|
|
| ||||
|
|
Csevegés Kovács Ágival, aki tizenhárom perccel az edzés előtt még bevág egy meggyes pitét
A korral jár ------------------------------------------------------------ forrás: CSG, Nemzeti Sport 1999.07.20 ------------------------------------------------------------ -- Feltűnően pontos! -- Régóta vár? -- Gyönge negyedórája. Ha az ember az Árpád hídtól indul... A Hungária körúton sosem lehet tudni. -- Én viszont a Margit hídtól, így ki tudtam számolni az érkezést! -- Könnyű magácskának, a Kőér utca hazai pálya. -- Ez igaz. -- Sőt, éles logikával arra is rájöttem, hogy gyaníthatóan az előző hetekben a Margitszigeten tartott edzésekről sem késett el. -- Kétségtelen, nem volt gond a Szigeten. Sőt, jobban is éreztem magam ott. -- Mit hallok?! és a Szpari-uszoda, az édes otthon? -- Jó-jó, de azért ilyenkor nyáron sokkal élvezetesebb a nyitottban. Nagy a nyüzsgés, strandolók, aztán ott vannak a vízipólósok is. -- Ők mesélték, hogy több napon át higítószagban úsztak. -- Hú, tényleg nagyon büdös volt. Ráadásul a munkások a parton kopácsoltak, fúrtak-faragtak. -- Hogy viselte el? -- Azért meg lehetett szokni. Ha egyszer muszáj... -- Egyébként pedig zavarban vagyok, hogy szinte kérés nélkül ráállt az interjúra. -- Ezt hogy érti? -- Régebben azért nehezebben állt kötélnek. -- Nagyon fiatalon kerültem be az élsportolók közé, nyilván ezért voltam annyira visszahúzódó. Egyébként szerintem a többség így van ezzel. -- Az már biztos. Emlékszem, milyen meghitten kergetőztek Molnár Danival a sevillai Európa-bajnokságon... -- Ilyen maradandó élmény volt? -- Hát, nem szokványos, hogy egy újdonsült Eb-aranyérmes a műugrómedence körül szaladgál, menekülve a rádióriporter előreszegezett mikrofonja elől... -- Igen-igen, megmaradt bennem is. Nem tudom, miért kezdtem el futni... Valahogy olyan furcsa volt az egész, hogy kérdeznek és beszélni kell. -- Az idei országos bajnokságon úgy vettem észre, sokkal nyitottabb, hogy azt ne mondjam, csacsogósabb lett. -- A korral jár. -- Ezek szerint nem csak az érettségi miatt mondhatjuk érettebbnek? -- De nem ám! Néhány év alatt belejön az ember. Lehet, hogy másoknál más a helyzet, nálam így alakult. -- Apropó, a vizsgák hogy sikerültek? -- Jól. Jobban, mint számítottam rá. Semmi problémám nem volt. -- Egy kis puskázás?... -- Ugyan, nem volt rá szükség! Tudtam mindent. -- Becsszó? -- Tényleg! -- Érettebben miként vélekedik a világ dolgairól? Még mindig az úszás a legfontosabb, vagy észrevesz más dolgokat is a nagyvilágból? -- Ezt mire érti? Hogy én is ugyanúgy vagyok-e az egésszel, mint Czene Attila? -- Nem tudom, van-e párhuzam, de mintha ő is arról beszélt volna, mint a sportolók egy része: a tinikor elején még csak a sport létezik, és semmi más, később elkezdi őket foglalkoztatni a külvilág, az idő előrehaladtával egyre inkább. -- Számomra továbbra is az úszás a leglényegesebb. Aztán ha valamire még jut időm, akkor csinálok mást is. -- Jut rá idő, vagy szakít rá? Nem mindegy... -- Akkor úgy mondom, hogy ha valamire akarok szakítani időt, akkor arra jut is. -- Egyébként, ha már az úszás szóba került, lenne egy blőd kérdésem. A mellúszás, ugyebár, a leglassúbb, ráadásul a legösszetettebb technikát igényli.: sosem irigyelte a gyorson rongyolódókat? -- Nem, nem, örülök, hogy mellúszó vagyok! Amikor lábtempófeladatok