak töltve a fűtőelemek. Idén Mataróban, Bilbaóban, az Unicum-kupán, az Eb-n, Melbourne-ben mindig ők álltak a dobogó tetején. Szép volna, ha pont a hatodikon csúsznának le az első helyről. Nem lenne méltó ehhez a fantasztikus idényhez.

A döntő ugyanakkor hű tükre a szezonnak. Nincs szépség, csak küzdelem, az utolsó utáni tartalékok felélése.

Kegyetlen gyurmázással kezdődik. Izmok és idegek feszülnek - előbbiek egymásnak, utóbbiak a tét miatt. Nincs fogáskeresés, azonnal megragadják egymást, ahol lehet. Az első előnyt ők kapják, a védelem azonban szilárd, majd mi kerülünk előnybe, Kásás pedig teketóriázás nélkül bedugja a hőmérőt Gerininek (valahogy így hívják a kapus hóna alá pattintott labdát). Sajnos, a második hátrányban már nem állunk úgy a lábunkon, Mammarella ki is használja az alkalmat. Varga szintén: miután kiküldik róla védőjét, két rázuhanó olasz között is be tudja vágni a labdát a léc alá (2-1). Ha Biros is ugyanezt tenné az utolsó percben, nyugodtabbak lennénk, csakhogy Gerini bele tud kapni a rövidre zúdított bombába.

Olasz fórral indul a második rész - de indul valami más is. A Kósz-féle őrző-védő bemutató. Elsőként Silipo lövését tartóztatja le, majd Angeliniét is. Közé esik egy kissé szétesett előnyünk, Vári nem is tudja behúzni a végén, sajna, Ghibellini - szintén fórból - megtalálja a sarkot a túlvégen. Negyven másodperc után érkezik a válasz: a bírók nem tűrik ellenfeleink egyre brutálisabbá váló védekezését, ismét előnybe kerülünk, Kásás meg újfent kiold egy rakétát (3-2). Egyenlíthetnének az olaszok, de túl magas a magyar fal, Mammarella elszálló labdája legfeljebb az űrszondákat zavarja.

és szokás szerint kiderül: az efféle hibák egyre nagyobb súllyal esnek latba az ellenfél játékosainál. Mindinkább tartaniuk kell attól, hogyha tévednek elöl, bűnhődnek hátul. Nem lehet könnyű ezzel a tudattal pólózni.

Nem is tudnak. Varga rögvest az elején elsüti az ágyút, Gerini ugyan nem megadóan teszi fel a kezét, de legalábbis későn: a labda már rég átsüvített a feje fölött. Ghibelliniék ugyanakkor hasztalan keresik a rést, a magyar zónán nem jutnak keresztül. Leginkább Kósz parádézik: van, hogy véd, máskor a center elől halássza el a labdát mérföldes csápjaival. és amikor Kásás a negyed felénél úgy eltalálja a jobb felső sarkot, hogy annál tökéletesebben gyakorlatilag képtelenség, a taljánok alkalmasint sejtik: ez az arany is a magyarok vitrinjébe kerül. Egy lecsorgó labdából Sottani ugyan szépít (5-3), ám a jelenlegi, nagyhatalmi erőviszonyok közepette aranyszabályként kezelendő, hogy ezt a magyar csapatot az utolsó negyedben lehetetlen megverni három góllal.

Már csak azért sem, mert Kósz zárórát csinál: 1999-ben nem hajlandó többször maga mögé nyúlni. Silipóék ugyan próbálnak mindent, ejteni, lóba után lőni, aztán kapásból - Zoli keze mindenütt ott van. Amikor három perccel a vége előtt egy lenyűgöző nyújtózással a túlsó sarokból is átér Ghibellini bombájára (holott az emberhátrányos védekezésben elvileg azt a részt egy védőnek kellene betakarnia, csak hát az ösztön, no meg a tudás), az uszodában valóságos karnevál kezdődik: a lelátón tomboló helybéli magyarok szinte hazai hangulatot varázsolnak a zárópillanatokra. Mi már nem erőltetjük annyira a góllövést - igaz, nem is maradt sok erőnk így, a végére. Mindazonáltal még mindig több, mint az olaszoknak, ezért csobbanhat a vízbe újfent mindenki mámorosan a duda pillanatában, és úszhat - a boldogságban.

Csak Kemény áll a parton, szárazon. "Mondtam a fiúknak, most ne dobjanak be. Majd jövőre."

Igaza van. Meglehet, nem lehet kétszer ugyanabba a medencébe lépni. Márpedig igazán az volna a szép, ha 2000. október elsején ő is repülne - az idei szárnyalás csupán előjáték volt.

De szavamra, fantasztikusan sikerült. Olyannyira, hogyha a magyar vízilabda-válogatott közelében van az ember, nézhet jobbra, nézhet balra, sem a szemének nem hisz, sem az ősi bölcsességnek.

Itt minden arany, ami fénylik.

*

Ha az Eb-aranyak után közelről is megnéznék a Világkupát, no meg az azt hazaszállító tizenhárom klasszist, jöjjenek ki Ferihegyre. Kedden délután fél háromkor ide érkeznek a világ legjobbjai.

Csurka Gergely helyszíni jelentése Nemzeti Sport 1999. október 4.