|
|
| ||||
|
A vízilabdakapus magányossága Kiemelkedik a vízből Kósz Zoltán, egy látványos mozdulat, és tenyerére simul a labda. Aztán vannak pillanatok, amikor semmi akció, csak szomorúan néz maga elé a vízben, közel-távol senki, még a labda sem. - Ilyenkor haragszom magamra. - Gól? - Mi más? - A vízilabdaválogatott ugazán sikeres volt az elmúlt években, Önt külföldre szerződtették, kevés ok lehetett ilyen szomorú és magányos pillanatokra. - Most minden változásban van körülöttem. Valóban Zágrábba szerződtem, csak akkor még nem tudtam, hogy másodkapust keresnek. - Nem mondták? - Nem mondták. Én úgy indultam neki, hogy amíg csak tudok, maradok, több a pénz, itthon ugyan megvan már a lakásunk. Anyósoméknál, Ürömön építettük be a felső szintet, 2 és fél szoba, nem luxus, nem palota, de van. Szóval, az utolsó három hónapban már nem is játszottam, csak edzettem, és akkor átértékelődött ez a pénz-dolog, nem egészen függetlenül attól, hogy megszületett a fiunk, Berci. Igaz, szinte hetente itthon voltam, 350 kilométerre van mindössze Zágráb, de a dolgok így összeadódtak, és megpendítettem, hogy hazajönnék. Nem a felnevelő csapatom jelentkezett, a Fradi hívott. - Most meg be van fogva. - Sűrűn. Tíz-tizenkét edzés hetente, délelőtt, délután, Üröm és a Népliget között ingázom. - Többet lehet a családdal. - Igyekszem. Két edzés között hazamegyek. Berci, a kisfiunk most a minden. Foglalkozom a két sheffordshire házőrzőnkkel, én vagyok nekik a bőrfocidobáló játszógazdi. Néha eljutunk moziba, vagy a barátainkkal jövünk össze, jókat beszélgetünk, eszünk, persze, ha picit elszalad a ló, akkor rajtam marad 2-3 kiló, attól már nem érzem jól magam a vízben. Pedig, sajnos, remekül aludnék teli hassal is. - Szóval, a hazai pálya örömei. - Zágráb szép, de elég kis város, a bóklászást is meg lehet unni, ott folyton moziba jártam, már volt néhány barátom a csapatból, kezdtem belejönni a horvátba, bár néhány csapattagnak nem volt türelme ehhez, és csak angolul voltak hajlandók beszélni velem. - A vízilabdával, válogatottként, kupameccsekre sok helyre eljutott már. - Mind az öt földrészen jártam. Furcsa módon, bár Európára mondják, hogy a vízilabda bölcsője, mindenütt igyekeznek, hogy feljöjjenek. Az ausztrálok például, az orosz szövetégi kappitányukkal elég jól álltak, de most, a kapitányváltás után, elég sokszor kikaptak. Majd meglátjuk, hogy szerepelnek 2000-ben az olimpián, mint házigazdák. - Ön a fél életét a vízben tölti. A klórozott, fertőtlenített vízben ... - Ha arra gondol, használok például arckrémet. Azt a kék, kerekdobozos NIVEA-t. Engem a hidratálók csípnek, ezt viszont nagyon szeretem, csak ezt vagyok hajlandó használni. Kifejezetten kellemes érzés, hogy jól be kell dörzsölni a bőrbe. Tudom, hogy fontos a testápoló is, de azzal úgy van az ember, hogy lusta hozzá. Nyáron azért olyan kétnaponként bekenem magam vele. - Maga vásárolja a testápolószereket? - Zágrábban kénytelen voltam. Itthon a feleségem szokta megkérdezni, van-e még, kérek-e kékdobozos NIVEA-t. - És Villő, a felesége? - Ő a csodaszerekben hisz. Mindig az aktuális topdolgokat veszi meg. - És Berci? Neki babasorozatokat vásárolnak? - Próbáltuk. Nagyon érzékeny a bőre, így egyelőre maradunk a gyógyszertárban kevert, legegyszerűbb fürdetőkrémeknél. |
| ||
|
||
Kósz Zoltán |
||
|
FONTOS