vannak, a mellet a legjobb csinálni, a többit nem szeretem. Ritkábban persze előfordul, hogy amikor nyűgös vagyok, és sehogy sem megy, jólesik mást is úszni. -- Az a benyomásom, hogy az utóbbi időben egyre kevésbé nyűgös, azaz túltette magát a tavalyi ügyeken. -- Muszáj azokról beszélni? én nem szeretnék. -- Isten ments, hogy sebeket tépjek fel, csupán aziránt érdeklődnék, hogy mindent elfejeltett-e, és ha igen, könnyen ment-e? -- Azt, amin akkor keresztülmentem, sosem fogom elfelejteni. Mondjuk inkább úgy: túltettem magam rajta. -- De azért, biztos, ami biztos, mostanra is maradt egy ügy, a Sarah Poewe-é. -- Most erre mit mondjak? így hozta az élet. -- Miként viseli el, amikor az ön érdekében, de a feje fölött vitatkoznak napokon keresztül? -- Nem örülök, maradjunk ebben. -- De azért Isztambulban nem lesz gond, ugye? -- Bízom benne, hogy meg tudom védeni a sevillai két Európa-bajnoki címemet. -- Ha kizárólag önön múlna, edző, szövetség még csak célzást se tehetne: akkor is kiutazna az Eb-re? -- Végül is rajtam múlott. Az elnökség határozata szerint mindenki maga döntötte el, hogy megy-e, vagy sem. én azt mondtam, elindulok. Addig azért van idő, ha baj van, gondolom, úgyis szól a Külügyminisztérium. -- Egyébként szeret utazni? -- Igen, nagyon is! Megismerkedni a különböző városokkal, kultúrákkal. -- Isztambulban volt már? -- Még nem. -- Eggyel több ok, hogy menjen. A felkészüléssel minden rendben? -- Teljes mértékben. Tényleg nagyon jól megy az edzéseken, jobban, mint a sevillai Európa-bajnokság előtt! -- Ezek szerint élvezi az úszást. -- Igen, pláne, hogy ilyen meleg van, még jól is esik. Igaz, általában fáradt vagyok, de ezt megszoktam. -- És azóta még a lépcsőn sem gurult le... -- Hála Istennek nem. -- Mellesleg hol van itt, a Szpari-uszodában olyan lépcső, amin csak úgy végigzuhan az ember? -- Hátul, a bejáratnál. épp beszélgettem valakivel, amikor mentem fölfelé, hátrafordultam, hogy válaszoljak, megbotlottam és elestem... -- Fáj még a lába? -- Néha. Kicsit. -- Ettől függetlenül, ugye, nyer az Európa-bajnokságon? -- Ezt senki sem mondhatja biztosra. -- és azt mennyire vehetjük biztosra, hogy elmegy egy amerikai egyetemre? -- én azon vagyok. Természetesen csak az olimpia után. De akkor mindenképpen. Szeretem Amerikát, vonzódom ahhoz a világhoz. -- Mit szeret rajta? Hogy nagy, hogy megvan mindene, hogy szervezett? -- Tulajdonképpen az egészet. Eddig láttam Phoenixet, Atlantát kétszer, Miamit. Tetszett mindegyik. -- és melyik egyetemen tanulna szívesen? -- Hm, még nem tudom. Ajánlatot kaptam több helyről is, majd meglátjuk. -- Oké, ahogy látom, lassan kezdődik az edzés. -- Igen, ötvenkor. -- Hogy? Ilyen időpontot még nem is hallottam sportolóknál. -- Tíz perc gimnasztika a parton, aztán egészkor megyünk be a vízbe. -- Aha, már értem. Hát -- köszönöm. -- én is. Menjen nyugodtan, én még veszek valamit a büfében. -- Na, erre kíváncsi vagyok. Mit? -- Meggyes pitét. -- Gratulálok... Tizenhárom perccel az edzés kezdete előtt pitét fal? -- én mindig éhes vagyok! és mindig álmos. -- és az élsportoló szigorú táplálkozási rendje? Mit szólnak az edzők? -- Szerencsére nem ellenőrzik... Egyébként pedig állandóan nézik a kilóinkat, naponta rá kell állni a mérlegre. általában stimmel a súlyom. Na jó, nagyjából... |
| ||
|
||
Kovács Ágnes |
||
|
FONTOS
