"Dani Gyurta: Hungary's boy wonder" - hirdeti méltóságteljesen a Swimming World júniusi számának egyik cikke, amely beszámol az utóbbi évek világszinten is legkiemelkedőbb klasszisának számító ifjú úszótehetségéről, Gyurta Daniról. A magyar csodafiú - merthogy ezt takarja az angol cím - májusban ünnepelte tizenharmadik születésnapját, ám egy évvel korábban szenzációs időeredményeivel már elkápráztatta a világot.

A fiatalember idén már a felnőtt mezőnyben is bemutatkozott, s a bécsi nemzetközi versenyen 200 méter mellen 2:25.46-os időeredménnyel ért célba. Ilyen idős korában soha, senki nem úszott hasonlót a világon. Széles Sándor tanítványa egyébként remek egyéni rekordokat mondhat magáénak. 50 méter mellen 30.16 másodperc (a korosztályos amerikai csúcs 33.88), 100 mellen 1:04.78 (1:09.48), 200 mellen 2:17.98 (2:30.12), 200 vegyesen pedig 2:10.83 perc (2:15.42) a legjobb ideje. Ráadásul a kétszáz méteres mellúszásban tizenkét évesen öt és fél másodperccel jobbat úszott, mint addig akárki más az Egyesült Államokban - tizennégy éves korig!

A Swiminfo.com című internetes úszó szaklap egy hónapja interjút készített a fiatalemberrel, amelyben Dani komoly célokról beszélt.

- Elégedett vagy az eredményeiddel?
- Igenis, meg nem is. Természetesen boldog vagyok, hiszen ezek a legjobb időim, de a fordulóimon és a hajrámon még sokat kell javítani. Az edzőm szerint kétszázon 2:16 alá is mehetnék, ha a fordulóim jobban sikerülnének.

- Akkor nyáron még lehet javulni...
- Igen, minden versenyen úgy állok rajthoz, hogy a legjobb eredményt hozzam ki magamból. Sajnos a junior és a felnőtt Európa-bajnoksághoz is fiatal vagyok, így a magyar bajnokságon szeretnék aranyérmet szerezni.

- A 2004-es athéni olimpián még csak tizenöt éves leszel. Szerinted a 2:10-es eredmény elég lehet az aranyéremhez kétszáz mellen?
- Egyre nehezebb megdönteni a csúcsokat, de úgy vélem, a világbajnokságon már 2:09 közelében lesz a világrekord. Azaz aki Athénban nyerni akar, annak ennél jobbat kell úsznia. Ez a célom, addigra már ilyen eredmény közelében szeretnék lenni.

Pincési László, [origo] 2002.06.21.