Könnyek és némi hiányérzet
Bemutatták az Egerszegi Krisztináról készült filmet
------------------------------------------------------------
forrás: Nemzeti Sport, 2000.08.25
------------------------------------------------------------
 Film készült Egerszegi Krisztináról |
Egerszegi. Ennyi a címe. Minden benne van. Egy csodálatos,
sohasem látott pályafutás története százhárom percben. Közel hét éve
kezdték a forgatást. Hatvannégy órányi felvett anyagból állt össze a
rendező és producer Zákonyi S. Tamás első dokumentumfilmje.
Négy éve, az atlantai olimpia után akarták bemutatni. Anyagiak híján
nem sikerülhetett. Most viszont az Intercom jóvoltából megjelenik
videókazettán, és a hírek szerint szeptemberben a Magyar Televízió
is bemutatja. Csütörtökön délelőtt, az IBS Buda Stage-ben tartottak
sajtóvetítést.
Százhárom perc. A világ valaha volt legjobb úszónője a
főszereplő. Egerszegi Krisztina. Ötszörös olimpiai bajnok,
kétszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok. Csoda, hogy még
nem neveztek el róla uszodát (tényleg, miért is nem?).
Szöulban, a nyolcvannyolcas olimpián kezdődött a mese. Nyolc
évvel később, Atlantában ért véget. Az aranyos nyolc évet dolgozza
fel az alkotás. Szinte mindenki megszólal, aki számít. A nagy
riválisok, a kelet-német Kristin Ottótól kezdve, Dagmar
Hase-ig. De véleményt mond Egérről a hazai edzői és versenyzői
eliten kívül például a pályafutását a riporterállásból végigkövető
Knézy Jenő (Vitray Tamás nem, Zákonyi szerint csak ő
tehet róla, elszervezte...), vagy éppen Egerszegi édesanyja.
Láthatjuk a szöuli aranyak felvételét (Gyere pici lány, Ez meg
fogja nyerni!), a barcelonai triplázást és természetesen az
atlantai győzedelmes búcsút.
Egér amúgy a filmbemutató után sajtótájékoztatót is tartott. Mint
elmondta, mikor annak idején megkeresték a film ötletével, nem örült
neki túlságosan, ám: "Idővel a nemből igen lett"-- majd
elmondta, tetszik neki a film, néhány jelenetét meg is könnyezte.
Amúgy pedig köszöni, jól van, éli a kismamák boldog életét, a néhány
hete született trónörökösnek szenteli szinte minden percét:
,Négyóránként kelünk" -- jegyezte meg a főszereplő. Mint
kiderült, a dokumentumfilmben -- amelynek Berkes Gábor írta a
zenéjét, remekül sikerült! -- egyetlen jelenetet sem vettek fel
újra, csupán az utolsó kockákat, ahol Egér a kedvenc idézetével
búcsúzik: "S az ember célja a küzdés maga...".
Az alkotást látva amúgy némi hiányérezete van az embernek. Fájó,
ám a stáb csupán kilencvennégyben kapcsolta be első alkalommal a
kamerát, az amúgy gyengébben sikerült római világbajnokságon
láthatjuk először a saját készítésű felvételeket. A Szöultól
kezdődő, hat éven át tartó sikersorozatot archív felvételekkel és
interjúkkal dolgozzák fel. Nem ugyanaz.
Az alkotás a rendező meghatározása szerint portréfilm. Inkább
dokumentumfilm. Egér pályafutásáról, eredményeiről mindent
megtudhatunk (Himnuszból három is fért a filmbe...), róla viszont
nagyon keveset. A legintimebb helyszín a Spartacus Kőér utcai
uszodájának edzőterme... Bár az alkotók ezt tervezték, Krisztina
hétköznapjaiba nem nyerünk bepillantást, a családból csak a mama
szólal meg. Persze, mindez Krisztina kérése volt. A magánéletét nem
akarta kamerák elé "cipelni". Egér mindig befelé örült, keveseket
enged, engedett közel magához. Az alkotókat sem engedte. Az ő világa
a filmen zárva marardt előttünk. Mindazonáltal a hiányérzések
ellenére hamar elmegy a százhárom perc. Abban pedig biztosak
vagyunk, a barcelonai olimpia utáni BS-fogadást (tízezer néző a
lelátón) mindenki meg fogja
könnyezni...