Aligha kell különösebb ürügy mifelénk egy Egerszegi Krisztináról szóló fotósorozathoz. Mondhatnánk most, hogy az ad aktualitást a tizenkét felvételnek, hogy egy előkészületinek titulált versenyen hazai medencében versenyzett a négyszeres olimpiai bajnok (ey egyébként igaz); hivatkozhatnánk arra, hogy itt a tavasz, kezdődik az úszószezon, ürügynek jó még a nőnap, a közelgő húsvét, esetleg Atlanta, de végül is mindegy ...

Nincs miért mentegetőzni azért, mert róla szól a mese. Egerszegi Krisztina az uszodában ...

Ennyi a lényeg.

A felvételek készülhettek volna akárhol a világon, a mozdulatok természetesek, maguktól értetődőek. Mert ugyebár a szemüvegnek rendben kell lennie, a koncentrálás elengedhetetlen, a rajt dallama éppen úgy tetten érhető, mint a vízben a mozgás harmonikus volta (dacára a pillanatfelvételnek), a parton pedig már nem az úszónő halad, hanem a nő (bocsánat: a Nő), aki egyébként úszó.

Az autogramírást a gesztusért cserébe kapott virág segíti, hogy miért temeti a tenyerébe a fejét, az nyugodtan az ő titka maradhat.

Ha másért nem, hát azért, mert a vége nevetés. Kinek szól, s miért, ez is lényegtelen, a jókedv a fontos.

Mert ki ne találkozna szívesen Egerszegi Krisztina mosolyával? ...