Film készült Egerszegi Krisztináról

Százhárom perc. A világ valaha volt legjobb úszónője a főszereplő. Egerszegi Krisztina. Ötszörös olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok, kilencszeres Európa-bajnok. Csoda, hogy még nem neveztek el róla uszodát (tényleg, miért is nem?).

Szöulban, a nyolcvannyolcas olimpián kezdődött a mese. Nyolc évvel később, Atlantában ért véget. Az aranyos nyolc évet dolgozza fel az alkotás. Szinte mindenki megszólal, aki számít. A nagy riválisok, a kelet-német Kristin Ottótól kezdve, Dagmar Hase-ig. De véleményt mond Egérről a hazai edzői és versenyzői eliten kívül például a pályafutását a riporterállásból végigkövető Knézy Jenő (Vitray Tamás nem, Zákonyi szerint csak ő tehet róla, elszervezte...), vagy éppen Egerszegi édesanyja. Láthatjuk a szöuli aranyak felvételét (Gyere pici lány, Ez meg fogja nyerni!), a barcelonai triplázást és természetesen az atlantai győzedelmes búcsút.

Egér amúgy a filmbemutató után sajtótájékoztatót is tartott. Mint elmondta, mikor annak idején megkeresték a film ötletével, nem örült neki túlságosan, ám: "Idővel a nemből igen lett"-- majd elmondta, tetszik neki a film, néhány jelenetét meg is könnyezte. Amúgy pedig köszöni, jól van, éli a kismamák boldog életét, a néhány hete született trónörökösnek szenteli szinte minden percét: ,Négyóránként kelünk" -- jegyezte meg a főszereplő. Mint kiderült, a dokumentumfilmben -- amelynek Berkes Gábor írta a zenéjét, remekül sikerült! -- egyetlen jelenetet sem vettek fel újra, csupán az utolsó kockákat, ahol Egér a kedvenc idézetével búcsúzik: "S az ember célja a küzdés maga...".

Az alkotást látva amúgy némi hiányérezete van az embernek. Fájó, ám a stáb csupán kilencvennégyben kapcsolta be első alkalommal a kamerát, az amúgy gyengébben sikerült római világbajnokságon láthatjuk először a saját készítésű felvételeket. A Szöultól kezdődő, hat éven át tartó sikersorozatot archív felvételekkel és interjúkkal dolgozzák fel. Nem ugyanaz.

Az alkotás a rendező meghatározása szerint portréfilm. Inkább dokumentumfilm. Egér pályafutásáról, eredményeiről mindent megtudhatunk (Himnuszból három is fért a filmbe...), róla viszont nagyon keveset. A legintimebb helyszín a Spartacus Kőér utcai uszodájának edzőterme... Bár az alkotók ezt tervezték, Krisztina hétköznapjaiba nem nyerünk bepillantást, a családból csak a mama szólal meg. Persze, mindez Krisztina kérése volt. A magánéletét nem akarta kamerák elé "cipelni". Egér mindig befelé örült, keveseket enged, engedett közel magához. Az alkotókat sem engedte. Az ő világa a filmen zárva marardt előttünk. Mindazonáltal a hiányérzések ellenére hamar elmegy a százhárom perc. Abban pedig biztosak vagyunk, a barcelonai olimpia utáni BS-fogadást (tízezer néző a lelátón) mindenki meg fogja könnyezni...